Kagylóragu a Zappában



A Mikszáth téren szinte bármelyik lyukban lehet enni, nem mindet próbáltam, de azt tudom, hogy a Don Leonéban lehet jó pizzát enni – vannak extra csípős paprikakrémjeik – és, hogy a Zappában tehetséges a szakács.


Meg aztán a teraszuk a város egyik legkellemesebb terasza, még így is, totálisan szétmarketingelve. Egyébként az olcsó marketinggel szembeni gyengeség a hely fő gyengéje – odabent valami világító tömb valami mobil tarifacsomagokat ajánlgat. Ettől függetlenül elvállaltam, hogy leülök egy órácskára az árnyékba a páraszóró ventilátor elé, és elfogyasztom a napi ajánlaton szereplő tésztát, a Kagylóragús, paradicsomos spagettit.

Nem bántam meg. Bár látványra nem volt lenyűgöző – nem csak azért néz ki így, mert telefonnal nem lehet fényképezni -, az egész nagyon korrekt volt. Semmi különcködés – alap bolti kagyló, viszont szuper olajbogyó – semmi innováció, csak a háziasan, biztos kézzel előadott mindennapi tésztaművészet. Ha esetleg friss házi tésztából készült volna, akkor egészen jó lett volna. Ehhez a házias vonalhoz nagyon jól menne az intimebb, barátságosabb házitészta.

És most már talán nem is a paradicsomnak van itt a szezonja, hanem a koktélparadicsomnak, mostanában folyton ez van a tányéromon >>>.