Természetesen bort, persze nem mindegy, hogy milyet. Ha komolyan vesszük magunkat és a tésztát (utóbbit főleg, és hát miért ne tennénk), akkor alaposan megfontoljuk, mihez mit fogyasztunk. Ebben próbálunk segíteni.

Nagy Régi Olasz Törvény, hogy a paradicsomos szószok mellé Chianti dukál. Az már más kérdés, hogy a Nagy Régi Törvények azért vannak, hogy megszegjék őket, így aztán ne csodálkozzunk, ha Olaszországban járva egy paradicsomos tészta mellé nem ezt kapjuk.

Törvény ide, törvény oda, az továbbra is igaz, hogy egy jó Chiantinál kevés vörösbor megy jobban a paradicsomos szószok mellé, úgyhogy mindenképpen érdemes kipróbálni.

A Sangiovese kékszőlő Itália középső részén honos, és rendkívül változatos borok készülnek belőle. Érdemes is vigyázni, mert könnyen belefuthatunk viszonylag olcsó (és nem is túl jó) borba éppúgy, mint fantasztikus presztízsborba.

Akárhogyan is, a sangiovese szőlőből készült borok jól mennek a gazdag, például a gombás szósszal készült, erőteljes ételekhez.

Ha tengeri herkentyűvel fogyasztjuk a tésztát, értelemszerűen fehér bort ajánlott mellé szervírozni. A legjobb a Chardonnay vagy a Sauvignon, de nem követünk el égbekiáltó bűnt akkor sem, ha száraz pezsgőt iszogatunk.

Érdemes kipróbálni a Viognier fajtából készült borokat is. Mint a neve mutatja, francia eredetű (és manapság rendkívül népszerű) fajta, ennek megfelelően jó drága is.

Bár az elmúlt két évtizedben egyre nagyobb mennyiségben termesztik (például Ausztráliában és Argentínában is), így lehet találni olcsóbb változatot is.

Ezt is elsősorban az olyan gazdag tésztaételekhez ajánlhatjuk, mint a carbonara vagy az alfredo, de talán leginkább a gnocchi alla Gorgonzolához passzol, kis parmezánnal megszórva, kellemesen nagy pohárral.

Na, a magunk részéről mi mentünk is, és kipróbáljuk...