A „hetedik mennyország” pünkösdi kalácsa

Összefonódik benne a keresztény pünkösd és a zsidó sávuót: a ma már ritkaságnak számító finomság a két kultúra közös gyermeke, illata több mint ezer éven át belengte egész Európát és bár a múlt században egy hajszálon múlt, úgy néz ki, a jövőben is tovább fonja sorsaink és a történelem fonalát…

01.jpg

Thesszaloniki, Görögország. Nicholas Stavroulakis, a zsidó, krétai, valamint török származású kutató felkérésére maréknyi zsidó tapogatózik emlékeiben és a fiókok mélyén elfeldett ízek, illatok után. Thesszalonikit fénykorában, a 16. században „Izrael anyjának” hívták,hatása meghatározó volt a Spanyolországból és Portugáliából az 1492-es Alhambra Dekrétum által kiűzött és Európában szétszéledt zsidók életében. Az itteni mintegy 60000 zsidó szabadon gyakorolhatta vallását, hagyományait az Oszmán Birodalom alatt és a város függetlenedése, Görögországhoz való csatolása (1913) után is. Az 1920-as években a zsidók teljes jogú görög állampolgárokká váltak, a várost 1941-ben elfoglaló nácik pusztítása elől azonban csak keveseknek sikerült megmenekülni. Ma 1200 zsidót tartanak számon Thesszalonikiben, őket kérdezte a régmúlt ízeiről Nicholas Stavroulakis, aki a „Görög zsidó szakácskönyv” szerzője is egyben.

A lázas nyomozás keretében receptek, régi szakácskönyvek kerültek elő padlásokról, komódok mélyéről, de csak egyetlen család jelentkezett, akik sávuótot ma is a „hetedik mennyország kenyerével”: a híres pan de siete cielos-szal ünneplik meg.

Pedig a bonyolult motívumokkal megfont (inkább) kalács illata a fellelhető információk szerint egészen az i.sz. 8. századtól az 1940-es évekig sávuót/pünkösdkor belengte egész Európát, szárnyalásának még az Alhambra Dekrétum sem tudott véget vetni – melynek értelmében, Granada 1492-es elfoglalásával és az egyesült, katolikus Spanyolország megszületésével egy tollvonással kiűzték a zsidókat Spanyolország és Portugália területéről (Spanyolország 2015-ben kompenzált: egy sokak szerint csupán gesztusértékű rendelet szerint azok a zsidók, akik bizonyítani tudják, hogy felmenőik az Alhambra Dekrétum miatt hagyták el az országot, spanyol állampolgárságot kaphatnak).

A hagyomány szerint a pan de siete cielos a 8. században, az andalúziai „La conviviencia” (az együttélés) idején keletkezett, amikor a mórok által vezetett Ibériai-félszigeten muszlimok, keresztények és zsidók békésen éltek együtt, a szokások, kultúrák határvonalai elmosódtak: ekkor és a következő évszázadok során az együttélés eredményeként Európára döntő hatást gyakorló kulturális, tudományos, építészeti, filozófiai és nem utolsósorban gasztronómiai csúcsok születtek…

04.jpg(Képek: timesofisrael.com) 

A 8. századi fúziós gasztronómia gyermeke a pan de siete cielos is, egy tésztából font Ószövetség, ehető történelemkönyv. De kezdjük azzal, hogy az andalúziai zsidók – akik pár évszázaddal a mórok előtt érkeztek az Ibériai-félszigetre, a Jeruzsálemben zajló kataklizmák: a II. Templom lerombolása, valamint a Bar Kochba-felkelés utáni kiűzetést követően – állítólag „szemet vetettek” a keresztények gyönyörű húsvéti fonott kalácsára.

Mint tudjuk, a húsvétot megelőző 40 napos böjt alatt a hithű keresztények nem fogyasztottak húst és állati eredetű ételeket, mint tej, vaj – sokan odáig mentek, hogy mézet, cukrot, olívaolajat sem vettek magukhoz. Húsvétkor azonban letépték láncaikat az ízek: Andalúzia városai a frissen sült kalács illatával teltek meg, melyek tésztájából nem sajnálták a vajat, tejet, tojást és persze a bort, mézet sem… A kalácsokat a Szentháromság tiszteletére hármas fonatba fonták, volt ahol koszorú-alakúra sütötték Krisztus koronája, a szenvedést követő feltámadás, ill. ősi szimbólumok: az életet adó napkorong, a fény energiájának jelképeként.

A húsvéti kalácsok látványa és íze a zsidó (és valószínűleg a muszlim) közösségben sem múlt el nyomtalanul, a zsidók pedig a látottakat kreatívan a pészah után következő nagy ünnepükbe, a sávuótba integrálták. Csakúgy mint pünkösd húsvét után, sávuót is hét héttel pészah után következik be:  pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe, keresztény kultúrkörben a vasárnap esti ünnepi vacsorán a lélek szárnyalásának szimbólumaként ezért szárnyast (csirkét, galambot) sütnek, napjainkban pedig van, aki pl. kandírozott narancshéjból készít „lángnyelveket” egy-egy ünnepi cupcake-re vagy muffinra, arra emlékezve, ahogy a Szentlélek tüzes lángnyelvek képében szállt le az apostolokra, Krisztus követőire, akik ettől új dimenzióba kerültek (melynek jelei voltak a prófétálás, nyelveken szólás), és ezzel az emberiség történelmének lapjain új fejezet nyílt.

Sávuót – szó szerint a „zsengék napja” – zsidó hagyomány szerint az aratás ünnepe, az új kenyér ünnepe, a „hetek ünnepe”, valamint a törvényadás ünnepe. Míg pészahkor az egyiptomi rabságból való (fizikai) megmenekülést, sávuótkor a lelki felszabadulást, a zsidók további létét meghatározó esszenciát ünnepli a zsidó közösség. Az „esszencia” maga a törvényadás: a hagyomány szerint sávuótkor nyilatkoztatta ki Isten Mózesnek mind az írott, mind a szóbeli törvényt, ekkor borult virágba a Szináj-hegy, amire emlékezve a zsinagógákat azóta friss virágokkal, lombokkal díszitik. Sőt, van ahol (Törökországban például) rózsákkal, tejes-rózsavizes finomságokkal ünneplik meg az eseményt.

Sávuót azon ritka zsidó ünnepek egyike, melyek gasztronómiai szimbolikájában meghatározó szerepet játszik a tej, a túró és a tejtermékek, így minden diaszpórában ezen alapanyagok felhasználásával készítik az ünnepi finomságokat, Amerikában pl. cheesecake-et, Közép és Kelet-Európában különféle túrós palacsintákat (blini, blintzes, blincsiki). A tej a kinyilatkoztatott törvényt, a Tóra életet adó bölcsességét, a lélek táplálékát jelképezi ezen a napon, valamint szerepet kapnak a természet első tavaszi „gyümölcsei” is: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya is, melyeket a hagyomány szerint ekkor mutattak be a Jeruzsálemi Templomban és ekkor ettek belőlük először.

És természetesen ott van a virtuóz fonatokkal büszkélkedő, több mint ezer éves múltra visszatekintő pan de siete cielos, a „hetedik mennyország” kenyere, melyet hívhatunk akár a „túlélés kalácsának” is: édes-mézes fonatait úgy tűnik, a Holokauszt sem tudta széttépni. Mint említettük, Nicholas Stavroulakis kérésére Thesszalonikiben előkerültek a nagymamák, dédmamák receptjei, valamint egyetlen – barcelonai származású – zsidó család, ahol ma is sütik sávuótkor a kalácsot. A család egyik tagja, Juan Manuel Hernandez így emlékezett:

- A családomban kizárólag sávuótkor sütöttünk pan de siete cielost, ez valójában egy édes kalács, a Tóra által nyújtott éltető táplálék (challah) szimbóluma.

torah_scrolls.jpgA kalácsba sütött tóratekercsek a törvényadást szimbolizálják

- A kalácsban megjelenő „hét szféra” arra emlékeztet, hogy Isten hét nap alatt teremtette a világot, valamint – Robert Sternberg rabbi interpretációja szerint – a kalácsban megjelenő hetes szimbolika a hét szférát testesíti meg, amin a test halála után a lélek átvág, hogy a mennyországba jusson.

- Mivel hét szférán kell átjutni, a kalácsba Juan Manuel nagymamája (és persze mások is) Jákob hétfokú lajtorjáját is belemintázták, emellett Dávid csillaga, Mózes botja, a Tóra táblái és más szimbólumok is megjelentek. Mózes első könyvében Jákob egy létrával álmodik, amit angyalok hoznak el, hogy összekösse a földet és az eget, Isten pedig megigéri Jákobnak, hogy rengeteg leszármazottja lesz, akikre felügyelni fog: a létra szimbóluma a föld és az ég, Jákob és Isten kapcsolatának jelképe, később Isten és a zsidó nép szerződésének jelképe, ami a mózesi törvények elhozatalával teljesedett ki.

- Gyakran megjelenő motívuma a pan de siete cielos-nak a kígyó is, ami viszont Isten sértődöttségét jelképezi: az Egyiptomból való megszabadulás utáni 40. évben a zsidóknak elegük lett az égi mannából, amin évtizedek óta éltek, panaszaikat meghallva Isten azonban dühbe gurult és mérges kígyókat bocsájtott rájuk… Mózes megbocsájtásért imádkozott hozzá, amit meg is hallgatott és utasította Mózest, hogy készítsen egy rézkígyót és tűzze azt botjának végére. Aki meglátta ezt a kígyót, felgyógyult a kígyómarás okozta sebekől.

- Egy további jellemző motívum a „kút”, ami Mirjam érdemeit jelképezi. Mirjam mózes nővére volt, szintén próféta, aki a midrás szerint „csakúgy, mint Mózes a férfiakat, a nőket vezette ki Egyiptomból és a Tórára tanította őket”. Amíg Mirjam élt, a zsidók a negyven évig tartó vándorlás alatt a sivatagban mindig találtaltak vizet, amikor meghalt, elapadtak a vízforrások…

Végül, Juan Manuel Hernandez visszaemlékezései szerint nagymamája a frissen kisült pan de siete cielos-t mézzel kente meg és szezámmaggal szórta be, emlékeztetőül, hogy a tudás édes táplálékká válhat, ha termékeny talajra hullik. Egyes variációk ánizsmagot tartalmaznak és a „hetedik mennyország kenyerének” gazdag tésztájából nem hiányozhat egy kanálnyi arak (ánizspálinka) sem…

Vállalkozó kedvűek az újévi challah receptje alapján készíthetik el>>

Nicholas Stavroulakis receptjét ld. itt>>

Sorsok fonalát szövi a világ legritkább tésztája Szardínián>>

Életet adó holtak kenyerei>>

Tovább
Címkék: kultúra történelem ünnep zsidó görög amazon kalács pünkösd ünnepi tradíció challah Kultúrmetélt topkenyér

A bejegyzés trackback címe:

http://masteszta.blog.hu/api/trackback/id/tr9712562889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Tésztaszótár