Edd magad százévessé! Így élnek a „szuperszeniorok”

Hegyen-völgyön szaladgálnak, százévesen szüretelnek, boldogok és vitálisak: a Kék Zónák lakói nem ismerik a diéta fogalmát, mégis ők az igazi életmódguruk.

sardinia.jpg

A „Kék Zóna” kifejezés Dan Buettner A hosszú élet titkai  (The Secrets of a Long Life) című írásában bukkant fel a National Geographic magazinban, 2005-ben. Az amerikai életmódszakértő 5 olyan régiót elemzett, ahol világviszonylatban kiugróan magas az átlagéletkor, ezek:

- Szardínia szigete, Olaszország (elsősorban Nuoro és Cagliari megyék)

- Okinava-szigetek, Japán legdélibb csücskében

- Nicoya-félsziget, Costa Rica (az ország csendes-óceáni partvidékén)

- Ikária szigete, Görögország (a hagyomány szerint Dionüszosz, a bor istene ide telepítette az emberiség első szőlősét, valamint partjainál zuhant a tengerbe Ikarosz)

- A Hetednapi Adventista közösség központja Loma Lindában (USA, Kalifornia)

A tanulmány alapjául egy demográfiai kutatás szolgált, amit Gianni Pres és Michel Poulain vezetett a szardíniai Nuoro megyében – felfigyeltek ugyanis arra, hogy itt éri meg a legtöbb férfi a százéves kort a világon. Később Buettnerrel együtt még négy, Szardíniához hasonlóan kivételesen magas átlagéletkorú „szuperzónát” találtak: az Okinava-szigeteket Japánban és a Hetednapi Adventisták lakhelyét a kaliforniai Loma Lindában, később a Nicoya-régiót Costa Ricán és Ikária szigetét az Égei-tenger keleti felén, Számosz mellett.

dsc03814ss.jpgAz élet sava-borsa... (kép © Havasilive)

A kutatások a szardíniai Barbagia di Seulo falvából indultak ki, itt  1996 és 2016 között nem kevesebb mint 20, századik életévét betöltött férfi élt, a kategória második helyezettje (férfi életkor tekintetében) a Nicoya-régió Costa Ricán. A világ leghosszabb életkorú közössége az Okinava-szigeteki nőké, az ő átlagéletkoruk 90 év körül mozog. Ikária szigetén is kimagasló a 90. életévüket betöltött helyiek aránya: 3 emberből 1 itt biztos megéli ezt a szép kort. Nem is akárhogyan: Ikarosz szigetén „20%-al alacsonyabb a rákos és 50%-al a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya, a demencia (időskori mentális hanyatlás) pedig szinte ismeretlen fogalom” (Wikipedia). A középkorúak elhalálozási rátája szintén itt az egyik legalacsonyabb a világon. Az aktív közösségi életet élő, környezet- és egészségtudatos Hetednapi Adventisták pedig átlagosan 10 évvel élnek többet, mint amerikai honfitársaik…

A szenior szuperzónák – amiket először Gianni Pres és Michel Poulain hívott „Kék Zónáknak” a demográfiai módszerről, melynek segítségével lokalizálták az első régiót Szardínián –, mára a figyelem fókuszába kerültek: mit tudnak, hogyan élnek, mit esznek az ikáriai, okinavai, szardíniai, nicoyai őslakosok vagy a Hetednapi Adventisták? Az Amerikában mozgalommá vált koncepció égisze alatt olyan közös vonásokat sikerült meghatározni, amik a tapasztalatok szerint a nyugati társadalmakba is sikerrel átültethetőek, és mint Minnesotában bebizonyosodott, hosszú távú eredményeket produkálnak (ld. lent).

A Kék Zónák közös tulajdonságai:

1. Erős társadalmi kötelékek, aktív közösségi, családi élet. A hétköznapok és ünnepek szétválasztása (gasztronómiailag is), ünnepeken bőséges, minőségi időtöltés a többiekkel. A többgenerációs családi jelenlét, a nagyszülők szerepvállalása a gyerekek fejlődésére is pozitív hatással van.

costa_rica_panchita_101.jpgA 101 éves Panchita egy többgenerációs család feje (Nicoya, Costa Rica) 

2. Közösségi szerepvállalás: a Kék Zónák lakói keresik és megtalálják feladataikat, életcéljukat a kisközösségekben, ahol élnek. A céltudatosság, melyet Okinaván ikigai-nak, Costa Ricán plan de vidának hívnak, egyes számítások szerint átlagosan 7 minőségi évet ad az élethez.

3. A közeg számít: bár a Kék Zónák lakói eleve belenőnek egy minőségi rendszerbe, Okinaván tudatosan is törekszenek arra, hogy a jó mintákat átadják egymásnak: 5 barát ún. moai-csoportot alkot, ami egy életre szól és melynek keretében kötelességük egymást figyelni és segíteni az egészséges, harmonikus életvezetés kialakításában…

4. Hit, vallás, spiritualitás: életfelfogásuk, mindennapjaik szerves része. A kék zónások jellemzően egy nagyobb egész részeként fogják fel magukat, létük természetes eleme az empátia és a gondoskodás. Egymás támogatása a hasznosság pezsdítő érzésével tölti el őket (az élmény a kisebb-nagyobb életcélok megvalósulásához hasonlóan boldogsághormonokat termel). Emellett minden Kék Zónának megvannak a maga relaxációs technikái: az okinavaiak naponta pár percig őseikre emlékeznek, a Hetednapi Adventisták imádkoznak, Ikárián sziesztáznak, Szardínián pedig a happy hour alatt a bárokba vonulnak eszmét cserélni.

1-4 együtt: a leghatékonyabb stresszoldók.

okinawa_black_belt_at_75.jpg85 éves, feketeöves hölgy edz Okinaván (kép: Pinterest)

5. Folyamatos, visszafogott intenzitású mozgás, amit elsősorban a napi teendők végzése: járkálás, kertészkedés, ház körüli munkák tesznek ki. Mint látható, a Kék Zónák a civilizáció által kevésbé érintett, izolált helyeken: szigeteken, hegyvidékeken helyezkednek el, ahol a szimpla gyaloglás is kiválóan karban tud tartani. Persze, a mozgás nem terepfüggő: napjainkban elég általános az egyetértés abban, hogy napi 10000 lépés szükséges a csontozat, az izomzat és az emésztés egészséges szinten tartásáshoz. Ez csupán első hallásra tűnik soknak: 10000 lépés kb. 6,6 kilométer, amit, ha dolgainkat gyalog intézzük és lift helyett inkább a lépcsőt választjuk, simán össze lehet szedni naponta. Intenzívebb mozgással, pl. egy 60 perces fallabdázással pedig akár túl is léphetjük a határt.

6. A dohányzás a Kék Zónákban ritka,

7. Azonban visszafogott mennyiségű alkoholt, elsősorban polifenolokban, rezveratrolban gazdag vörösbort (a Hetednapi Adventisták kivételével) isznak, mégpedig rendszeresen, kis mennyiségben. Okinaván természetesen nem a vörösbor dívik: a japán szigetcsoport ősi itala a rizsből készült awamori, amit „okinavai szakénak” is hívnak, bár más eljárással készül. Mint említettük, szőlőtermesztés tekintetében Ikária szigete kivételes hagyományokkal büszkélkedhet: Dionüszosz, a bor istene itt ültette az emberiség első, „szent” szőlősét, ebből készült a Pramneios oinos nevű bor, amit Homérosz az Íliászban és az Odüsszeiában is magasztal. Nem marad le görög rokonától Szardínia ősi bora, a híres Cannonau di Sardegna sem: egyes kutatások szerint ő „Európa legrégibb borfajtája”, melynek szőlőjét, a cannonaut e. 1200-tól termesztik Szardínián.

blue_zone_diet.jpgKék zónás bőségtál (bluezones.com)

8. Növényi alapú táplálkozás. A szardíniai diétától eltekintve – ami valamivel több állati eredetű tápanyagot tartalmaz – a kék zónások étlapján elsősorban növényi táplálékok szerepelnek, melyek azonban optimálisan látják el a szervezetet mindennel, amire annak szüksége van. Bizonyos időközönként, moderált mennyiségben hús is kerül az asztalra. Érdemes hangsúlyozni, hogy a kék zónás diéták nem csupán a daganatos, mozgásszervi, szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát csökkentik jelentősen, hanem egyes kutatások szerint az időskori szellemi romlásét (demencia, Alzheimer) is. Nagyrészt a Kék Zónák gasztronómiájára épül az ún. „MIND” diéta, ami kifejezetten a szellemi képességek megőrzését célozza (a chicagói Rush Egyetem és a bostoni Harvard’s School of Public Health kutatói dolgozták ki.)

9. „Hara hachi bun me”, azaz porciókontroll. A konfuciánus irányelv 2500 éve az Okinaván élők életmódjának szerves része, lényege, hogy bármilyen étkezésről legyen is szó, csak 80%-os jóllakottsági szintig szabad enni (az agynak kb. 20 perc szükséges a jóllakottság érzésének kibocsájtásához, tehát ezt az időt már nem kell végigenni). Az okinavaiak meggyőződése szerint ez a 20% döntő az egészség szempontjából: ha a teljes telítettségig eszünk, hízunk és veszítünk életenergiánkból, azonban ha betartjuk a hara hachi bun me-t, karcsúk és vitálisak leszünk.

A többi Kék Zónában nincs ilyen fennkölt neve a porciókontrollnak, de természetes módon gyakorolják: a sok mozgás, a tápanyagdús, de visszafogott kalóriatartalmú táplálkozás és az aktív közösségi élet együttesen alkot egy harmonikus rendszert, melyben azért sincs helye a túlevésnek, mert érzelmileg nincs rá szükség. A cukor és a zsír utáni olthatatlan vágy érzelmi kielégületlenséget, feldolgozatlan stresszt jelez, és mivel ezekben a közösségekben e dolgok nagyrészt rendben vannak, nincs szükség arra, hogy a boldogsághormonokat cukorral és zsírral nyomják fel.

A Kék Zónák gasztronómiája:

- Kenyér: a mindennapok eledele. A legtöbb kék zónás élete elképzelhetetlen lenne kenyér (és Szardínián tészta) nélkül, ezek a kenyerek azonban helyi gabonákból, hagyományos eljárással készülnek, teljes kiőrlésűek és/vagy kovászoltak. A teljes kiőrlésű gabonák fontos ásványokat és B-vitaminokat tartalmaznak, a természetes kovász pedig rendben tartja a gyomrot és az emésztőrendszert.

Érdekesség, hogy a reggeli gabonapehely feltalálói és bevezetői az amerikai piacon a Hetednapi Adventisták voltak: a Kellogg Company alapítója, Will Keith Kellogg is a közösség tagja volt. (A jelenleg forgalomban lévő gabonapelyhek minősége és hozzáadott cukor-tartalma azonban súlyos egészségügyi kérdéseket vet fel: ezeket a tételeket mindig ellenőrizzük a csomagoláson. Őszintén szólva a legjobb, ha inkább egy zacskó zabpehelyhet veszünk és ebből főzünk reggeli kását, amit aztán kedvünk szerint gazdagíthatunk gyümölccsel, magvakkal, fahéjjal vagy akár pár kocka magas kakaótartalmú csokoládéval).

pani-carasau.jpgPane carasau: Szardínia ősi kenyere (kép: Pinterest)

Természetesen az, hogy a kék zónások milyen gabonatermékeket fogyasztanak, függ a klímától: Ikária szigetén egy hagyományos, kovásszal készült, teljes kiőrlésű lepény, Szardínián a híres pane carasau dívik, utóbbi egy hatalmas méretű, durumbúzalisztből, élesztővel, vízzel és sóval készült, 4-6 órán át lassan kelesztett, majd kemencében kétszer átsütött laposkenyér (az első sütés után kézzel választják szét a ballonszerűre fúvódott tésztát, majd újra átpirítják, így akár hónapokig eláll). A gabonaevés alól Okinava kivétel, ugyanis itt az Ázsia-szerte alapélelemnek számító rizs helyett inkább az antociánokban gazdag, sötétlila színű édesburgonyát fogyasztják (rizst is esznek, csak kevesebbet, mint Japán más régióiban).

- Hüvelyesek napi szinten. A kék zónások táplálkozásának bázisát a fehérjében, szénhidrátban, növényi rostokban, ásványokban és vitaminokban egyaránt gazdag bab-, borsó- és lencsefélék alkotják, melyek az említett „MIND” diéta alappillérei is egyben.

Kutatások szerint a hüvelyeseket rendszeresen fogyasztó közösségekben sokkal alacsonyabb a szellemi hanyatlás, a demencia előfordulásának aránya, emellett – magas rosttartalmuknál fogva, lassan lebomló szénhidrátként – ők tartják leginkább kordában a vércukorszintet. A Kék Zónákban olyan tápláló, magas szénhidráttartalmú növények társulnak még hozzájuk, mint Okinaván az említett lila édesburgonya, Costa Ricán, a Nicoya-régióban pedig a jamgyökér és a papaja. A magas szénhidráttartalomtól ne ijedjünk meg: agyunknak, fizikumunknak szüksége van a szénhidrátra, e magas rosttartalmú növények pedig egészségesen, hosszan adagolják számunkra azt, emellett más tápanyagokat: növényi fehérjéket, vitaminokat, ásványokat is nyújtanak. Mint kiderült, a világ „legegészségesebb szívű” emberei is napi 72% szénhidráton élnek Bolíviában, a Maniqui-folyó partvidékén: 72% szénhidráton él a szuperegészséges törzs>>

E tápanyagforrások természetesen nálunk is bőségesen, kiváló minőségben megtalálhatóak, ha nem is lila batáta, hanem cékla, lencse, bab, borsó, tök és burgonya formájában, ráadásul olcsón: érdemes sokszor a boltok legeldugottabb polcain keresgélni.

Mindent összevetve a hüvelyesek komplex táplálékként tökéletes motorjai a hétköznapoknak: jó konyhatechnikával és fűszerezéssel fantasztikus leveseket, főzelékeket, mártogatósokat, asztali kencéket lehet belőlük készíteni, amiket aztán pirított magvakkal, pestóval, friss zöldségekkel és egy kis olívaolajjal megbolondítva, ropogós lepénnyel mártogathatunk ki…

- Az ünnepek azonban mások: ekkor a kék zónások is jellemzően húst fogyasztanak, elsősorban a kisközösségekben tartott sertést. A hús tehát a világ leghosszabb életű közösségeiben kifejezetten ünnepi étel, amit havonta átlag 4-5 alkalommal engednek meg maguknak, alkalmanként és személyenként kb. egy kártyalap-nagyságú szeletet. Még Okinaván is – ahol igen nagy becsben van a sertéshús – ez a gyakorlat.

- A napi hüvelyeseket gyümölcsök, zöldségek, zöldfűszerek, a Mediterráneumban olívaolaj, Okinaván szezámolaj és – mivel főleg tengerparti vidékekről beszélünk – friss halak egészítik ki. Az okinavai táplálkozásban emellett a fermentált specialitások, mint a miszo (erjesztett szójababból készült paszta) is jelen vannak: mint írtunk róla, a probiotikumok a rostokkal egyetemben az emésztőrendszer első számú karbantartói. Hazánkban belőlük sincs hiány: kefír, író, aludttej, erjesztett „hordós” káposzta, kovászos uborka (és finom, egészséges leveik), a hagyományos, kovászos parasztkenyér mind-mind gyomrunk, emésztőrendszerünk védőbástyái: folyamatos, kiegyensúlyozott fogyasztásuk (a növényi rostok mellett) a leghatékonyabb módja annak, hogy elkerüljük az emésztőrendszeri megbetegedéseket és a végbélrákot.

dried_fruits.jpg

- A Kék Zónákban nagyon fontos (tényleg!) a nassolás: a világ leghosszabb életű közösségeinek tagjai naponta elropogtatnak a helyi olajos magvakból egy-egy maréknyit, sokszor pirítva: Szardínián és Ikárián főleg a mandula és a pisztácia, Okinaván a szezámmag dívik. A magvak prémium fehérje, olaj, szénhidrát és ásványi anyag-források, és mivel a Kék Zónákban nem játszanak annyira domináns szerepet a tejtermékek, a „szuperszeniorok” kalciumszükségletük egy részét is velük biztosítják. A csontsűrűség fenntartása szempontjából ez ideális alap, azonban csak mozgással és napfénnyel kiegészülve hatékony: a kalcium beépüléséhez a 3 tényező együttes fennállása szükséges, az aktív kék zónások esetében pedig ez vitathatatlanul meg is valósul.

Kalciumforrásoknak természetesen mi sem vagyunk híján: mák, mandula, dió, földimogyoró – minden kapható, ami táplálja csontjaink egészségét, de ha ezeket nem tudjuk megengedni magunknak, vegyünk egy zacskó lenmagot, kávédarálóval őröljük meg és keverjünk 1-2 evőkanállal a zabkásába, kefírbe, joghurtba: finom diós ízű, és az egyik legolcsóbb egészségbomba. A görög, török, közel-keleti, ázsiai (így az okinavai) konyhában elengedhetetlen szezámmag szintén kiváló kalciumforrás: pirítva, grill zöldségekbe forgatva, lepényekre szórva vagy krémként levesek, asztali kencék tetejére csepegtetve nagyon finom, és a többi maghoz képest nem is olyan drága (a feketét is keressük, ne csak a fehéret). Régiónkban a magvak közül a legtöbb kalcium a mákban van: 1438mg/100g (USDA).

Sajtok közül a legtöbb kalciumot a parmezán tartalmazza – ami ráadásul az egyik legalacsonyabb zsírtartalmú sajt –, de ha jól kombinálunk, kevésbé drága összetevőkből is simán összehozható a napi adag: joghurt, kefír, író, sovány tejtermékek (orda, rikotta, túró, feta, edámi, ementáli, Pannónia sajt), ill. a zsírosabb, minőségi sajtokból moderált mennyiség, emellett gombafélék, tojássárgája, szardínia, olcsóbb olajos magvak (len, szezám, tök, napraforgó), teljes kiőrlésű péksütemények, zabpehely, hüvelyesek, némi aszalt gyümölcs – mindez egy jól komponált táplálkozásban biztosítja a szükséges kalcium-mennyiséget, persze az említett mozgás és napfény szükséges a beépüléshez.

- A magvakon kívül a kék zónások aszalt gyümölcsöket is sűrűn csemegéznek, közülük érdemes kiemelni a magas tápértékű fügét és a datolyát, melyek hosszú távon a kalciumszint fenntartásához is hozzájárulnak.

Hogyan váljunk kék zónássá?

Minnesotában egy 18 hónapos „kék zónásítási” kezdeményezés során bebizonyosodott, hogy a korábbiaktól eltérő megközelítéssel tartós változásokat lehet elérni. Dan Buettner szerint, míg az amerikaiak súlyos egészségügyi problémáit 80%-ban az életmód okozza, az egészségpénztárak összességében csak 4%-ot költenek a megelőzésre (tehát az életmódra): a források nagy része a már kialakult betegségek kezelésére megy el. Mindezt egy olyan országban, ahol a túlsúlyos lakosság aránya 67% és (a TED-videóban elhangzottak szerint) a következő generáció életkora várhatóan rövidebb lesz, mint szüleiké… Persze, minden amerikai tudja, hogy folyamatosan diétázni és mozogni kellene, de az országon újra és újra átsöprő „szuperdiéták” melletti kitartás, úgymint az egészség- és fitneszklubokba járás 3 éves távlatban átlagosan 90%-al csökken. Aktivitás tekintetében egy átlagamerikai napi botrányos 100 kilokalóriát éget el fizikai igénybevétellel, és ma csupán a gyerekek 10%-a jár gyalog iskolába, míg a ’70-es években ez az arány 50% volt.

naples_moai_florida.jpgAz USA-ban, okinavai mintára egészségtámogató moai-csoportokat alakítanak (ld. fent)

Dan Buettnernek a National Geographic támogatásával alkalma volt a világ 5 kísérleti életmódváltó közösségét tanulmányozni: 3 amerikai, 1 francia és 1 skandináv csoportot, minden esetben az egészségtelen táplálkozás, az elhízás, a mozgásszegénység megszüntetése volt a cél. Az amerikai projektek a hatalmas energiabedobás ellenére rendre kudarcba fulladtak, főleg  a fenntarthatóság viszonylatában: amíg forogtak a kamerák és jelen voltak a szakértők, mindenki hajtott, ha azonban eltűnt a kontroll, az emberek visszazuhantak az eltunyult hétköznapokba. A francia és a skandináv kezdeményezés azonban sikerrel zárult, és hosszú távon is sikerült fenntartani az eredményeket – mint kiderült, a szervezők itt a rendszerre, a közösség egészére koncentráltak és nem az egyént helyezték a fókuszba. Az amerikai kezdeményezések esetében a szokásos „a te életed – a te felelősséged” típusú kommunikációt folytatták.

Dan Buettner a kék zónás tapasztalatokhoz nyúlt, amikor kifejezetten egy amerikai közösségre szabott, tartós életmódváltást célzó projektet kezdeményezett Minnesotában, az alábbi eredményekkel:

- Aktivitást könnyítő infrastruktúra: 30-40%-al növelte a közösség aktivitását csupán az, hogy megkönnyítették és biztonságossá tették környezetükben a sétát és a gyaloglást, utakat építve ki a helyi tóhoz és a tó köré, melyek azóta is folyamatosan tele vannak.

min1.jpg

- Közösségi intézkedések: elsőre meglepőnek tűnhetett, amikor egyik írásunkban feltettük a kérdést: „Fertőző az elhízás?!”. Mint kiderült, mind társadalmi, mind mikrobiológiai szinten az: a közeg, amelyben élünk, ahol mintáinkat kapjuk (és adjuk), meghatározó. Az amerikai adatok szerint, ha a 3 legközelebbi barátunk túlsúlyos, 150%-os esélyünk van rá, hogy mi is azok leszünk. Eszerint nemcsak az elhízás, hanem a dohányzás, a magány, de a boldogságra való képesség is „fertőző”.

Minnesotában ezért a fő hangsúlyt a közösségi intézkedésekre helyezték: kerteket alakítottak ki, megreformálták az iskolai étkeztetést – tudatosan olyan neveket adva az addig rendkívül népszerűtlen „egészséges menüknek”, amik vonzók a gyerekek számára, mint pl. „ropogós” és „friss” –, egyben megtiltották az osztálytermekben és a folyosókon az étkezést, ami tartósan 11%-al csökkentette a gyerekek BMI-jét.

A bevásárlóközpontokban szintén átkeresztelték az „egészséges” szekciót „kék zónás” polcokra a hosszú életet támogató termékek számára, a programban részt vevő családokkal pedig szakértők segítségével egy intenzív, 18 hónapos áthangolódási folyamatot vittek végbe: családi kertek létrehozása, ételtervezés és készítés egy család számára (tápanyagok, kalóriák, összetétel), tányérok ideális méretei, stb. Emellett folyamatos programokkal, eseményekkel igyekeztek a kisközösségi hálót újjászervezni és megerősíteni.

Az USA-ban hatalmas médianyilvánosságot kapott projektről – amit egyes orgánumok „Minnesotai Csodának” tituláltak – kiderült, hogy a bevezetett változtatások másfél évvel a szakértők elvonulása után is kitartottak. És hogy miért fontos ez nekünk? Biztos sokan vagyunk úgy, hogy változtatnánk, de nincs kedvünk fitneszterembe menni, mert közel sem vagyunk bikiniformában és nem akarunk leégni, esetleg a költségek miatt. „Egészségesen” is szívesen ennénk, de fogalmunk sincs, hogy valójában van-e kedvünk a pestós sárgaborsókrémhez, és hogy vajon a párunk megenné-e… Számunkra a kék zónás tapasztalatok azt mutatták meg, hogy ne kizárólag magunkra fókuszáljunk, ha felmerül bennünk a változtatás igénye. Nem mindig, és nem mindenkinél működik a „te életed – te döntésed” típusú zengzetes megközelítés, főleg, ha épp totálisan le vagyunk gyengülve valamilyen krízis vagy szimplán a folyamatos stressz miatt. Lehet, hogy nem találunk rögtön 20 partnert egy reggeli vagy esti, „zéró költségű” gyalogláshoz, de pár szomszédot feltehetően igen. Lehet, hogy nem tudjuk letenni a kocsit örökre, de a lift helyett ki tudjuk próbálni a lépcsőt. Lehet, ha kettesben vagyunk, finoman szólva rácsodálkozik párunk a kesudiókrémre a karfiolleves tetején, de ha grillpartit szervezünk, és belőjük a többiekkel, hogy a zöld az irány (ami persze nem zárja ki a húst, csak az arányokat rendezzük át), neki kell majd alkalmazkodnia a többséghez, és így tovább.

A kék zónás tapasztalatok fényében érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon valaha befektessünk-e egy újabb „szuperdiétába” vagy inkább nézzünk körül a boltban, milyen zöldség/gyümölcs kapható épp, és dobjunk mellé egy zacskó lencsét, meg 20 deka tökmagot is. A Kék Zónákkal kapcsolatos legfontosabb tapasztalat talán nem is a pazaritikus gasztronómia – hiszen hazánkban is elérhető minden, ami az egészséges táplálkozáshoz kell –, hanem hogy próbáljunk meg partnereket keresni, akikkel megoszthatjuk élményeinket a kék zónásodás útján, legyenek ők családtagok, szomszédok, vállalkozó kedvű barátok vagy bárki, akivel jól kijövünk offline…

Ajánljuk:

72% szénhidráton él a szuperegészséges törzs>>

Hadza-diéta: egy tanzániai törzs mentheti meg a világot?>>

Speciális diétával gyógyítható lesz a cukorbetegség?>>

Karcsúsodj, ne diétázz! Párizsi gasztrotippek>>

Húsmentes fehérjebajnokok - tippek, receptek itt: "növényi fehérje

Filléres főzéstippek: egészségeset & finomat 20 deka párizsi árából>>

Tovább
Címkék: jövő táplálkozás rák egészség társadalom életmód diéta amazon trend zöldség mediterrán rost tápanyag szénhidrát vércukor vitalitás bélflóra lépésszámláló növényi fehérje Szardínia Kultúrmetélt szocio-gasztro Aging Kék Zónák cukorbevitel szívegészség Okinava diéta

A bejegyzés trackback címe:

http://masteszta.blog.hu/api/trackback/id/tr8312586975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kvadrillio 2017.06.12. 16:41:07

GEO » Akár egy négyéves kisgyerek - íme Trump a pszichológus szemével
Akár egy négyéves kisgyerek - íme Trump a pszichológus szemével
2017. jún. 10. 16:50

Donald Trump
pszichológus
infantilizmus
bizonytalanság

Pszichológiai szempontból Trump egy kisgyermeknek felel meg/Fotó: AFP
Pszichológiai szempontból Trump egy kisgyermeknek felel meg/Fotó: AFP
1
4
Csapos Lajos

Mindazok, akiknek (és ilyenek világszerte nagyon sokan vannak) nem igazán szimpatikus az a fajta politika, amit Donald Trump, az USA elnöke képvisel, vélhetően elégedetten fogadják majd dr. Noam Shpancer amerikai klinikai szakpszichológus azon véleményét, amely a Psychology Today hasábjain jelent meg, és ami – finoman szólva – nem fest valami hízelgő képet az ingatlanmogulból lett politikusról.
Hirdetés

Ahogyan azt a dr. Shpancer dolgozatáról beszámoló mindset.co.hu pszichológiai szaklap írása megjegyzi, a pár nap múlva a 71. születésnapját ünneplő Trump izgalmas karakter, aki mindenkiből kivált valamilyen érzelmet. Már önmagában a megválasztása is komoly meglepetésnek számított, lévén a polgárok ezúttal nem egy magasan képzett és morálisan feddhetetlen személyt emeltek a legmagasabb pozícióba, hanem olyas valakit, akinek a mentális egészségi állapota legalábbis megkérdőjelezhető. Mert miközben az általa birtokolt tisztség egy felnőtt ember fejlettségi szintjét követeli meg, aközben a Trump-jelenség – amiként azt dr. Shpancer állítja – nem áll másból, mint vegytiszta infantilizmusból. Az elnököt külső szemlélőként vizsgálni éppen olyan – teszi hozzá a szakember –, mint arra a középkori festményre rácsodálkozni, amin egy gyermek van, akit felnőtt testi arányokkal ábrázoltak. És hogy miért? Nos, többek között azért, mert Trump viselkedése nem csupán egy elnök komolyságától áll nagyon távol, de amiatt is, ahogy feldolgozza a külső információkat: utóbbiak közül csak azokkal foglalkozik, amelyek beleillenek a világképébe; egyéb esetekben inkább magát az információt módosítja, hogy az belepasszoljon saját fantáziavilágába. És most néhány konkrét megállapítás dr. Shpancertől...
Az elnök a saját hibáit nem látja – állítja dr. Shpancer klinikai szakpszichológus/Fotó: AFP

A szakpszichológus szerint Trump képtelen túllépni önnön egóján, amit egyoldalú döntései is mutatnak. Emellett nincsenek valódi baráti és intim kapcsolatai, ráadásul hajlamos másokat a gyengeségeik mentén leértékelni, míg önmagát csak a legritkábban nézi kritikus szemmel. Ezért aztán nem csoda, hogy tagadja saját hiányosságait, amiként azt sem, hogy másokét szívesen felnagyítja. Amely én-védő mechanizmusok egytől egyig a belső bizonytalanság elleplezését célozzák. Látta valaki is őszinte humorral megközelíteni Trumpot a saját negatívumait illetően? – teszi fel a költői kérdést dr. Shpancer, hogy aztán rögtön meg is válaszolja: bizonyára senki nem felelhetne igennel, mivel az elnök minden szempontból nélkülözi a belső reflexiót. Arról nem beszélve, hogy Trumpnál még csak véletlenül sem lehet felfedezni semmiféle morális iránytűt, mivel elgondolásait és reakcióit mindig a helyzetek és a célok alakítják, s a következetlenség, az ego védelmét szolgáló cselekedetek megakadályozzák az érettség kialakulását. Egy olyan valaki azonban, aki számára csakis a kézzelfogható nyereség elérése a cél, aligha lesz képes a környezetében végbemenő pozitív változások elindítására. És bár az egyoldalú kép elkerülése okán azt is meg kell megjegyezni, hogy mindannyian rendelkezünk a gyermeki fejlettségre utaló vonásokkal, Trump esetében mindez olyan fokú, amelynek alapján dr. Shpancer nem tartja őt alkalmasnak jelenlegi posztja betöltésére.

Az is igaz persze – tehetjük hozzá mi –, hogy ha elsőszámú vezetői pozíciót kizárólag azok tölthetnének be, akik pszichológia szempontból makkegészségesek, úgy szerte a világban nagyon sok elnöki és miniszterelnöki szék üresen maradna.
Hozzászólások

...kvadrillio...Talán..., sokkal előbb kellett volna ezt a pszichológiai karakterelemzést megejteni róla.....:)))..

Legújabb
Beszélgetések
Saját

asperatus2000 : Sajnos a történelem már megmutatta, hogy idióták, konkrét elmebetegek, személyiségzavaros diktátorok és pszichopata tömeggyilkosok is nemzetek élére kerülhetnek. A demokrácia legnagyobb csapdája pedig az, hogy gyakran az ostoba többség szavaz be pozícióba egy sötét barmot.
2017-06-10 17:17 | Értékelés: 80%
Válasz Értékelés: -1 +1
geza.lovaszi válasza neki: TAN GO(2): Elég baj az az amerikaiaknak is és a világnak is.
2017-06-10 17:09 | Értékelés: 80%
Válasz Értékelés: -1 +1
geza.lovaszi : Ilyen unszimpatikus elnöke még soha nem volt az USA-nak.
2017-06-10 17:08 | Értékelés: 71%
Válasz Értékelés: -1 +1
TAN GO(2) :
Akármit hordanak róla össze, egyelőre még akkor is ő az USA elnöke.
2017-06-10 17:01 | Értékelés: 60% | Válaszok: 1
Válasz Értékelés: -1 +1
Hirdetés

Klesk 2017.06.12. 17:15:42

Volt egy nagyobb volumenű kutatás, ami azt hozta ki, hogy az élettartamot a genetika határozza meg. Pont úgy, mint a testmagasságot. A cikk is jól mutatja: általában egy genetikai közösséget alkotó népcsoportoknál látszik, hogy eltérő a többitől. Hogy mit eszik, az eléggé lényegtelen, bár az egészséget tönkretenni persze lehet, és az megrövidíti.
Tésztaszótár