Nyúlkajából ínyencfalat: a salátaöntet evolúciója

Ízletes, egzotikus, vadító: bármily hihetetlen, salátákat díszítenek a pazar jelzők. Ha a sokszor hangoztatott rostbevitelt élvezetként, és nem nyűgként szeretnénk megélni, nem a zöldségekre, hanem a dresszingre kell fókuszálnunk. Írásunkban összefoglaltuk a legfontosabbakat a rostokról, a salátaöntetek fajtáiról, kémiájáról, és egy kicsit be is vadultunk… Tudták, hogy az első romantikus este sikere egyes séfek szerint szintén a dresszingtől függ?

healthy-salad-dressing.jpg

Nem kívánunk a rostokról túl hosszas fejtegetésbe kezdeni, az egyszerűség kedvéért FAQ-formában próbáltuk összefogni a lényeget. Ha valakit csak a salátaöntet evolúciója érdekel, ugorjon pár bekezdést.

1. Miért „kell” növényi rostot enni? 

A rost a szénhidrátok egy csoportja a cukrokkal és a keményítővel egyetemben, létezik belőlük vízben oldódó és vízben nem oldódó, mindkettő hasznos. A növények – zöldségek, gyümölcsök, magvak – rostjai nem emészthetőek: áthaladnak az emésztőrendszeren, eljutnak a vastagbélbe, ezáltal optimalizálják a víz megkötését, lassítják az emésztést, segítik, hogy a táplálék eljusson a bélrendszer megfelelő részeibe, lassítják a cukrok felszívódását, stabilizálják a vércukorszintet. Egyre több szó esik mostanában arról, hogy cukrot csak természetes formájában, rostok társaságában fogyasszunk, mivel ez biztosítja a kellően lassú felszívódást, védve szervezetünket a hirtelen (gyorsan felszívódó cukrok miatt) égbe szökő, majd ugyanolyan gyorsan le is zuhanó cukorspirál káros hatásaitól (2-es típusú diabétesz).

Mit takar a „cukor rost társaságában” kifejezés? Mindent, ami a természetben megtalálható: gyümölcsök, magasabb cukortartalmú zöldségek. De ha valami kényeztetőre, pl. egy hétvégi pitére gondolunk, akkor a legjobb, ha egy gyümölcsös, zabos, teljes kiőrlésű lisztkeveréket, magvakat is tartalmazó finomságot készítünk, ami tele van rosttal, a természetes gyümölcscukor-tartalom által édes, és a lehető legalacsonyabb a hozzáadott cukor-tartalma (hozzáadott cukor: kristálycukor, porcukor, méz…).

A zab, magvak, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák tökéletes, rostdús energiaforrások, mivel bennük ásványok, vitaminok, szénhidrátok, növényi fehérjék – magvak esetén még jó zsírok is – egyesülnek a rosttal, ez teszi hosszú távú katalizátorrá őket. Mint szuperszeniorokról szóló bejegyzésünkben írtuk, bárhová is megyünk a világon, a Kék Zónák táplálkozásában egy közös: a napi betevő elsősorban hüvelyesekből, teljes kiőrlésű gabonákból, zöldségekből, olajos magvakból, aszalt gyümölcsökből áll.

veggies_david_loftus.jpgA rostok krémje (kép: David Loftus)

2. Miért szükséges „drasztikusan” megnövelni a rostok bevitelét? Szoktam csemegeubit enni a pörkölthöz, tarhonyás húshoz.

Nem, sajnos pár szál ubi nem elég egy nagy adag hús+szénhidrát kombi mellé, főleg, ha a köret fehér lisztből vagy rizsből áll, ami mint tudjuk, rostmentes. Mindenki szereti a csemegeubit, vitamin- és tápanyagforrásként jelentősége azonban elhanyagolható. Rostok tekintetében igenis számít a mennyiség és – ha nagyon tudatosak vagyunk – a bevitel időpontja is: a reggel éhgyomorra történő tisztítás, egy jó rostos, folyadékban, vitaminban gazdag reggeli kincset ér. Reggeli után ma már a legtöbben nem a földekre megyünk dolgozni, hanem a kocsiban vagy az irodában ülve töltjük a napot – ami abszolút természetellenes a többezer éve állandó mozgáshoz, vándorláshoz szokott emberi szervezet számára –, és valójában tényleg csak rostokkal és időről időre a statikusságot megszakító mozgással tudunk magunkon segíteni, mivel a rostok egy mozgásszegény nap alatt is képesek kellő lendületben tartani az emésztőrendszert.

Az időponttal kapcsolatban még annyit, hogy a főétkezések első fogásaként fogyasztott rostok: saláták, ropogós vagy langyos zöldségkompozíciók, dús zöldséglevesek, pácolt antipastik is sokat nyomhatnak a latban, mivel beindítják, ráhangolják az emésztést az étkezésre, nem mellékesen telítenek is, így a későbbiekben kevesebbet fogunk enni.

Mindent összevetve rostbevitel szempontjából döntő az arány, azaz, hogy milyen mértékben képviseltetik magukat a rostok (zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, magvak) táplálkozásunkban: napi szinten legalább 60-70%-ban kellene, amit folyamatos, kisadagos rostozással simán el is tudunk érni. Érdemes aláhúzni: a mindennapok számítanak, nem az, hogy évente egyszer egy drasztikus rostterápiára, átmosásra, „méregtelenítésre” menjünk, majd a wellness-roham elmúltával visszazuhanjunk a rostmentes hétköznapokba. A rostoknak, különösen a zöldségeknek „élvezetet” kell jelenteni, ezt ez a rendszer egyeltalán nem nyújtja – sokszor talán épp ellenkezőleg, a negatív élmény, a megvonás emléke társul egy-egy tavaszi fellángoláshoz, ami hosszú távon semmit sem old meg.

Időzítés: reggel lehetőleg indítsunk tisztító, rost- és vitamindús dzsúzokkal, smoothie-kkal, zabkásákkal (otthon készítve, ne vásároljunk cukrozott késztermékeket, csak magát a natúr zabot), majd a nap folyamán időről időre újabb gyümölcsök, salik, rostos levek (hozzáadott cukor nélkül, inkább készítsük el őket mi magunk), kisebb maréknyi olajos magvak jöhetnek, és persze a fő étkezéseknél ízletes, dinamikus saláták, hüvelyesekből készült kompozíciók, sült, pácolt, grillezett zöldségek gondoskodhatnak külső-belső harmóniánkról – mint tudjuk, mivel a rostok tisztítanak, így szépítenek is. A lényeg, hogy vasárnap kivételével főételként, és ne köretként gondoljunk rájuk. Így nézve a dolgokat egyeltalán nem sok és nem megvalósíthatatlan a bámulatosan fitt és karcsú párizsi étrend, mely égisze alatt 12 adag rostot visznek be naponta, szépen elosztva. A „jó nem jár egyedül”: ennyi zöldség és gyümölcs nemcsak a tisztítást és méregtelenítést oldja meg, hanem optimális mennyiségű vitaminnal és ásvánnyal is ellátja a szervezetet, természetes forrásból. Ne csak a „nagyokra” gondoljunk, a látszólag mellékszereplők, a friss zöldfűszerek: petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, tárkony, snidling, citromfű és társaik szó szerinti halmozását ajánljuk, mivel kiváló klorofill, ásvány és vitaminforrások, szárított társaikkal együtt rengeteget tehetnek emésztésünkért, egészségünkért, szépségünkért. Nem véletlen, hogy egyes kultúrákban (mediterrán, görög, közel-keleti, ázsiai) akkora becsben vannak, hiszen hagyományosan ők (is) a jó emésztés bástyái. Arányok tekintetében kipróbálhatjuk például a közel-keleti módszert: világhírű ételük, a bulgurból (hántolatlan búzatöret) és hatalmas adag apróra vágott petrezselyemből készült tabbouleh kapcsán autentikus receptekben sokszor olvashatjuk: nem petrezselymes bulgurról, hanem bulguros petrezselyemről van szó, tehát az arányokat a zöldfűszer javára kell dönteni.

tabbouleh2.jpgHagyományos libanoni tabbouleh (kép: Pinterest)

Egészségtipp: a libanoni mintára szokásos, szénhidrátban gazdag köreteinket, mint burgonya, tarhonya, rizs, nokedli, tésztafélék felezzük meg, az 50%-ot pedig pótoljuk jó adag apróra vágott friss petrezselyemmel / snidlinggel / bazsalikommal. Mindenki díjazni fogja, a hagyományos köretek ettől az apró fogástól teljesen új életre kelnek!

Arányok: mint a világon a legegészségesebb bélflórával rendelkező hadza-törzsről szóló írásunkban részleteztük, ránk nézve szomorú tény, de már egy hadza bébi is 10-20-szor több élelmi rostot eszik meg naponta, mint egy európai vagy amerikai kisgyerek. A Tanzánia északi részén élő hadza-közösség minden hajnalban egy extra tápanyagdús baobab turmix-szal indítja a napot, ami tele van ásvánnyal, vitaminnal, növényi fehérjével és rosttal. Így teljesen áttisztított bélrendszerrel, tökéletesen energetizálva kezdik a napot, ami folyamán további, szintén kirívóan magas C-vitamin-tartalmú bogyókat és különféle gumókat eszegetnek, szinte folyamatosan… Ahogy az Afrikát megjárt Denis Parsons Burkitt professzor mondta: nem kell túlbonyolítani a dolgokat, a nyugati civilizáció emésztőrendszeri megbetegedéseit, a cukorbetegséget, az elhízást és szövődményeit két dolog: az alacsony rostbevitel és a gyorsan felszívódó, „üres” cukrok mértéktelen fogyasztása okozza. Ha rostbevitelünk nem elégséges, az emésztőrendszer „leül”, nem tisztul át, a toxinok nem távoznak, a szervezetben lerakódások, majd gyulladások keletkezhetnek, ami olyan súlyos betegségekbe torkollhat, mint a végbélrák.

3. Utálom a zöldségeket, rájuk sem bírok nézni. A családomban senki sem „nyúlkajás”. Mit tegyek?

Talán ez a legnagyobb probléma, mivel a zöldségekhez, zöldfűszerekhez való viszonyunk mélyen rögzült, a gasztronómiai minták generációról generációra öröklődnek. Mint párizsi diétás bejegyzésünkben írtuk, kutatások szerint egy ember ízvilága, táplálkozási szemlélete 7 éves korig rögzül, utána csak felismeréssel, életmódváltással, teljesen új infók befogadásával, illetve más, egészségesebb mintákat hordozó közösségbe való beilleszkedéssel tudunk változtatni. Az elutasítás tapasztalataink szerint 3 fő forrásból fakadhat:

- Az emberi szem a vörösre van hangolva, ez alól a gasztronómia sem kivétel. A vöröst ismerjük fel először, hatása mélyen kódolt, vonzó, pozitív. Sok növény azonban zöld, amiről (ld. a párizsi bejegyzést) meg kell tanulnia a kisgyereknek, hogy jó, nem mérgező, szeretjük, a barátunk. Akinél ez nem zajlott le – vagy lezajlott és most épp a családját szeretné áthangolni – javasoljuk, hogy saláták, zöldséges ételek tekintetében koncentráljon a vörös, narancs, pink árnyalatokra, eleinte ezek közé „rejtse el” a zöldet, aminek aztán – ahogy megtapasztalják az alanyok, hogy a zöldséges étel finom – fokozatosan lehet növelni a mennyiségét.

yo1.jpgYotam Ottolenghi: nyári zöldségek (kép: Louise Hagger)

- A hazai konyha a húsra, a zsírra, az intenzív ízekre van kiélezve. Egy sült hússzelet pedig, zsírtartalmánál fogva akkor is ízletes lesz, ha épp csak sót és borsot teszünk rá. A zöldségek ellenben nem: őket valójában sokkal intenzívebben kell fűszerezni, mint a húsokat. Mivel nagy részük víz, saját ízük a legtöbbször halvány (tisztelet a kivételnek, mint pl. napon aszalt paradicsom), ezért hallhatjuk annyiszor, hogy „nyúlkaját” a papa márpedig nem fogyaszt, csak a „szép pirosra” sült kolbász, hús játszik. Mi sem természetesebb, meg kell tanulnunk a zöldségekkel bánni: intenzív, dinamikus, szexi salátaönteteket, mártogatósokat, dresszingeket készíteni, melyekben egyre élesedő ízérzékkel komponálunk a savanykás-édes-csípős-sós határán, hogy létrehozzuk azt a bizonyos „vadítóan” felejthetetlen mixet. Muszáj Jamie Olivernek igazat adni, aki mindig hangoztatja, hogy a zöldségeket, salátákat bátran „fűszerezzük túl”. Legyen az öntet egy kicsit túl fokhagymás, túl savanykás, túl fűszeres, mert a növények magas víztartalma mindezt magába fogja nyelni. Egyetértünk, a zöldségekkel – főleg a mi húsra hangolt kultúránkban – semmiképp ne bánjunk kesztyűs kézzel, nyúljunk mélyen a konyhaszekrénybe, hadd szóljon az a fűszerezés.

yo2.jpgSzínarányok, megfordítva. Kompozíció: Yotam Ottolenghi, kép: Louise Hagger

- Létezik még egy olyan aspektus, hogy a zöldség alantas, taszító, nem „férfias” étel. Ezzel kapcsolatban annyit csupán, hogy az igazán „férfiatlan” talán inkább az, ha valaki egy rossz, egészségromboló életmódhoz foggal-körömmel ragaszkodva elkerülhető betegségeknek, kríziseknek teszi ki a szeretteit, jellemzően azokban az években, amikor már többet lehetnénk együtt, abban az életkorban, ami a közös élményekről, kalandozásokról, utazásokról, szabadságról szólna… Nem mellékesen pl. a hüvelyesekben (sárgaborsó, lencse) lévő tápanyagok, mint a molibdén nemcsak egészségesek, de egyben potencianövelők is, bizonyos amerikai potencianövelőkben használják is őket. 

„Vadító” salátaöntetek 10+1 pontban

1. A salátaöntet legyen szexi, érdemes tudni azonban, hogy „technikai” szerepe az étkezésben a zöldségekben lévő tápanyagok előhívása, pl. a zsírban oldódó vitaminok hasznosulásának elősegítése.

2. A vinaigrette és a dresszing alapfogalmak: a vinaigrette valójában egyfajta dresszing, azaz a komplex dresszingek a letisztult alap-vinaigrettekből születtek meg és születnek máig. A továbbiakban mindkét kategóriát „salátaöntetnek” hívjuk.

3. Térjünk rá az alapöntetre, melynek lényege a bűvös 3:1 arány, azaz:

- 1 rész savas összetevő, ami lehet: friss citromlé, fehér- vagy vörösborecet, almaecet, modenai balzsamecet, andalúz sherryecet, rizsecet, de akár frissen facsart narancslé, lime-lé vagy ezek kreatív kombinációi

- A savas komponenshez képest 3 rész olaj: magas tápértékű, hidegen sajtolt magolajak ajánlottak, mint olíva, tökmag, napraforgó (csak a hidegen sajtolt) mák, szezám…

A savas és az olajos komponensen kívül egyenlőre csak pár további hozzávalót készítsünk elő: 1-2 gerezd fokhagymát, némi durvára tört feketeborsot és tengeri sót.

salad-dressing-mason-jar.jpg

4. A biztos siker érdekében kövessük Jamie Oliver jól „átlátható” módszerét: öntsük egy kisebb befőttesüvegbe először az olajat, ami ez esetben extra szűz olívaolaj, majd a savas komponenst, pl. frissen facsart citromlevet (ld. a videót 4.55-től). Mivel a citromlé nem keveredik az olajjal, hanem leül az üveg aljára, pontosan belőhetjük az arányokat: 3 rész olaj, 1 rész citromlé.

Ezután Jamie némi sót és durvára tört feketeborsot szór az üvegbe, miközben ismételten belénk vési az aranyszabályt: a salátaöntet legyen egy kicsit túlfűszerezve, a növények magas víztartalma miatt ne sajnáljuk a természetes savakat és a sót.

Mint említettük, a 2 fő alapanyag magától nem áll szóba egymással, ezért vagy klasszikusan: alulról egy konyharuhával megtámasztott salátástálban, habverővel folyamatosan keverve kelll őket egyesíteni, vagy – Jamie módszerével – a befőttesüveget jól összerázni. Mindkét esetben erővel dolgozzunk, mert ettől függ az öntet konzisztenciája, hiszen két egymással nem vegyülő anyagról van szó.

Az alap-vinaigrette akkor van kész, ha szép sima, intenzív, és kóstoláskor kellemesen pezsdíti, ingerli ízlelőbimbóinkat…

5. Hogyan fokozhatjuk? Jamie-t követve:

- Ha az alapöntetet inkább fehérborecettel (vagy tárkonyos borecettel) készítjük és némi dijoni mustárral gazdagítjuk, klassz francia dresszinget kapunk.

- Ha kicsit krémesebb öntetet szeretnénk, pár kanál natúr joghurtot adjunk hozzá és újból rázzuk simára.

- Természetesen az apróra vágott zöldfűszerek: petrezselyem, tárkony, kapor, bazsalikom, koriander mindig jól jönnek, nemcsak egészségesek, de frissítik, új dimenzióba viszik a kompozíciót: minden alkalommal más ízvilágban landolunk.

- Ahogy Jamie mondja: ha az olaj és a sav 3:1-es arányát betartjuk, bármit tehetünk: kedvünk szerint fűszerezhetünk, használhatunk pár csipet őrölt chilit, mustárt, mustármagot, köményt, rózsa-, fehér- és feketeborsot, füstölt paprikaőrleményt, kurkumát: határ a csillagos ég…

turkish_salad_dl.jpgTörök saláták (kép: David Loftus az "Eat Istanbul" c. könyvből)

- Végül, a kész dresszinggel Jamie bevonja a salátástálban várakozó, szépen leszárított zöldségeket – ne használjunk túl sok öntetet, mert az elnehezíti a salátát –, majd az ujjaival forgatja össze. Mindenkinek megvan a maga módszere: véleményünk szerint a legjobb a salátástál aljában kikeverni az öntetet, ha nagyon „vad” dresszingről van szó, tálalás előtt még egy kicsit pihentethetjük is, hogy jól összeérjenek az ízek (ld. lent). Bármilyen megközelítést alkalmazunk, mindig a legvégén forgassuk bele a dresszingbe az előkészített salátákat, zöldségeket.

6. Az amerikai Jon-Paul Hutchins séf szerint „a romantika a fokhagymán múlik”. Kémiailag sokat tanulhatunk tőle, úgyhogy vegyük elő a 3. pontban előkészített fokhagymagerezdeket és a videóban látható módon (12.35-től) kövessük a lépéseket:

- Vágjuk le a fokhagymagerezdek csúcsát, mivel ez a keserű rész.

- Vágjuk félbe a gerezdeket.

- Egy kisebb késsel, hosszában vágjuk ki a közepüket, mert ez szintén a keserű íz forrása (ami most biztos nem kell nekünk).

- Az így előkészített fokhagymát egy deszkán késlappal törjük össze, majd vágjuk apróra és szórjuk le jópár csipet sóval. A só segít a nedvességet kiszívni (így indítjuk a fantasztikus katalán fokhagymamajonéz készítését is).

- Végül, a kés lapjával teljesen pépesítsük a fokhagymát: a séf szerint minden kétséget kizáróan ez az első este sikerének titka, ugyanis szigorúan tilos egy randin fokhagymára harapni. A módszer az ízt meghagyja, csak a fokhagyma erejét veszi el. Plusz, így pontosan kombinálhatunk az ízekkel, mivel a nem pépesített, csak felvágott vagy lereszelt fokhagymából az aromák fokozatosan áradnak ki, így az öntet elkészültekor és kicsit később már más lesz az összhatás.

Extra salátakémia: a séf hangsúlyozza, hogy a jól megtámasztott salátástálba (ő a klasszikus keverős módszert alkalmazza) először a savas komponenst, ez esetben fehérborecetet kell beletenni, erre jöjjön a sós fokhagymapaszta. Hogy miért? Mivel a só nem oldódik az olajban, de savban (citromlében, ecetben) viszont igen. Ezért elősször keverjük ki a fokhagymapasztát a borecettel, aztán nagyon gyors keverés mellett, lassan adagoljuk hozzá az extra szűz olívaolajat. Mivel ez esetben nincs emulgeálószer (mint a lecitinben gazdag tojássárgája vagy a mustár), ami segítene összehozni az egymással nem keveredő komponenseket, a salátaöntet sikere az arányokon és azon múlik, milyen gyorsan keverünk. Apropó, mustár: mivel természetes emulgeálószer, kémiai szempontból őt is érdemes már az elején belekeverni az ecetbe, ugyanis hatékonyan segíti a savas komponens és az olaj egymásba olvadását (házimajonéz készítésekor szintén már az elején, a tojássárgákhoz adjuk hozzá, keverjük ki, majd jöhet apró cseppekben az olaj).

nectarine_spinach_bacon_toasted_walnuts.jpgNyári saláta nektarinnal, spenóttal, sült baconnel és pirított dióval (kép: Pinterest)

7. Az édes íz: véleményünk szerint az igazán profi salátaöntetekből abszolút elengedhetetlen. Képviselheti sokminden: méz, barna cukor, világos vagy sötét melasz, gránátalma-esszencia, halkan mondjuk: vágódeszkán porrá tört édesítőszer…

Pazar hatást érhetünk el összezúzott idénygyümölcsökkel (most lédús őszibarackkal, nektarinnal, dinnyével, piros gyümölcsökkel, télen reszelt almával, naranccsal, mandarinnal, mangóval, ananásszal), ezen kívül a mazsola, a vörösáfonya és más, apróra vágott aszalt gyümölcsök is újabb kapukat nyithanak ízlelőbimbóink előtt. A gyümölcsök egy részét előzőleg meg is süthetjük, így pompásan koncentrálódnak az ízek, majd a friss gyümölcsökkel elkeverve, még langyosan adhatjuk a salátához. Ne féljünk különböző hőmérsékletekkel és textúrákkal kísérletezni, őrületes lesz a végeredmény. Valójában ez az igazi belépő a salátaönetek világába, amikor az ízpalettát tágra nyitva belevetjük magunkat az ismeretlenbe. Az édesség mennyiségét klasszikusan nem lehet meghatározni, csupán pár irányelvet rögzíthetünk:

- Nem az a cél, hogy a végeredmény „édes” legyen: az édeskés-gyümölcsös íz az összhatás elmélyítésére, az izgalom fokozására szolgál. Ezt maradéktalanul meg is fogja tenni nekünk.

- Az édességgel szemben tényleg nagy szükség lesz a Jamie-féle „túlfűszerezésre” a savasság és picit a sósság, valamint – egyes esetekben – a csípősség tekintetében. Attól, hogy szerepel az édes komponens, nehogy lemondjunk a borsfélékről, a köményről, a fokhagymapasztáról vagy a mustárról (csak savanykás dijonit vagy angolt használjunk, édes bajort ne): az egész együtt fog zenélni.

- Ahogy említettük, a mézzel, mazsolával, friss és aszalt gyümölcsökkel kikevert salátaöntetet egy ideig letakarva érlelhetjük is, majd közvetlenül tálalás előtt forgassuk bele a friss, leszárított salátaleveleket, ropogós zöldségeket.

8. A csípős íz, egzotikumok: pár csipet őrölt chili, torma, gyömbér, kurkuma, sumac, sárga vagy zöld curry-keverék, garam masala, stb. hozzáadásval is fenséges dresszingek születhetnek, a lényeg, hogy legyen koncepciónk és egy-egy avantgárdabb megközelítésnél is szülessen meg a harmónia. Ezt segítheti a zöldségek fajtája, szeletelésének módja is – délkelet-ázsiai hangulatoknál pl. wok-stílusban –, valamint a kiegészítők: apróra vágott koriander, némi kókuszkrém, durvára tört, pirított kesudió vagy akár kókuszforgácsok. Persze, ha pl. kókuszkrémmel játszunk, az olívaolaj nem jöhet szóba, csak szezám vagy valamilyen semlegesebb ízű olaj, ami segíti egzotikus inspirációink megvalósulását…

9. A keserű íz: alapszinten a salátaöntetben nem, csak a zöldségek tekintetében jelenik meg, pl. ha rukkolát, cikóriát, radicchiót használunk, akár nyersen, de utóbbi kettő sütve, grillezve is nagyon finom. Haladók azonban kísérletezhetnek a kesernyés íz öntetben való reprezentációjával is, pl. pink grapefruit frissen facsart levével, amit némi édessel sóssal ellenpontozunk. Nagyon finom az ilyen „haladó” öntet pl. füstölt hallal (lazaccal) vagy füstölt sajtokkal gazdagított salátákhoz.

10. Ha már a gazdagításnál tartunk: mivel a zöldségekre, salátákra érdemes egyre inkább főételként gondolni, törekednünk kell salátáink kiteljesítésére ízben, színben, tápanyag-szempontból egyaránt. A kész salátát tálalás előtt bolondítsuk újabb textúrákkal, adjunk hozzá eltérő rétegeket, pl. ropogósságot: durvára tört, pirított magvakat, sovány, de ízes, kalciumban gazdag sajtokat, krémes belsejű főtt tojást, karakteres halakat – akár a legolcsóbb konzervekből: makréla, szardínia –, és persze a zöldfűszerekről soha ne feledkezzünk meg. Szintén, a salátára utolsó pillanatban reszelt citrushéj is képes új, friss dimenziót kölcsönözni a műnek. Egy jól komponált öntetből, némi konzerv halból, egy adag al dentére főtt tésztából, maréknyi kaprigyümölcsből, jó sok zöldfűszerből és 1 kisebb citrom vagy lime lereszelt héjából pillanatok alatt ötcsillagos ebédet csaphatunk – szinte főzés nélkül. A halak más aspektusból is használhatóak, hiszen hagyományosan természetes sópótlók: a salátaöntetbe kevert szardellapaszta vagy szardellacsíkok, a halszósz, a szójaszósz nemcsak sósságot, de plusz ízt is nyújt. Fontos: attól függetlenül, hogy ezek az ízesítők apró halakból készülnek, ne féljünk, nem lesz az öntetünk „halízű”.

summer-crudites_photo_by_christopher_testani.jpgPiknik ropogós falatokkal, balzsamos-magvas mártogatóssal (kép: Christopher Testani)

10+1: Salátaönteteinkre ne csak dresszingként gondoljunk. Zöldfűszerek, ízes sajtok, tahini (szezámkrém), pirított magvak, stb. hozzáadásval fantasztikus páccá vagy mártogatóssá transzformálódhatnak, melyekbe friss, ropogós zöldségeket, grillezett radicchio-leveleket, lepénykenyeret és még oly sok minden mást mártogathatunk a fűben elnyúlva egy nyári délután… Felejthetetlen ízkalandozásokat mindenkinek!

Ajánljuk:

Főzéstippek, receptek, kompozíciók itt: étvágygerjesztő>>

Karcsúsodj, ne diétázz! Párizsi gasztrotippek>>

Fertőző az elhízás?!>> 

Hadza-diéta: egy tanzániai törzs mentheti meg a világot?>>

Edd magad százévessé! Így élnek a "szuperszeniorok">>

Filléres főzéstippek: lehet olcsón jót?>>

Tovább
Címkék: saláta táplálkozás egészség nyár diéta amazon vitamin zöldség mediterrán salátaöntet rost szénhidrát szósz öntet vitalitás konyhakémia étvágygerjesztő Kultúrmetélt szocio-gasztro Kék Zónák

A bejegyzés trackback címe:

http://masteszta.blog.hu/api/trackback/id/tr8712725202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Tésztaszótár