Nézz a szomszéd szemébe, és egyetek egy jó babot!

A hosszú életre vonatkozó legújabb kutatás szerint döntő, hogy naponta mennyi időt töltünk valódi, szemtől szemben zajló kommunikációval. Ha ehhez egészséges gasztronómia is társul, máris jó úton járunk, hogy remek szellemi-fizikai állapotban éljük le 70-en túli évtizedeinket – ahogy teszik ezt egy különleges szigeten, a világ egyetlen helyén, ahol a férfiak ugyanolyan hosszú ideig élnek, mint a nők. Kifejezetten aktuális ez ma, a Kedvesség Világnapján, ami 1998-ban indult el Japánból és azóta meghódította a világot. Egy szomszédoláshoz kiváló fehérbab-leves receptjét is megosztjuk, aminek fő ízesítője nem más, mint egy szép, zamatos alma…

sard3.jpeg

Persze, fontos az egészséges táplálkozás és a mozgás, mint arról többször írtunk, a Kék Zónák „szuperszeniorjainak” étrendjén bab, borsó, hüvelyesek, teljes kiőrlésű, kovászolt kenyerek, zöldségek, zöldfűszerek, magvak, aszalt gyümölcsök, sajt, hal, kevés vörösbor szerepel, hús többnyire csak hétvégén, akkor viszont kiváló minőségben. Minden helyben termelve, saját kezűleg készítve, gyorskaják, tömegélelmiszerek kizárva (a Kék Zónákba ilyenek a ’90-es évekig egyébként sem jutottak el). A kék zónások számára a napi mozgás is az élet természetes részét képezi: teendőiket nagyrészt a szabadban, (technológiai, kényelmi) segítség nélkül, saját erőből végzik. Mivel a Kék Zónák jellemzően izolált helyeken: hegyvidékeken, szigeteken terülnek el, maga a terep is segíti a fitten maradást, az itt élők simán teljesítik, sőt, akár túl is szárnyalják a napi 10000 lépést, amit nyugati fitnesz-szakértők egyfajta egészségügyi minimumként határoztak meg civilizációnk számára (lépéshossztól függően kb. 6,7 km).

A kék zónások azonban nem egy monitort bámulva gyalogolnak egy zajos teremben, hanem – és ez a kutatás fő témája – valódi, emberi kommunikációba bonyolódnak tevékenykedéseik során a szomszéddal, a postással, a boltban/bárban/kávézóban lévőkkel, közelebbi vagy távolabbi ismerőseikkel, illetve az arra járó idegenekkel. Ezek a beszélgetések nem feltétlenül „mélyek” – sokszor csak egy kölcsönös bongiorno, va bene, molto bene-ről (jó napot, minden rendben, igen, nagyon rendben) van szó, persze a társalgás ki is bővülhet –, csupán a tény, hogy valaki rendszeresen igazi, szemtől szembeni interakciót él át, a lenti kutatás szerint éveket adhat az élethez.

social_interactions.jpg

Hangsúlyozottan pozitív tartalommal zajlanak a mini-párbeszédek, ami erősíti a kék zónások biztonságérzetét, az adott környezetben megélt, „helyemen vagyok”-érzését. Nyilvánvalóan számít az, ha valakinek naponta többször a szemébe néznek, kezet fognak vele, jó napot kívánnak, érdeklődnek a hogyléte felől, és ő is ugyanígy tesz. A kommunikáció a pozitív életérzés kiterjesztésére irányul – semmiképp nem szabad a repkedő bongiornókat, molto benéket „felületességként”, a „valódi mélység” hiányaként felfogni, mert a röpke interakcióknak nem a mélyben tornyosuló problémahalmaz feltárása a célja, hanem az, hogy tényleg mindenkinek „jó napja” legyen. Érezhető bennük némi „együtt a túlélésért”-feeling is: bizonyára a Kék Zónákban is vannak problémák és stressz, ezen azonban felülemelkedve – és nem a gondokban elmerülve – repkednek a benék, egyszerűen, mert így természetes, ez a szokás. Bizonyára a mosoly sem marad el, vagy akár az együtt nevetés, ami köztudottan immunerősítő.

Mindez persze nemcsak a kiugróan magas átlagéletkorú Kék Zónák: Szardínia és Ikária szigete, Nicoya-félsziget (Costa Rica), Okinava (Japán) és a kaliforniai Hetednapi Adventisták öröksége. Univerzális gyakorlatról van szó, ami a minőségi élethez ad hozzá ott, ahol a szokásrendszer fennmaradt, ott pedig, ahol különböző társadalmi krízisek miatt a fonál megszakadt vagy megsérült, csökkennek az esélyek – jó esetben nem visszavonhatatlanul. A dogonoknál például (hagyományos életmódot folytató nyugat-afrikai törzs, csillagászati ismereteik miatt kerültek a figyelem fókuszába a 20. században) egy szimpla falusi találkozást nem lehet megúszni egy „helló, szia, kösz, én is jól vagyok”-kal. Az ősi etikett szerint addig ugyanis nem mehet tovább egyik fél sem, amíg az egész családot, az összes élő rokonnal együtt végig nem tárgyalták, kölcsönösen biztosítva egymást, hogy igen, mindenki jól van. Míg náluk és egyes izoláltabb helyeken, pl. a Kék Zónákban a helyzet nem változott, a 19. századtól a világ nagy részén végigsöprő modernizáció többek között új várostervezési szemlélettel is járt, aminek köszönhetően megszűntek a rettegett járványok melegágyai: a túlzsúfolt, klaszter-szerű városnegyedek. A minden (kényelmi, közegészségügyi) szempontból pozitív trend napjainkban a sokakat érintő, mentálisan-fizikailag romboló elszigetelődés miatt vet fel mégis kérdéseket: a girbegurba utcák labirintusában egymásra boruló házak a maguk sem tágasnak, sem elegánsnak nem mondható valójában úgy tűnik, nyújtanak valami nagyon értékeset, amire eddig nem igazán figyelt a világ. Az emberi kapcsolatok (akár sok generációra visszanyúló) szövevényét hozzák létre, elősegítik az összekapcsolódást, a folyamatos közösségi kontaktust. Az összekötöttség érzéséből a lakók biztonságot merítenek, az izoláció egyszerűen a körülmények miatt sem alakulhat ki. A vizsgálat alá vont szardíniai falu, Villagrande pont ilyen hely.  

De mi dolgunk van nekünk a dogonokkal, a szardíniaiakkal és általában a Kék Zónákkal? Susan Pinker kanadai pszichológus szerint nagyon is sok: „életünk múlhat rajta”, hogy rendszeresen kezdeményezünk-e szemtől szembeni kommunikációt a környezetünkben lévőkkel, és – ez igen fontos szempont – nemcsak a velünk szoros kapcsolatban állókkal, hanem a hozzánk lazán, alig vagy egyeltalán nem kötődőkkel is: a szomszéddal, a postással, kedvenc kávézónkban a kiszolgálóval, a buszon velünk utazókkal, a boltban velünk vásárlókkal... Bárhol, bárhogy is élsz, „építs saját falut, az életed múlhat rajta” – mondja a kutató TED-előadásában, utalva arra, hogy Villagrandéban mennyi kiugróan magas életkorú, kiváló szellemi-fizikai állapotú ember él, akik napjaikat pezsgő interakcióban, a figyelem központjában, intenzív közösségi életet élve töltik.

family-eating.jpg

Villagrande a szardíniai Kék Zónában, Ogliastra megyében található – Szardínia jellegzetessége a Kék Zónákon belül is az, hogy a nők és a férfiak itt egyaránt kivételesen magas kort élnek meg. Ez az egyetlen hely a világon, ahol a férfiak átlagéletkora ugyanolyan magas, mint a nőké, és itt él a legtöbb száz évnél idősebb férfi. (Az ún. fejlett világban a nők átlagosan 6-8 évvel élnek tovább, mint a férfiak, kivéve Szardíniát.)

Természetesen léteznek speciális genetikai adottságok – Susan Pinker szerint ezek 25%-ban felelősek a hosszú életért, a többi életmód kérdése –, valamint, egyre több kutatás irányul egyes területek elképesztően jó állapotú szeniorjainak táplálkozására is, például a dél-olaszországi Cilento-régióban. Itt szintén igen alacsony a mindenféle „időskorinak” titulált megbetegedés előfordulása (vagy, ha elő is fordulnak, a szervezet nem adja meg magát nekik), a helyi 100 évesek szabadon, segítség nélkül közlekednek, általában nem hordanak szemüveget, felfogóképességük, kommunikációjuk kiváló – a Kék Zónákban az időskori mentális hanyatlás, a demencia és az Alzheimer-betegség előfordulása egyébként is ritka. (Az életmódbeli aspektusok mellett a vizsgálatokat kiterjesztették az itt élő rozmaringra, mivel ezt a helyiek nagy mennyiségben fogyasztják, íze-aromája pedig intenzívebb, mint az ország más területein honos rozmaringé, nem mellékesen a föld, amiben terem, teljesen érintetlen. Ahogy mondják, a szezonális, „földből a tányérba” típusú gasztronómia errefelé nem trend, hanem alapállapot.)

Szardínia Kék Zónájában átlagosan hatszor annyi, életkorához képest pazar állapotú százéves él, mint Olaszországban, és tízszer annyi, mint Észak-Amerikában. Az okokhoz visszakanyarodva, Julianne Holt-Lunstad a Brighem Young Egyetemről több éven át tartó, 148 féle vizsgálati tanulmányt tartalmazó és közel 309 ezer középkorú alanyt megszólító kutatásának konklúziója az volt, hogy az egyén társadalmi kapcsolatai, közösségi integrációja legalább akkora hatással vannak az élet hosszára, mint a jól ismert rizikófaktorok (túlsúly, dohányzás, magas vérnyomás, mozgáshiány, stb.).  

Az életkort leginkább befolyásoló 10 tényező Julianne Holt-Lunstad  kutatása szerint, növekvő fontossági sorrendben:

  1. Tiszta levegő
  2. Magas vérnyomásunkat karban tartjuk-e
  3. Túlsúlyosak vagyunk-e
  4. Mennyit edzünk
  5. Volt-e szívinfarktusunk, ha igen, betarjuk-e a rehabilitációt, életmódváltást
  6. Influenza elleni védőoltást kaptunk-e
  7. Csökkentettük-e alkoholfogyasztásunkat
  8. Felhagytunk-e a dohányzással
  9. Közeli kapcsolataink minősége: kire/kikre számíthatunk, ha igazán baj van?
  10. Társadalmi integráció, összekötöttség: ahogy mindennapjainkat éljük, ahogy napjaink során másokkal érintkezünk, kommunikálunk.

A kutatás szerint a legfontosabb, 10-es ponthoz tartoznak olyan, fent említett tényezők, minthogy rendszeresen ráköszönünk-e a körülöttünk élőkre, váltunk-e pár szót a ház/utcabeliekkel, a buszon, metrón, villamoson velünk utazókkal, kollégáinkkal, és hogy mennyire kezdeményezünk beszélgetést idegenekkel. Fontos az is, hogy milyen intenzitással építünk kapcsolatokat, járunk-e valamilyen klubba, közösségbe, vagy hogy mennyire vagyunk hajlandóak új közösségek irányában nyitni. Kis túlzással minden „jó napot, hogy van, és a gyerekek…” vagy „kicsit elveszettnek tűnik, segíthetek?” perceket adhat az élethez.

A szemtől szemben zajló kommunikáció során rögtön – ahogy Susan Pinker fogalmaz – stresszcsökkentő, örömnövelő neurotranszmitterek egész kavalkádja termelődik, pl. oxitocin, ami a bizalom érzését erősíti és lenyomja a kortizolt (stresszhormon), valamint dopamin (boldogsághormon) , ami az elégedettség és a boldogság érzésével tölt el minket (emellett fájdalomcsökkentő is).

the_village_effect_2015.jpg"A falu-effektus": Susan Pinker 2015-ben megjelent könyve

Természetesen felmerült, hogy napjainkban, amikor – legalábbis a világ jelentős részén – minden más tevékenységnél (belevéve az alvást is) több időt töltünk online, a számítógép vagy mobileszköz kameráján keresztül történő kommunikáció vajon pótolja-e a személyes kontaktust. Jól gondolják: nem pótolja. Vizsgálták (ld. a videót 11.30-tól) az emberi interakciók során aktív agyterületeket és nyilvánvalóvá vált, hogy azok élő interaktus során aktívabbak, mint online kommunikáció esetén. Élőben pezsgünk igazán, érzékeink élesek, agyunk folyamatosan dolgozik a kérdéseken és válaszokon, közben analizálja a tapasztalt reakciókat, érzelmi hatásokat, ennek megfelelően alakítva a kommunikáció fonalát. A helyzetet az esetleges érintések (kézfogás, érintés, ölelés) tovább árnyalják. Valójában folyamatos tanulásról van szó, élettapasztalataink bővítéséről, amit csak egymástól kaphatunk meg.

akis1.jpgAkis Kitchen 

Milyen szerepet játszhat ebben az értékes folyamatban Akis Petretzikis fehérbab-levese?

Akis tulajdonképp megtestesít mindent, ami kék zónásnak mondható: kedves, karakteres, autentikus, egyszerű & nagyszerű. Receptjei is ilyenek, melyek közül most azért választottuk a görög fehérbab-levest, a „fasoladát”, mert: 1. az áztatás után kevés hozzávalóval, szuperegyszerűen elkészíthető; 2. a bab, a borsóval és a lencsével egyetemben a Kék Zónák alapétele: növényi proteint, rostot, szénhidrátot és más fontos összetevőket (molibdén, magnézium, cink) tartalmazó „superfood”, ami hosszan biztosít számunkra energiát, stabilizálja a vércukorszintet, segíti a méregtelenítést és rendszeresen fogyasztva a zsírlerakódások ellen hat; 3. a fehérbab ebben a formában könnyen emészthető, külön izgalmat ad a mediterrán interpretációnak, hogy fő ízesítője (egyben a pektin révén sűrítője) egy belefőtt, egész alma; 4. mindent összevetve, igen alkalmas arra, hogy a „Kedvesség Világnapján”(illetve másnapján, ha az áztatást is belekalkuláljuk) főzzünk belőle egy nagy fazékkal, és jót kanalazzunk – akár a szomszéddal…

Hozzávalók 1 lábashoz:

  • 1 zacskó száraz fehérbab
  • 1 szárzeller, megmosva
  • 3 nagy sárgarépa, megmosva, de nem meghámozva (csak a végeket vágjuk le)
  • 1 nagy fej lilahagyma, megtisztítva
  • 5 nagy gerezd fokhagyma
  • 3 babérlevél
  • 1 púpozott evőkanál intenzív ízű, minőségi paradicsompüré
  • 1 csirkehúsleves-kocka
  • 1-2 szál (ha lehet) friss rozmaring
  • 1 szép, zamatos alma (megmosva, héjával együtt)
  • 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • Frissen őrölt só, bors
  • A tálaláshoz pár csipet szárított chilipehely

fasolada1.jpgGörög fehérbab-leves

Elkészítés:

(Videóreceptet ld. itt>>)

  1. A száraz fehérbabot tegyük egy tálba, öntsünk rá hideg vizet és keverjünk el benne 1 teáskanál sót. Hagyjuk 8-12 órán át ázni, míg a babszemek kb. két-háromszorosukra nőnek.
  2. Ha kész, szűrjük le, majd hideg vízzel jól mossuk át a babot.
  3. A szárzellert vágjuk nagyobb darabokra (mivel legalább másfél órán át főnek, nem szabad apróra vágni a zöldségeket).
  4. A sárgarépát is rézsútosan, vastagabb darabokra szeleteljük.
  5. A lilahagymát szintén nagy kockákra vágjuk.
  6. Durván vágjuk fel a fokhagymagerezdeket.
  7. Egy lábasban, közepes lángon melegítsünk fel 2-3 evőkanál extra szűz olívaolajat. Egyszerre tegyük rá a hagymát, a fokhagymát és a zöldségeket. Nagyon fontos: csak lassan párolódjanak, nem szabad megpörkölődniük, színt kapniuk. Így pároljuk őket 20 percig.
  8. Ha ez letelt, tegyük hozzá a paradicsompürét és kevergetve pároljuk a zöldségekkel még pár percig.
  9. Öntsük a lábasba a leszűrt fehér babot, tegyünk bele 3 babérlevelet, pár szál (lehetőleg friss) rozmaringot, 1 csirkehúsleves-kockát, a közepébe pedig nyomjuk bele az egész almát. Öntsük fel 2 liter vízzel és lassan, lefedve főzzük legalább másfél óráig.
  10. 10 perccel azelőtt, hogy levennénk a tűzről, kóstoljuk, sózzuk-borsozzuk.
  11. Amikor kész, távolítsuk el belőle az almát, a babérleveleket és a rozmaringot.
  12. Tálaljuk rusztikusan, pár csepp extra szűz olívaolajjal, frissen őrölt feketeborssal, csipetnyi szárított chilipehellyel a tetején (ha szükséges, sózhatjuk is).

Amennyiben igazán autentikusak akarunk lenni, frissen sült kovászos kenyérrel és egy tányér görög finomsággal: fetával, Kalamata-olajbogyókkal, szardellakarikákkal egészítsük ki (a fetát csipetnyi kakukkfűvel, az egész tálat pedig természetesen extra szűz olívaolajjal csepegtessük le). Jó étvágyat, jó szomszédolást…

Ajánljuk:

Edd magad százévessé! Így élnek a "szuperszeniorok">>

Hadza-diéta: egy tanzániai törzs mentheti meg a világot?>>

Fertőző az elhízás?!>> 

Árulkodó ízek: a citrom pszichológiája>>

(Képek: Pinterest)

Tovább
Címkék: táplálkozás egészség társadalom görög amazon pszichológia Szardínia Kultúrmetélt szocio-gasztro Kék Zónák

A bejegyzés trackback címe:

http://masteszta.blog.hu/api/trackback/id/tr5113234159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Tésztaszótár