Történelmi csemegék: Szent Ágota keblei

A húszévesen vértanúhalált halt szicíliai lány Catania, Málta és San Marino védőszentje, de neve a Vas megyei Perenyén is ismerősen cseng. Emléknapján, február 5-én hatalmas ünnepséget tartanak Szicílián, ami elképzelhetetlen a „minne di Sant’Agata” nevű sütemény nélkül...

min6.jpg

Szent Ágota (i.sz. 231-251/253) Catania városában élt, keresztényként Decius császár uralma alatt. A keresztényekkel kapcsolatban Róma fő problémája nem puszta létük volt, hanem, hogy megtagadták az áldozat bemutatását Róma isteneinek, ezért mozgalmuk erősödésével a birodalom alapszövetét érezték veszélyben Róma vezetői. A kereszténység a nők számára menedékül is szolgált egy mélyen patriarchális társadalomban, ahol apjuk parancsára a lányoknak 13-14 évesen bárkihez kötelessége volt hozzámenni. Egy keresztény közösséghez való csatlakozás (vagy szökés) megmentette őket ettől – így azonban a vallás terjedésének korai időszakában számos vértanúhalált halt nő is bevonult a történelembe. Ilyen volt Szicília másik híres védőszentje, a Szent Ágotát pár évtizeddel követő Szent Lúcia (i.sz. 283-304) is, akinek a fény ünnepét: Luca napját köszönhetjük december 13-án. A legenda szerint az akkor már szentként tisztelt Ágota megjelent Lúcia álmában és megígérte neki, hogy egyrészt hitével meggyógyíthatja beteg édesanyját, másrészt kitartása – a megtagadott házasság miatti kínzások ellenére – oly naggyá teszi szülővárosát, Szirakúzát, mint Ágota élete Cataniát.

francisco_de_zurbaran_1630-33_saint_agathe.jpgJellegzetes Szent Ágota-ábrázolás Francisco de Zurbarántól (1630-33)

A két szent története hasonlít egymáshoz: mivel jómódú cataniai családból származott, Ágotát, ahogy később Lúciát, odaígérték egy Quinlianus nevű római helytartónak. Ekkor már keresztény volt, így visszautasította a házasságot: az áldozat-rítus megtagadása mellett ez szintén a római társadalom alapjait sértő aktus volt. A haragra gerjedt vőlegény Ágotát egy bordélyba vitette, hogy ott kellően átneveljék, de a lány hajthatatlannak bizonyult. Erre Quinlianus bíróság elé állíttatta, majd börtönbe vetették, ahol napokon át kegyetlenül kínozták: a történet szerint ekkor vágták le melleit. A borzalmakat követő éjszakán azonban megjelent előtte Szent Péter, aki csodát tett vele és teljesen begyógyította sebeit. Ágota nem tört meg, sőt, ezután is többször kirohant Quinlianus ellen. Végül máglyahalálra ítélték, de ez sem következett be, mivel egy földrengés elpusztította a felépített máglyát. Quinlianus tovább kínozta, míg, a feljegyzések szerint i.sz. 251-ben (vagy 253-ban), február 5-én hunyt el. (Az első tömeges keresztényüldözéseket elrendelő Decius császár csupán fél évvel élte túl: ő i.sz. 251 júniusában halt meg Dobrudzsánál, a betörő gótok elleni csatározások közepette.)

festa-relgiosa-a-catania-santagata2.jpgÁgota-napi körmenet Cataniában (kép: typicalsicily.it)

Míg Deciusra különösebben nem emlékszik senki – nevével kapcsolatban leginkább a keresztényüldözésekre asszociálunk –, Ágota és Lúcia története halálukkal csupán elkezdődött (Lúcia már a Deciust követő Diocletianus császár idején halt vértanúhalált). Mindkét nő szülővárosaik: Catania és Szirakúza híres patrónusává vált, ünnepeiken máig rengetegen emlékeznek meg róluk világszerte.

Szent Ágota ünnepét minden évben február 3-tól 5-ig, míg Lúciáét december 13-án tartják a Mediterráneumtól Észak-Európán át Amerikáig (Lúcia napja a Gergely-naptár bevezetése előtt a tél legrövidebb és legsötétebb napja volt, így szükség is volt az általa nyújtott fényre: hagyománya nem véletlenül Szicílián kívül a hűvös Skandináviában a legélőbb).

A két szent csodatetételeiről természetesen legendák keringenek, és mindkettőjüknek megvan a saját gasztronómiai specialitása is. Szent Lúcia esetében ez a „cuccìa” nevű szicíliai étel, amit a hagyomány szerint csak december 13-án készítenek. Eredete egy 17. századi eseményre nyúlik vissza: Lúcia szülővárosában, Szirakúzában ekkor súlyos éhség dúlt, a szent ünnepnapján azonban egy gabonával teli hajó bukkant fel a kikötőben. Az éhes emberek megrohanták a hajót, a gabonát pedig csak úgy, őrletlenül, forró vízbe dobva fogyasztották, így menekültek meg. Az eseményt azóta is Lúciának tulajdonítják, emlékére a cuccìa-t máig őrletlen gabonaszemekből készítik: Lúcia napja előtt a gabonaszemeket pár napra vízbe áztatják, majd december 13-án hosszú órákon át krémesre főzik. Készülhet belőle sűrű leves, amit tengeri sóval és extra szűz olívaolajjal ízesítenek, de pudingszerű édesség is, melyet csokoládéval, kandírozott gyümölccsel, és – Palermóban – friss rikottával tesznek globálisan ellenállhatatlanná.

minne-di-santagata.jpegÁgota ünnepére készülnek a szicíliai cukrászdák

Diétát Szent Ágota ünnepére se tervezzünk: a pékek, harangöntők, dajkák és – az utóbbi időben – a mellrákban szenvedők védőszentje, egyben a tűzvész és az Etna kitöréseinek elhárítója háromnapos ünnepe február 5-én éri el csúcsát: Catania lakói ekkor nyüzsgő körmenettel, fesztivállal, és egy egész napos cukorterheléssel emlékeznek meg róla, a menet kiemelt pontjai a szülőhelyén épített „Badia di Sant’Agata” (a Szent Ágota-zárda temploma), és a halálának helyszínén emelt Szent Ágota-katedrális (a híres cataniai zeneszerző, Vincenzo Bellini nyughelye egyben).

st_agatha_catacombs_rabat.jpgSzent Ágota katakombája Rabatban (writingcities.com)

Február 5-e nemcsak Szent Ágota halálának, ill. temetésének, hanem egy csodatételének évfordulója is: a történet szerint vértanúhalála után egy évvel kitört az Etna, Catania lakói pedig a sírjából felhozott fátyollal vonultak a lávafolyam elé. A folyam hirtelen megállt, a város megmenekült. Ágota Szicílián kívül San Marinón, Molisén, a franciaországi Provance-ban, a spanyol Zamarramalán, valamint Máltán is igen tisztelt szent: máltai hagyományok szerint Decius zsarnoksága elől rövid időre ide menekült és Rabat városában, egy sziklába vájt búvóhelyen tanította a helyi gyerekeket…

cassatelle2.jpgCassatelle di Sant'Agata - pisztáciás verzió (kép: Pinterest)

Ágota ünnepe elképzelhetetlen a február első napjaiban Szicília-szerte mindenfelé tornyosuló minne vagy cassatelle di Sant’Agata: „Szent Ágota keblei” nevű sütemény nélkül. Cataniában minnuzzi vagy cassateddi di Sant’Ajta néven is találkozhatunk vele. A jellegzetes forma a szent szenvedéseire utal, a külsejét borító világos cukormáz a tisztaság, a megrendíthetetlen lelkierő jelképe. Bár a belső tekintetében sokféle variáció létezik, az egyik hagyományos megközelítés szerint az alap vajas tésztából készül: a jól kikevert tésztát (48 dkg liszt + 19 dkg hideg vajkocka + 10 dkg porcukor + 3 tojássárgája + 1 tk. vaníliaesszencia) némi pihentetés után, lisztezett felületen max. 2 cm vastagságúra nyújtjuk, ha kész, megfelelő formájú szilikonsütőbe rendezzük. Rá friss, juhtejből készült, kevéssé édesített rikottából (60 dkg), apróra vágott fekete csokoládéból, kandírozott citrom/narancshéjból és frissen reszelt citrom/narancshéjból kevert tölteléket halmozunk. A tésztából kivágott korongokkal lezárjuk a tölteléket, a széleket megkenhetjük felvert tojásfehérjével vagy szimplán vízzel, hogy jobban tapadjanak. Újból pihentetjük (20 perc), majd 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Kivesszük a formából, rácsra tesszük, kihűlés után bevonjuk a cukormázzal (40 dkg porcukor + 3 tk. citromlé + 3 tojásfehérje), miután megszilárdult, díszíthetjük szicíliai szokás szerint kandírozott cseresznyével.

Receptet ld. itt: giallozafferano.it>>

És hogy miért cseng ismerősen Szent Ágota neve hazánkban? A viharos életű, eredetileg Szent István által 1010 körül, tanítója, Szent Adalbert tiszteletére építtetett, majd leégett és többször újjáépített esztergomi Szent Adalbert-székesegyház gyönyörű „porta speciosa” díszkapuján a kezdetek kezdetén már volt Ágota-ábrázolás (az ún. „széptemplom”, amiből mára csupán az Esztergomi bazilikába áthelyezett, reneszánsz stílusú Bakócz-kápolna maradt fenn, a 16-17. század fordulójára teljesen megsemmisült). Ágota kultusza tovább erősödött, amikor a Nápolyban tanuló Apáthy Miklós hazatértekor, 1294-ben elhozta a szent kar-ereklyéjét, amit egy Vas megyei kis faluban: Perenyén őriztek. Itt máig Ágotát tartják a falu patrónusának, neki szentelt templomuk is van: az 1756-ban, barokk stílusban épült Szent Ágota-templom. Ágota hagyományát mégis Caroberto, az Anjou-házból származó Károly Róbert teljesítette ki uralkodása alatt (1301/1308-1342). Ebben az időben egyre több, Ágotáról elnevezett templom épült, valamint máig nevét viseli Szentágota (Agnita) nevű falu, (ma Románia területén helyezkedik el), illetve a Fejér megyei Sárszentágota. Az Ágota zsolozsmáit tartalmazó, 1360 körül, az Anjou-korban készült különleges könyvritkaság pedig a Topkapi Szerájban őrzött, ún. „Isztambuli Antifonále” kódexben található (forrás>>)

Életmódtipp: jobb, ha egy „minne di Sant’Agata”-típusú nyalánkság csak ritka, ünnepi alkalmakon bukkan fel életünkben. Bár a fenti receptben igyekeztük csökkenteni a cukor mennyiségét, ez az összetétel (fehér liszt, rengeteg cukor) semmiképp nem hétköznapokra való. Gondolunk itt azokra a hölgyekre is, akik rákos megbetegedésen estek át és fokozottan vigyázniuk kell táplálkozásukra vagy bárkire, aki hosszú távon szeretne egészséges és kiegyensúlyozott maradni. Pár falat „minne di Sant’Agata” senkinek nem tilos, az ünnep azért ünnep, hogy más legyen, mint a hétköznapok. Mindennapi gasztronómiánkat azonban építsük fel inkább így: Edd magad százévessé!>>