Ergo: a világ új vitaminja?

Egy eddig kevésbé ismert öregedésgátló antioxidáns, az „ergo” került reflektorfénybe Amerikában, egyes kutatók szerint korszakalkotó jelentőséggel. Bár tökéletesen érthető lenne, mégse meneküljenek sikítva a superfood-szkeptikusok, érdemes végigolvasni a tudományos világ az ergo fő forrásának számító gombához intézett szerelmi vallomását…

turkey_tail3.jpg

A titokzatos visszavonultságból lassan gyógyászati-gasztronómiai reflektorfénybe kerülő gomba a pepperoni után a világ második legnépszerűbb pizzafeltétje, mely bővelkedik tápanyagokban, fehérjékben, B-vitaminokban, rostokban, immunerősítő hatóanyagokban. Gyógyító, fertőzésgátló, baktériumölő tulajdonságainak sokezer éve tudatában van az emberiség, az orvosok által a „20. század csodájának” titulált penicillin felfedezéséért Alexander Fleming, Howard Walter Florey és Ernst Boris Chain kutatóorvosok 1945-ben kaptak megosztott orvosi Nobel-díjat (az ezt megelőző évtizedben kutatótársaikkal rengeteget dolgoztak azon, hogy a felismerten baktériumölő penicillin ne ürüljön ki gyorsan a szervezetből, és hogy megoldják tömeges előállítását). A penicillin máig a legszélesebb körben használt antibiotikum, bár sajnos egyre több, rá nem reagáló kórokozót fedeznek fel, egyrészt a céltalan, túlzott használat miatt.

otzi.jpgÖtzi, az 5300 éves "jégember": az Ötz-völgyi Alpokban találtak rá 1991-ben egy vízelvezető árokba fagyva. Rekonstrukciójánál kiderült: egy kis szütyőben gomba is volt nála, lehetséges, hogy gyógyszerként, fertőzések kezelésére tartotta magánál. A neki szentelt múzeum Bolzanóban található.

„Minden gomba valóságos kis gyógyszergyár” – állítja Paul Stamets gombaszakértő. Több mint 150000 fajta létezik és mind különböző, a lényeg, hogy változatosan, akár heti több alkalommal fogyasszuk őket, folyamatosan tágítva a gombával kapcsolatos spektrumunkat.

A szakértő elmondása szerint 2009-ben, mellrákban szenvedő édesanyjának az orvosok 4 hónapot jósoltak, amikor egy lepketapló gomba-kúra (angolul turkey tail mushroom, latinul Trametes versicolor) jóvoltából egy éven belül felgyógyult. Egy másik gombát, az agarikont (Laricifomes officinalis), amit a világ leghosszabb életű gombájának tartanak, már 2000 éve a gümőkór (tuberkulózis) kezelésére használták, modern laboratóriumi kutatások pedig bizonyították ennek megalapozottságát. (A fenti, nyitó képen: lepketapló gomba.)

paul_stamets.jpgPaul Stamets gombaszakértő (kép: Isaac Hernandez)

„A gomba funkcionális étel” – hangsúlyozza Paul Stamets. Az agarikon például bővelkedik gyulladáscsökkentő antioxidánsokban, immunerősítő, antivirális és antibakteriális hatóanyagokban, valamint olyan összetevőkben, melyek a tumorokat kiszolgáló véredények működését fogják vissza. „Melyik gyógyszer képes erre?” – teszi fel a kérdést.

A gomba fő hatóanyagai az időskori agyi funkciók fenntartásában jelentős szerepet játszó szelén, a létfontosságú D-vitamin, valamint a glutation és az ergotionein nevű antioxidánsok, melyek mennyisége a szervezetben az életkor előrehaladtával csökken, viszont külső forrásból – mint például gombából – megfelelő szinten tarthatóak. Mindkét antioxidáns erőteljes gyulladáscsökkentő hatással bír, így harcolnak az oxidatív stressz ellen, ami összeköthető a daganatos és a neurodegeneratív betegségek kialakulásával.

Az ergotioneint – röviden: „ergót” – a 20. század elején, az ún. Claviceps purpurea nevű, fitopatogén gombából azonosították. A szervezet nem tudja előállítani, sok más antioxidánshoz hasonlóan kívülről kell beszereznie. Dirk Grundemann professzor 2005-ös kutatásai szerint minden emlős egy genetikailag kódolt vivőanyagot hoz létre annak érdekében, hogy a szervezetbe került ergo minél gyorsabban a vörösvérsejtekbe juthasson, majd, a véráram útján az egész testben szétosztásra kerüljön: elsősorban azokban a szövetekben, melyek a legnagyobb oxidatív stressznek vannak kitéve, ahol a legnagyobb szükség van antioxidánsra. Az ergo jelentőségét egyes szakértők, mint pl. Dr. Solomon Snyder olyan súlyúnak tartják, hogy szerintük azt egyenesen „új vitaminként” kellene kezelni.

agarikon.jpgAgarikon, a matuzsálem-gomba (kép: Pinterest)

2006-ban Robert Beelman professzor, a Pennsylvaniai Egyetem táplálkozáskutatója egy végzős tanítványával, Joy Dubosttal felfedezte, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas gombák jelentős mennyiségű ergót tartalmaznak: kb. tízszer annyit, mint amennyi bármely más tápanyagforrásban van. Innen kezdődött az ergo kutatása az oxidatív stressz folytán kialakuló betegségek, mint a rák, a demencia (időskori leépülés) és más neurodegeneratív betegségek (Parkinson, Alzheimer) tekintetében. Egy Szingapúrban folytatott kísérlet azt mutatta ki, hogy alacsony ergo-szintű időseknél nagyobb számban fordul elő agyi leépülés, míg egy 13000 résztvevővel, Japánban folytatott kutatás szerint az ergóban gazdag gombát rendszeresen fogyasztók között ritkábban alakul ki ez az állapot.

Mindezt figyelembe véve ajánlott elmerülni a gombavilág gasztronómiájában és évszaktól függően rendszeresen, változatosan fogyasztani e remek ergo-forrásokat. Érdemes az adott fajta regionális, autentikus elkészítési módját (kémia, fűszerezés) tanulmányozni, ez ugyanis jó eséllyel biztosítani fogja a megfelelő emészthetőséget is. Idősek esetében helyezzük előtérbe a (magas gombatartalommal, kevés, természetes sűrítővel, sok friss zöldfűszerrel készült) krémleveseket és szószokat, melyekben a gomba kisebb darabokra zúzva vagy pürésítve, krémesítve van jelen.

Bár a gomba fő szezonjaként az őszt tartjuk számon, egyes fogyasztásra alkalmas fajták évente kétszer: ősszel és tavaszzal teremnek, így ebben az időszakban is frissen juthatunk hozzá olyan finom képviselőikhez, mint a vargánya, a kucsmagomba, a fafülgomba, a laskagomba és a bokrosgomba.

Felvetődhet a kérdés: csak a gombában van ergo? Természetesen nem, de a gombafélékben van eddigi kutatások szerint a legtöbb. Ezen kívül van a zabban és más növényekben is, amennyiben azok káros kémiai anyagoktól mentes, magas tápértékű, egészséges mikrobiommal rendelkező földben, organikus körülmények között nevelkedtek, ill. azon állatok tejében és tejtermékeiben, akik ilyen növényeken élnek.

Ajánljuk: 

Hadza-diéta: egy tanzániai törzs mentheti meg a világot?>>

(Via CNN)