Sajnos nem csak a Covid az egyetlen vírus, ami most legyengíthet minket. Van, aki tüsszögéssel, náthával és fájó torokkal ragad otthon. Lehet, hogy a töltöttségi szintünk éppen csak a nulla felett van, de ez a felfújt olyan gyorsan elkészíthető, hogy ez a kis energia pont elég lesz a család felvidítására a beteg napokon is... :)
Bármennyire is ijesztő a világ országainak és a lakások bejáratainak bezáródása, muszáj a négy fal között is megtalálnunk azt, ami örömet okoz. Azt hiszem az evést, a főzést mindenki szereti, és ha gyorsan, és olcsón lehet olyan finomságot készíteni, ami mindenki kedvence, akkor a napot már sikerült is szebbé varázsolnunk. Készítsünk most együtt egy zablisztes, banános, édes-sós tortácskát. Jól jön majd a barátnőm kislányának szülinapjára. :)
Fotó: KockacZukor
Ó, ha tudnátok, milyen finom lett! Illetve nyomban készítsétek el, mert annyira finom lett! :D Cukormentes, gluténmentes, laktózmentes, (de) tele van gyümivel és ízzel. Jövő héten ismét elkészítem. :D
Fotó: KockacZukor
Emlékszem, hogy amikor kicsi lány voltam, Apukám a cukrászdában mindig gesztenyepürét vásárolt nekünk. Ez egy édes gesztenye desszert volt hatalmas adag tejszínnel. Erre emlékezve készítettem most nektek egy finom tésztaételt gesztenye, szezámmag és vörös áfonya hozzáadásával.
Fotó: KockacZukor
Már érzem a sütőben piruló kiflik illatát, és alig várom, hogy beleharaphassak ebbe a ropogós édes fogásba. Ha nem vigyázok, és telhetetlen vagyok, akkor már forrón neki állok... és tutti, hogy megégetem a szájpadlásomat.. Na, de ha egyszer olyan finom. :D
Fotó: KockacZukor
Úgy döntöttem, hogy a hétvégére nem autóval, hanem vonattal megyek le a Balatonra. A legutóbbi útjaim az M7-en annyira megviseltek, hogy az előttem álló két nap miatt most nem szeretnék balesetek miatt hosszú órákat dugóban állni, nem kockáztatok. Mivel nem autóval megyek, így olyan ebédet kell majd készítenem, aminek a hozzávalóit egy egyszerű közértben és zöldségesnél is be tudom szerezni. Természetesen a receptben a kis csavar az egyszerű hozzávalók mellett sem maradhat el. :-)
Fotó: KockacZukor
Tegnap lementünk kora délután a Dunához egy sétára. Annyira meleg volt, hogy már pár lépés után a vizet érinteni és árnyékra vágytunk. Igazi nyár fílingben ittuk a limonádét, tollasoztunk, vagy az eget bámultuk... élveztük a madárcsicsergést. Vittem magammal desszertet, amit lelkiismeret furdalás nélkül majszolhattunk hason fekve a plédünkön. Szép nap volt! :-)
Fotók: KockacZukor
Barátnőm megkért, hogy a közös csajos, Balatonos hétvégénkre olyan ételeket készítsek, amelyek húsmentesek, laktózmentesek, és cukormentesek. Valójában a kérést nem volt nehéz teljesíteni, mert én is szívesebben eszem azt, ami nem terheli meg a szervezetemet, vagyis készítettem már jó néhány "mentes" ételt. Ugyan a hús fogyasztásáról én nem mondtam le, egy hétvégén azért tudok élni nélküle. :D Szuper recepteket találtam ki, és még egy tésztás édesség készítésére is maradt időm.
Fotók: KockacZukor
A szépségért meg kell szenvedni – tartja a mondás. Van olyan kozmetikai beavatkozás, amit inkább tartósra csináltatok meg, csak hogy ne kelljen mindennap hajnalán ezzel a tükör előtt bíbelődni. A legutóbbi ilyen "csajoskodás" vége egy bevérzett szem lett... ami természetesen elmúlt, de akkor megértettem, mit is jelent ez a szépségért szenvedés dolog. ;-) Természetesen ez nem riasztott el attól, hogy egy ilyen hasznos, a mindennapi életemet megkönnyítő beavatkozást a jövőben is megcsináltassak. Amíg a négy fal közé szorulok a gyógyulási időre, továbbra is főzőcskézek finomakat. Mint ezt a mákos lasagne-t... :-)
Fotó: KockacZukor
Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D
Fotó: KockacZukor
Tavaly nyáron Badacsonyban járva egy utcai árus bácsitól vásároltam egy fügefa csemetét. A füge, amit kaptunk kóstolóba, mézédes volt és puha, ízletes. Akkor én úgy döntöttem, nekem lesz fügefám, bár kertem az nincs. Kicsit kétkedve néztek rám a velem kirándulók, és bevallom, én is féltem, hogy nem éli majd túl a telet az erkélyen. És láss csodát. A kis fa a tavasszal elkezdett rügyezni, már öt levelet ki is hajtott, és növekszik. Igazi büszkeségem a szépség. Milyen apró dolgok is örömet tudnak szerezni az embernek! :D Mint ezek az pici, édes almás golyók! ;-)
Fotó: KockacZukor
Itt a tavasz, lassan a nyár is, és ha jó az idő, legszívesebben folyamatosan tó partján, a természetben lennék. Túrázunk, biciklizünk. Egy régebbi kerékpáromat készülök eladni, mert már nincs rá szükségem, de nem voltam felkészülve a hirdetés iránt érdeklődő „mindenféle” emberek stílusához, így néha megrökönyödöm fél mondatokon is. Pedig ha a cél lebeg a szemünk előtt, és az, hogy a meghirdetett árut eladjuk, akkor bizony muszáj lesz néha nyelni kettőt... már csak az időközben frissen megsült édes lasagne illatától is. :)
Fotó: KockacZukor
Azt hiszem, amíg élek, a Terminátor című filmnek lesznek újabb és újabb részei. Legutóbb a Genisys (http://www.port.hu/terminator:_genisys/pls/w/films.film_page?i_film_id=159274) című részét néztük meg. Nem, nem a legjobb filmek egyike, de hát mégiscsak a Terminátor. Élvezhető, leköt. A másik klassz kis film, amiben nem csalódtam, az Az életművész című (http://www.port.hu/burnt/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=167931&i_city_id=689&i_county_id=10&i_topic_id=0) volt, ami témájában már a megnézése előtt megfogott, és azért a főszereplő is dobott a nézési kedven. :-) Menjetek, nézzétek, érdemes! No, és süssetek mákos tésztamuffint! ;-)
Fotó: KockacZukor
Előkerestem a párologtatót és az illóolajokat. Reggelente és este már forró teát főzök. Kötött zoknik melegítik a lábaimat, és kellemes, puha fények adják az esték alaphangulatát. Eső kopog az ablakokon, és puha plédekbe burkolózva filmezünk. Almát vásárolunk, ládányit, a télre készülve, és levélkupacokat rugdosok munkába menet. Mézet keresek a közértek polcain, és multivitaminnal erősítjük a szervezetünket. Az ablakokat már nem tárjuk, inkább behúzódunk. Sötétben indulunk munkába és sötétben érkezünk haza. A vacsik pedig illatossá teszik a lakást...
Fotó: KockacZukor
Párizsban a Montmartre-on járva betértünk egy kis boulangerie-ba (pékségbe). A hatalmas kínálatból egy kis citromos süteményt választottam, és ezzel meg is találtam életem kedvenc sütijét, a „Citron pain d' epices” nevű csodát. Semmi más nem érdekelt ezután... hiába ágaskodtak a macaronok, integettek a quiche-ek, és madeleine-k. Észre sem vettem a tarte tatin, ekler, clafoutis, mille-feuille vagy egyéb francia édességeket sem. Mindennap szükség volt az adagomra, így menet közben egy-egy mindig elfogyott. Ezekkel az emlékekkel gazdagodva itthon a lime-ot és lime zselét vettem elő, és készítettem el az alábbi könnyed, tésztás édes ebédemet.
Fotó: KockacZukor
Mákos tésztázás után lementünk a strandra. A párom elment úszni a Balaton mélyebb részére, a Manó a parton tavi kagylókat gyűjtött, én a parton sütkéreztem, amikor elkezdett közeledni egy sárkány fejű és sárkány farkú hajó a part felé. Egy ember ült rajta és dobolt, és igencsak sok fürdőruhás evezett benne. Persze összeszaladtak a parton az érdeklődők, és mint kiderült, éppen azért jöttek, hogy minél többen kipróbálják a sárkányhajózást. Mi is beültünk egymás mellé hárman, és dobszóra ütemesen hajtottuk a hajót. Nagyon élveztem, hiszen a hajó elkezdett suhanni; nem számítottam ilyen sebességre. :) A középen ülő gyerekek is élvezték, egészen addig, amíg jött egy nagyobb hullám, és a dobos beleesett a vízbe. Persze nevetett a csapat, és hamar folytatta az útját. Ha érdekel Titeket is az élmény, nézzetek utána az interneten, ezen az oldalon: www.sarkanyhajo.hu.
Fotó: KockacZukor