Valahol minden meg van írva, a sors játékszerei vagyunk csupán… Ha igaz a mondás, a végzet nemcsak kegyetlen, de humoros is, bizonyíték rá a zsidó gasztrokultúra egyik legfinomabb süteménye, melynek névadója mindent megtett, hogy kiirtsa a Perzsiában élő zsidókat kb. 2450 éve. Nem jött össze: ezt örökíti meg Eszter könyve és Purim, a legvidámabb zsidó ünnep koronája, a Hámán-táska.
Búcsúztasd a telet firenzei farsangi sütivel, ami állítólag Leonardo da Vinci leghíresebb modellje, Lisa Gherardini (Mona Lisa) vonalaira is komoly veszélyt jelentett a 16. században. Érték a mérték: a likőrös-desszertboros ínyencséget elég évente egyszer megkóstolni, hogy aztán legyen mit várni a következő 12 hónap során…
A világ legromantikusabb ünnepének névadója, az i.sz. 3. századi mártír Római Valentinus kivégzése előtt börtönőre lányának, Júliának küldött levelét a „te Valentinusodként” írta alá: így szól legalábbis a legenda és kétséges, hogy kiderül-e valaha az igazság az első Bálint-napi üzenet szeplőtelenségéről – az viszont biztos, hogy bárki elolvad attól a finomságtól, amit február 14-re ajánlunk.
Manicotti nélkül az USA-ban elképzelhetetlen a hálaadással kezdődő karácsonyi szezon: a cannelloni és a crespelle újvilági leszármazottja a december méltó gasztronyitánya. Ma már persze egyeltalán nem csak olasz származású családokban number one, egyes amerikaiak viszont egy szép tál gőzölgő manicotti felett sem éreznek hálát, sőt. A hálaadás és antihálaadás világában jártunk, a téli ünnepekre ezúttal pedig az őshazába sikeresen visszatalált olasz-amerikai tésztakülönlegességet ajánljuk.
Bármennyire is ijesztő a világ országainak és a lakások bejáratainak bezáródása, muszáj a négy fal között is megtalálnunk azt, ami örömet okoz. Azt hiszem az evést, a főzést mindenki szereti, és ha gyorsan, és olcsón lehet olyan finomságot készíteni, ami mindenki kedvence, akkor a napot már sikerült is szebbé varázsolnunk. Készítsünk most együtt egy zablisztes, banános, édes-sós tortácskát. Jól jön majd a barátnőm kislányának szülinapjára. :)
Merülj el a kókuszszuflé lágy habjaiban, kápráztass extravagáns ízekkel! És ha a Valentin-nap nem a Te világod: ismerd meg a kókuszt, az istenek ajándékát, Ganésa és Siva kedvencét, 2020 egyik ígéretes gasztrosztárját.
A húsvéti pihenés napjait egyrészt olvasásra és a természetnek szenteltem, no és annak, hogy kordában tartsam magam, és csak módjával faljam a finom ünnepi eledeleket. Persze mindig van, aminek nem tudok ellenállni, mint ez diós, krémes répatorta... :)
Én már novemberben a karácsonyi vásárt jártam, és kerestem, kutattam a karácsonyfa alá kerülő apró ajándékokat. Imádom az ajándékok csomagolását, a szalagokat és kártyákat, ahogy imádom a sütőben sülő csokis kuglóf illatát is.
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
250 g Gyermelyi búzafinomliszt
1 db Gyermelyi tojás
250 g cukor
120 g margarin
3 dl tej
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 citrom leve
4 ek kakaópor
fél-1 bögre mazsola
Elkészítés:
A tojást, a cukrot, a margarint és sütőport összekeverjük, hozzáadjuk a citrom héját és levét, a tejet és a kakaót, majd hozzá keverjük a lisztet végül a mazsolát is. A kivajazott és lisztezett kuglóf formába öntjük a masszát, és betesszük a sütőbe, lassú tűzön sülni. Szúrópróbával ellenőrizzük fél óránként, hogy megsült-e a tészta közepe is.
Tálalhatjuk kihűlés után porcukorral meghintve, vagy bekenhetjük tortabevonóval is, amire reszelt csokoládét szórhatunk.
Nagyon sokáig nem szerettem a gyümölcslevest. Se hidegen, se melegen.. Egészen addig, amíg otthon, egyedül, magamnak elkészítettem ezt az almalevest. Melegen jobban szeretem enni. A levest el lehet készíteni cukormentesen édesítőszerrel, és laktózmentesen a megfelelő tejszínnel és tejföllel is. A leves nem csak finom, de az alma és a fűszerek ünnepi illatokat varázsolnak a konyhába, lakásba. Kicsik, nagyok kedvence. :-)
A húsvét már nem olyan dugig evős ünnep, mint a karácsony. Sőt, inkább könnyed salátákat, sonkát, tojást, friss zöldségeket, savanyút, illatos levest eszünk a családi ebédeken. A borok már lágyabbak és könnyedebbek, a beszélgetések egy része már az udvaron folyik, sőt, ha úgy adódik egy jó kis vidéki erdei sétát is teszünk. A kicsik fészket készítenek a nyuszinak, mi nagyok pedig süttetjük az arcunkat a napon. Imádom!
Tavaly esett a hó húsvétkor. Meglátogattuk a nagybátyámékat, és az ünnepi ebéd után arra készültünk, hogy kimegyünk az udvarba, „tojásba dobálni”, de a hó miatt sajnos nem tudtunk játszani. Ez a „tojásba dobálás” egy régi húsvéti játék, amit még a nagyszüleinktől tanultunk. A játék lényege, hogy a család minden férfi tagja kap egy hímes tojást a párjától. Ezt az asszony leteszi a földre, és lép egy nagyon nagyot a tojás mellől. Erre a pontra kell állnia a férfinek (terpesz állásban, lehajolva), és innen kell 20, illetve 50 forintosokkal, dobással beletalálnia a tojás testébe. A játék során a nőt és a férfit más motiválja: a nő annak örül, ha nem talál bele az ura a tojásba, mert minden aprópénz, ami mellé megy, az asszonyé lehet. Viszont ha a férfi mégis sikerrel jár, a hímes tojás az övé, és a játéknak vége. Nyilván a nagyszüleink korában ezek a kis összegek sokkal többet értek, de azt hiszem, ennek már nincs is jelentősége. A család közös mókájának, nevetésének van igazán értéke. Nagyon remélem, hogy ezen a húsvéton a napocska simogatja majd az arcunkat az udvaron, és messze kergeti a hideget és a havat. :)
A karácsonyi és családi vacsorára készülve az jutott eszembe, hogy az évek során milyen változások is voltak a hatalmas étkezőasztal körül. A nagyszülői házban még kicsi gyerekként csodáltam a szépen megterített ünnepi asztalt, majd a nagypapa és nagymama elmentek. Beültek a helyükre a szerelmek, majd férjek, később a Hugim a családjával külföldre költözött. Falatoztuk már hárman, de tizenhárman is az ünnepi fogásokból. Ami viszont minden karácsony alkalmával állandó, az a kacsacomb, amihez ebben az évben karamellizált gyümölcsös tésztát készítettem.