Október utolsó napjaiban, még az óra átállítás előtt a természet megajándékozott minket egy gyönyörű indián nyárral, ami még utoljára meleg napsugarakkal töltött fel a napi sétáink közben. Egy hétköznapon jártunk a Kopaszi-gáton. Az árnyékban hűvös, a napon túl meleg volt, és dél közeledtével megéheztünk, ezért betértünk a Verandába, hogy megpihenjünk.
Többször szerettünk volna már betérni a Kispiac Bisztróba, de mindig menet közben jutott eszünkbe, és már nem volt szabad asztal. Én még nem jártam náluk azelőtt, de a párom már megannyiszor. Annyi jót hallottam már az étteremről, hogy kíváncsian vártam, mi is az, ami így megfogta az én séfemet. :)
Brunch. Késői reggeli. A legjobb. Hosszú reggeli alvás, kényelmes készülődés, majd kiszolgálnak reggelire.
Gasztrokultúra. Fine dining. Művészet. Erős szavak, erős tartalommal, amik kíváncsivá tesznek, amit ki kell próbálni, megtapasztalni, utána járni. Az Olimpia egy kicsi étterem, visszafogott desing-nal, ami azt akarja mondani, hogy ne az enteriőrre, hanem az ételre figyelj! :-)
Már az asztalfoglalás és az is szimpatikus volt, ahogy a közeledő vacsora előtt visszahívtak, hogy megjelenünk-e. Ennek az az oka, hogy ebben az étteremben nem egy étlapról választunk ételt, amit ott elfogyasztunk, hanem egy menüsort kóstolhatunk végig, a fogások számáról döntve csak. Az étterem ennek okán délidőben és vacsoraidőben van csak nyitva pár órára.
Igényes fogadtatás, igényes felszolgálás, igényes tálalás, igényes ételek. Hét fogást kóstoltunk végig, két és fél órán át tartott ez a kulináris folyamat. Az ételek apró méretéből arra gondolhatnánk, hogy vacsora után majd mehetünk haza vacsorázni, mert éhesek maradunk, de ez nem így van. Mire mindent elfogyasztunk, a bendőnk is tele lesz. Igazi kényeztetés. Minden fogást megszemléltünk, forgattunk, szagolgattunk, elemezgettünk látvány és íz okán. A fogások különlegesek, nyomot hagytak. "Azok a frappáns ízkombinációk!" – így dicsértem valamennyi meglepő ötletet.
Életem első olyan gasztroélménye volt, amire talán mindig emlékezni fogok. :-) De beszéljenek a fotók is.
Elérhetőség:
Olimpia Vendéglő
1076 Budapest, Alpár utca 5.
https://www.olimpiavendeglo.com/
Egy ideje az életem része egy kis francia buldog lány. Ha nem is mindennap, de hetente találkozunk, és próbálunk összeszokni. Úgy alakult, hogy pár napig én foglalkoztam ezzel a kis zömök gombóccal, mert a gazdája külföldre utazott. Komoly kihívás ez az ismerkedés, de úgy érzem, lassan barátok leszünk. A kis kópé megetetése után én is vágytam egy finom vacsira, és egy közeli utcában találtam egy vietnámi éttermet, ahol megbeszéltem egy találkozót a barátnőmmel.
Belváros. Budapest. Kilátás a Bazilikára, kellemes meleg bent, hatalmas terek. A lila színű, gigantikus lámpatestek, amik a plafonról lógtak, azonnal beszippantottak, hatással voltak rám. A beltér hangulata kifejezetten üdítő és energikus a barnás mély színek és az ütős meghökkentő fények házasításával. Inkább hasonlít az éjszakai bárokra, mégis hívogató - délidőben is.
A WorldPress fotókiállítás után mentünk át a TG’s –be. Kedvesen fogadtak, kedvesen szolgáltak ki, kifogástalan volt a felszolgálás, és figyelem. Az ételt olyan gyorsan szervírozták, hogy mindenki megjegyezte, ilyet nem tapasztalt még egyetlen más étteremben sem. Különösen imádtam a limonádéinkkal együtt kihozott olajos chilit és a kis tálka parmezánt. Jól esett, hogy kanalazhatok belőle, amennyi jól esik, és nem kérdeznek rá, hogy plusz költségen reszeljenek-e az ételemre még belőle.
A zöld lasagne mennyei ízvilág és csodaszép látvány volt. A ház pizzája pedig a füstölt kacsamellel: fantasztikus! Vékony tészta, enyhén chilis, ízletes feltét, amit jócskán meghintettem parmezánnal is. Felejthetetlen!
Az árak az átlag fővárosi árak felett vannak. Az én pénztárcám sem engedheti meg rendszeresen, de a különleges alkalmakra kiváló opció a hely.
Állítólag több híresség is megfordult már náluk. Hát ezek után már engem is ebben a sorban említhetnek. ;-) :D
Elérhetőségek:
Tom George Italiano
1051 Budapest
Október 6. utca 8.
- KockacZukor -
Bár a fővárosban élek, jellemzően nem megyek olyan helyekre, ahova a turisták járnak. Csak akkor járok a Citadellán vagy a Várnegyedben, ha egy vidéki vagy külföldi vendégemnek akarom megmutatni a város szépségeit, és csak akkor megyek be a Bazilikához is, ha azt remélem, a turistaszezonnak már vége. Nos. Ehhez képest így a nyár közepén - turisták ide vagy oda - én mégis a Japanica-ban kötöttem ki egy hétvégi ebédre, és amennyire tartottam a sok embertől, annyira élveztem azt a pár órát, amit a városközpont éttermében tölthettem.
Miután a szabis napomon a hivatalos ügyeimet elintéztem a belváros hivatalaiban, úgy róttam az utcákat, mint aki napok óta nem evett és ivott. Teljesen leszívtak a sorszámok és formanyomtatványok. Már szédelegtem, és kifejezetten feszült voltam. És ekkor pillantottam meg a falon a Cupákos feliratot, a megváltást!
Soha nem fogom elfelejteni a Toscana-ban töltött nyaralásokat. Pínea ligetek, végtelen és színes dombok, azok tetején a tipikus toszkán épületegyüttesekkel, gazdaságokkal, a szűk, macskaköves utcákat, spalettás házakat, a naplementéket és béka brekegést. A pizzát, a paradicsomos kenyérlevest, az Aperolt, a fagylaltot. Nem fogom soha elfelejteni Vinci városkáját és a mellette elterülő olajfaligeteket sem. Aki még nem járt Toscanában, kezdje el szervezni az utat a következő tavaszra, nyárra vagy őszre, mert garantáltan felejthetetlen élmény lesz a számára.
Ahány ember, annyiféle napi ritmus, táplálkozási szokás, mozgáskultúra, testalkat, egészségi állapot, szokás, családi minta, életkor, lakókörnyezet, munkakörnyezet, cél. Még az is más és más, hogy ki mit lát szépnek, mit talál vonzónak a külalak, és össz-megjelenés szempontjából magán vagy másokon.
Az Országházat mindig csodálattal szemlélem. Tekintélyt parancsoló, méltóságteljes épület, a magyar zászlóval, amit békésen simogat a szellő. Ma sok kis fényképezőgépét kattogtató emberke vette körül, bringások tekertek el mellettem, a villamos kényelmesen csúszott el előttem, idilli volt.
Gyönyörű napsütéses őszi nap volt ma. A Madal ablakain átcsillogott a napfény, és ahogy beléptem, máris az az üzenet fogadott, hogy „love, and you will be loved”. Mosolyogtam.
Már a kis fűszeres és kávézó neve is utal arra, hogy mire számíthat az ember, ha belép: természetesen hazai kistermelők, biogazdák magas minőségű termékeire. Engem mindig nyugalommal és bizalommal tölt el, ha megtudom egy-egy termékről, hogy azt családi kis vállalkozások, vidéki manufaktúrák, kézműves szakemberek készítették. Annyira hamisak már a közértben kapható élelmiszerek, hogy ha tehetném, én már csak és kizárólag ilyen delikáteszbe járnék megvásárolni, amire a konyhámnak szüksége van. A Hecserliben közel ötszáz fajta bio vagy kézműves termék található: laktóz- glutén- és szójamentes, valamint kókuszalapú termékek, olasz tészták, fűszerek, szószok, zöldségkrémek, lekvár- és mézkülönlegességek, kézműves borok, sörök, pálinkák, kistermelői sajtkülönlegességek, minőségi húskészítmények, bio gyümölcslevek.
Egy pénteki napon sétáltam hazafele a belvárosban, amikor megpillantottam ezt a kis üzletet, amibe akkor – mert siettem és dolgom volt – csak bekukucskáltam. Azonnal kíváncsivá tett, és mivel még napokkal később is eszembe jutott a hely, ezért felkerekedtem, és elmentem újra.
Igen. Spagettigombóc. A Mamma Sferico üzletvezetőjének elmondása szerint a tulajdonosban megszületett az ötlet, aztán összeült Serényi Zsolttal, a Tetovált Séffel, aki segített megalkotni a gombóckákat, majd kóstoltattak, teszteltek, és aztán megnyitottak.
Milyen egyszerű gondolat, és milyen nagyszerű: a tésztát apró darabokra törik, összekeverik sertés-, marha-, csirkehússal vagy lazaccal – illetve árulnak vega változatot is –, majd tojás segítségével gombócokat formálnak belőle, és kisütik.
Persze ezt a folyamatot neked nem kell kivárni, előtted már a kész gombócok sorakoznak, azokból választhatsz. Ne ijedj meg, nem lesz kemény és ehetetlen a tészta. Kívül éppen csak finoman ropog, belül puha a gombóc. Bár az eddigi kritikák szerint a gombócok meghatározó ízét a szószok adják, szerintem önmagukban is ízletesek, sőt, imádnivaló falatkák. A szószok persze színessé teszik az ízvilágot, ez kétségtelen. Választhatunk tejszínes spenót, vadas, édes curry, francia sajtmártás, távolkeleti hoisin, olasz paradicsomszósz, stb. közül. Van tizenhárom féle mártásuk, amiből ott helyben egy időben mindig hatot kínálnak. Az én kedvenc kombóm a csirkés spagettigombóc – curry szósz – pirított mogyoró - koriander, és a lazacos spagettigombóc – francia sajtmártás voltak. Kérhetsz kis adagot, amiben öt darab, vagy nagy adagot, amiben hét gombóc van. Helyben is megeheted, de csomagolnak is neked, és magaddal viheted.
Az üzletvezető és az eladó hölgy is nagyon kedves és türelmes volt, látszott rajtuk, hogy egy olyan kis csapat, akiknek tényleg szíve ügye a hely, a vevő, a portéka. ;-) Bár egy kicsit csúsztak a nyitással, még 2016-ban, év végén pezsgőt nyitottak, és most, mint fiatal vállalkozás várják a vendégeiket. Nagy terveik vannak, amiknek van is létjogosultsága a fővárosi gasztro világban. A jó ötlet, a kiváló ízek, a kellemes tálalás, a vidám és lelkes csapat mindig szívesen fogadott szín a palettán.
A tésztáik durum tészták, és egy adag lazacos gombóc olasz paradicsommártással mindössze 500 kcal, vagyis az egészséges életmód követői se idegenkedjenek tőlük. :-) A tésztagombócok mellett lehet kérni rizsgombócot is, ugyanilyen szósz feltétekkel.
Irány a "spagettigombócda", kóstold végig a kínálatot!
Elérhetőség:
Mamma Sferico
1053 Budapest
Múzeum krt. 41.
Nyitva:
Minden hétköznap 11-18 óra között.
https://www.facebook.com/mammasferico/
- KockacZukor -
Nekem az étterem nevéről azonnal a Woody Allen rendezte film, a Vicky Christina Barcelona jutott eszembe, hiszen a filmet háromszor is megnéztem. Hogy miért? Mert annyira üdítő volt a szereplők életének lazasága, a környezet, amiben játszódik, a mediterrán élet, és a szellemesség, a komikum.
Szürcsöldének neveztem el a helyet, hiszen mást se csináltam itt az első ebédem során, mint szürcsöltem: a leves levét, a tésztát, a fafülgombát, a zöld leveleket. Na jó. A húst és rákot nem szürcsöltem, mégiscsak volt tehát, amit rágtam és haraptam. ;-) Mindenesetre az első alkalom igencsak vicces volt. Bénáztam a nagy fakanállal, a pálcikákkal, közben pedig nevettem, és éreztem, hogy ez most valami új végre, és biztosan sokáig bennem marad az élmény.
