Követeljük a színes, vicces tészták bevezetését a magyar piacra! Ez a gyerekek érdekét szolgálná. Őket ugyanis lenyűgözik ezek a játékok. Azt sem vették észre, hogy capribogyó, vodka és nyomokban még chili is volt a tőkehalas-tejszínes szószban, pedig utálják a csípőset, meg a felelőtlen kísérletezgetést.

Vegyük észre, hogy a magyar pasta-kultúra fejlődik. Ha nem is látványosan, de a kiskereskedelemben kezdenek teret hódítani az egyre érdekesebb, speciálisabb tészták. Hűtött tortellinit és gnocchit már jó ideje meg lehet találni a drágább abc-k polcain, a minap viszont összefutottam egy pár valódi friss hosszútésztával.
 

A tészták hierarchiájában külön osztályt képeznek a non-standard tészták, melyeknek minden szeme egy kicsit más alakú, és ebből is látszik, hogy emberi kéz műve. Ez persze becsapós lehet, mert lehet, hogy nem is mindegyik más, csak összesen öt forma van, és valójában gép készítette, de a fogyasztónak olyan érzése lesz, mintha.
 

A tésztakóstolás trükkös műfaj, mert a tésztát működés közben kell megkóstolni, tehát szósszal. Azt viszont úgy kell belőni, hogy ne nyomja el a tészta ízét, sőt kihozza azt.
 

Dolce Vita pár napos nápolyi kirándulással lepte meg magát, és rátalált egy olyan tésztára, amiről még sosem hallottunk, pedig logikus, hogy ilyennek is kellett lennie.
 

A gödöllői Józsa tésztagyár invenciózus kínálata a hétvégi Kézműves Magyar Ízek vásárán. Mindig is mondtam, hogy levestésztában nagyhatalom vagyunk, erre kellene egy kicsit rágyúrni az agrármarketingnek, hogy egész Európa magyar levestésztát habzsoljon. Kár, hogy magam ritkán készítek levest, ezért én se nagyon habzsolom az effélét. Talán ki kellene fejleszteni valami jó zacskóslevest, amit ezerféle tésztával lehetne variálni (szintén benne volna a zacsiban, ahogy a távol-keletiek csinálják).
Most azonban  kénytelen leszek levesezni, mert kaptam egy zacskó szárított sertésmáj-gombóc levesbetétet tőlük, és azt kell kipróbálnom. Gyakorlatilag szárított májgaluska - nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz.
 

A minőségi gyorsétkezés nem idegen az olasz konyhától, és ma már itthon is mindent be lehet szerezni hozzá.
 

A búzasöréről is világhírű Kelheim egyben a bajor nudlisodrás központja is. Ők ugyanis sodorják, és ennek megfelelően a neve Fingernudel. Bűvös Szakács arról számol be, hogy a regionális gasztronómiai tudatosság jegyében a kelheimiek még demonstráltak is a nudlijukért, mert úgy érzik, a globális tészták, pl. a pizza kiszorítja a hagyományost. Ismerjük meg a krumplinudlik kalandos világát a Bűvös Szakácson!

A Tampopóból már egyszer ágyaztunk be egy spagettis részt, de most kiderült, hogy a japán ramen tésztáról is esik benne szó. Tényleg, szerintetek a Más Tésztának kellene foglalkoznia tészta keleti, meg más egzotikus megnyilvánulásaival is?

Végre egy rendes olívaolaj. Karácsony ürügyén eljutottam Giuseppéhez és vettem tőle egy üveg Montecchiát, amire ő azt mondja „beugró szintű” olívaolaj. Ez tehát az alap. Innen indul az olívaolajok végtelen és változatos világa.
 

Nagyjából lehet tudni, mit eszünk karácsonykor, szilveszterkor, és ezeket a hagyományokat az emberek tartják is, így nincs könnyű dolga annak, aki ilyenkor tésztával akarja élelmezni a szeretteit. De amikor megláttam az IKEA-ban a svéd jávorszarvas-lasagnet, akkor rögtön éreztem, hogy a jávorszarvas, mint fogalom, tökéletesen illik a karácsonyhoz is – nemcsak a mikuláshoz.

Ráadásul a jávorszarvas híresen jó minőségű hús, zsírtalan, egészséges, és koleszterinben szegény. És, mint az most kiderült: nagyon finom is.

Nemigen szoktam csomagolt kajákról írni, de ez most pozitív élmény volt. Furamód a lasagnet a műanyagtálkában kell betenni a sütőbe és 150 fokon háromnegyed órát sütni. Ezalatt megpuhul, megnő, stb, hogy a végén tökéletes formában lehessen tálalni.

Nem állítanám, hogy soha nem ettem jobb lasagnét, de ez is nagyon kellemes volt: omlós, besamelles, és erősen vadhús ízű – paradicsom talán nem is, vagy alig volt benne. A vadhús izgalmas, lágy, fermentáltnak ható íze nagyon finom és gyerekbarát kombinációt ad a maximálisan barátságos édeskés besamellel. Kellemes ünnepeket!



 

Hát nem. Mégsem éli túl. Mármint a koriander. Apró levelei lefeküdtek a hideg földre, és szétszórta pici magvait, pedig azt sem láttam, hogy virágzik. Ezek szerint a koriander-pestót már csak jövőre készítem el. A kinyúlt emlékére itt egy kis összefoglaló: mit lehet tudni a korianderről?

Nótóriusan érzékeny növény, gyakorlatilag mindenkitől azt hallom, hogy egy hét alatt kinyiffan otthon. Én átültettem egy jócskán túlméretezett műanyagcserépbe, és úgy hálálta meg, hogy egész ősszel növögetett, legalább négyszer teljesen leszüreteltem, és az első havakat is kibírta. Vajon kibírja-e tavaszig? Ha kibírja, készítek belőle korianderpesztót, amit már rég kinéztem magamnak. Hát nem volna csodálatos, ha ennek a fura levélkének a keserű, aromás mesés ízét egy sűrű krémben el lehetne kapni? A korianderrel az az egy baj, hogy minden falatban keresni kell az ízét, ert nincs elég teste, de ha krémmé tesszük, akkor ő lehet a király.

Amikor tejet vagy bort veszünk, számos olyan kritérium áll rendelkezésünkre, melyek alapján kiválaszthatjuk a nekünk legkedvezőbbet, vagy az objektíve legjobbat. A tojás vásárlásánál szinte semmiféle kapaszkodónk nincs. Akkor mégis mi alapján válogassunk?

Egy biobolt kirakatában láttam meg ezt a zacskó zöld tésztát, és megragadott a spagetti-szálak egészen esendő ormótlansága, ami valahogy szépen elmondja az egész koncepció kézműves jellegét.

Elfogyott a Giuseppétől beszerzett olívaolaj-készletem, és kipörögtem a fénybe, Giuseppét nem tudtam elérni, főzni pedig kellett, úgyhogy a boltból vásároltam. A Carapelli, Bertolli vonal jólismert ipari vacakjaihoz nem volt kedvem, nagyon olcsót meg pláne nem akartam venni, és a tanakodásom által megnyílt piaci résbe vetődött be a Jamie Oliver féle olívaolaj.