Mindig irigykedve néztem a kutyatulajdonosokat. Én is már százszor gondolkodtam azon, hogy vajon jó kutya szülő lennék-e, de mindig arra jutok, hogy sajnos nem. Korán reggel elmegyek dolgozni, késő este érek haza, és az a szegény eb lényegében a négy fal közé zárva élne egyedül, egy kis lakásban udvar és friss levegő nélkül. Azért nem adom fel, hátha egyszer kertes házban lakhatok, és nem kell azon gondolkodnom, hogy mi lesz szegény kuttyal napközben a távollétem alatt. Addig is megvigasztalom magam egy finom csokis, citromos sütivel.

Fotók: KockacZukor