Belváros. Budapest. Kilátás a Bazilikára, kellemes meleg bent, hatalmas terek. A lila színű, gigantikus lámpatestek, amik a plafonról lógtak, azonnal beszippantottak, hatással voltak rám. A beltér hangulata kifejezetten üdítő és energikus a barnás mély színek és az ütős meghökkentő fények házasításával. Inkább hasonlít az éjszakai bárokra, mégis hívogató - délidőben is.   

A WorldPress fotókiállítás után mentünk át a TG’s –be. Kedvesen fogadtak, kedvesen szolgáltak ki, kifogástalan volt a felszolgálás, és figyelem. Az ételt olyan gyorsan szervírozták, hogy mindenki megjegyezte, ilyet nem tapasztalt még egyetlen más étteremben sem. Különösen imádtam a limonádéinkkal együtt kihozott olajos chilit és a kis tálka parmezánt. Jól esett, hogy kanalazhatok belőle, amennyi jól esik, és nem kérdeznek rá, hogy plusz költségen reszeljenek-e az ételemre még belőle.

A zöld lasagne mennyei ízvilág és csodaszép látvány volt. A ház pizzája pedig a füstölt kacsamellel: fantasztikus! Vékony tészta, enyhén chilis, ízletes feltét, amit jócskán meghintettem parmezánnal is. Felejthetetlen!

Az árak az átlag fővárosi árak felett vannak. Az én pénztárcám sem engedheti meg rendszeresen, de a különleges alkalmakra kiváló opció a hely.

Állítólag több híresség is megfordult már náluk. Hát ezek után már engem is ebben a sorban említhetnek. ;-) :D

Elérhetőségek: 

Tom George Italiano

1051 Budapest

Október 6. utca 8.

www.tomgeorge.hu

- KockacZukor -

Bár a fővárosban élek, jellemzően nem megyek olyan helyekre, ahova a turisták járnak. Csak akkor járok a Citadellán vagy a Várnegyedben, ha egy vidéki vagy külföldi vendégemnek akarom megmutatni a város szépségeit, és csak akkor megyek be a Bazilikához is, ha azt remélem, a turistaszezonnak már vége. Nos. Ehhez képest így a nyár közepén - turisták ide vagy oda - én mégis a Japanica-ban kötöttem ki egy hétvégi ebédre, és amennyire tartottam a sok embertől, annyira élveztem azt a pár órát, amit a városközpont éttermében tölthettem.

Miután a szabis napomon a hivatalos ügyeimet elintéztem a belváros hivatalaiban, úgy róttam az utcákat, mint aki napok óta nem evett és ivott. Teljesen leszívtak a sorszámok és formanyomtatványok. Már szédelegtem, és kifejezetten feszült voltam. És ekkor pillantottam meg a falon a Cupákos feliratot, a megváltást!

Március elején végre kitavaszodott... végre elővettem az átmeneti kabátokat és félcipőket, és olyan boldogan fogadtam a napsütést. Sajnos a tavasz születése abbamaradt, és március közepére ismét elkezdett havazni, ismét hideg lett, ismét elővehettem a télikabátom és csizmám, ismét sapkát kellett húznom... és ismét nagyon utáltam a hideg és esős belvárost.

A Thai Spicy Nine étterembe az eső és hideg elől menekültem be. Éreztem a bensőmben növekvő feszültséget a szél által kifordított esernyőm, az arcomat harapdáló hideg, és a szemüvegemet beterítő eső miatt.

Egy pénteki napon sétáltam hazafele a belvárosban, amikor megpillantottam ezt a kis üzletet, amibe akkor – mert siettem és dolgom volt – csak bekukucskáltam. Azonnal kíváncsivá tett, és mivel még napokkal később is eszembe jutott a hely, ezért felkerekedtem, és elmentem újra.

Novemberi tavasz. Kellemes, imádom. Remélem, ez nem azzal jár azért, hogy márciusban viszont hóviharok jönnek. Szombat, Gozsdu udvar, antik vásár. Imádom végignézni a kínálatot, szeretem a régit, az újat és a mást. Barátnős nap, ebéd, bor, olasz kávé, brüsszeli macaron a Paul-ból, és mozi.