Pontosan emlékszem, hogy amikor kicsi lány voltam, a szüleim a télre mennyi mindent raktak el – savanyúságot, lekvárokat, paradicsomlevet, lecsót. És soha nem maradhatott el több láda alma, amiből naponta ettünk. Reszelve, szeletelve, harapva, sajttal, süteményben. De soha nem használta Édesanyám hús mellé, pedig az aszalt szilvát elővette néhány receptnél. Vagyis ezt az új kombinációt nekem kellett felfedeznem. Igazán finom lett, máskor is elkészítem.

Fotó: KockacZukor

Az aglio e olio és a pomodoro e basilico típusú 15 perces tésztaételek üdítő alternatívája, a dió és a tészta összetevők azonban senkit ne tévesszenek meg, ez az étel sós ízvilágú, 2 "titka" pedig a dió illetve a főzővíz: előbbit mindenképp természetes formájában alkalmazzuk, meg se forduljon a fejünkben előre gyártott, cukros "diópótló dióízű őrlemény" jellegű termékekkel helyettesíteni. Utóbbi pedig kiváló állagot illetve ízt ad a ricottás-diós szósznak, anélkül hogy tejszínt használnánk a "krémesítéséhez".

Amíg a tészta főtt, a diót egy pohár segítségével durvára törtem, majd vajon 2-3 percig pirítottam. Aztán a ricottát hozzákevertem, és a tészta főzőlevével lazítottam, sóztam-borsoztam. A tésztával összekevertem, olívaolajjal csinosan meglocsoltam. Ahogy a képen is látszik, kevés olívaolajon fonnyasztott bébi spenóttal még tovább turbózható az élvezet. :)

Ha már múltkor a tésztasalátákról volt szó, akkor megint kedvezzünk egy kicsit a zöldségkedvelőknek, de mégse legyen nyers az ételünk.

A Microworks nevű japán designstudió divatkiegészítője. Ne csak egyed, viseld is. Via JeannieJeannie >>>

Nem világos, hogy mi űzött fel a vár oldalába egy csütörtök délután, hogy besétáljak egy olyan helyre, melyről már többször megállapítottam, hogy nem nekem való. Azaz megvan: a Budára néző teraszuk vonzott, ott akartam pastázni az Alagút utca felett.

Akinek kicsi gyerekei vannak, az tudja, hogy a február nemcsak a legrondább hónapja az évnek, de az a vidám hónap is, amikor a gyerekek mindig megbetegednek. Akinek két gyereke van, az simán otthon töltheti az egész hónapot, mert általában felváltva betegek.
Az amúgy is finnyás, válogatós egyedeknek a láztól, a gyógyszerektől és a betegséggel járó megpróbáltatásoktól teljesen elmegy az étvágyuk, és csak mindenféle rafinált fogással lehet őket evésre bírni. Jó előre meg kell velük beszélni, mi legyen az ebéd – most épp tészta – milyen tészta – lehetőleg többféle összekeverve – milyen feltéttel.
 

Jó pár évvel ezelőtt hallottam utoljára, hogy milyen jó hely a Da Lello, nem is igen értettem, hogy lehet olyan jó hely egy pizzéria az Alkotás úton, ezért nagyon nem rohantam az ellenőrzéssel, de most egy váratlan műsorváltozás miatt odakeveredtem, és továbbra sem értem, mi tetszett benne másoknak.

Talán nem kell mondanom, hogy a gasztronómiában mennyit számít a látvány, a marketing. Van, aki egy ételt akkor tart hűsítő, könnyű nyári fogásnak, ha a szemnek kedveskedik, ha látszik rajta, hogy tényleg az. Hogy ténylegesen mit rágunk el, az már nem sokat számít, a nyelvünk megtalálja benne azokat a finomságokat, amiket a látvány alapján keres. Ez a titka a trikolór tésztáknak is, meg ennek a zöld-zöldséges viccnek is.

Iszonyú jól hangzott, hogy toszkán vadnyulas szószt rakok a durum-farfallére. Ráadásul drága is volt – ki kívánhatna ennél többet? Mégis inkább baleset lett belőle.