A minap húsmentes tésztákat mutattunk, most az ellentábornak kedvezünk: amikor ezt a receptet megláttam, először arra gondoltam, hogy te jó ég...bár szeretem a húst, de ez azért talán mégiscsak túlzás. Szóval ennél több húst egy ételbe nem könnyű beletenni, de húsmentes illetve böjti napok után akár csábító is lehet.

A recept szerint ideális vendégváró étel, mert minél többször melegítjük, annál jobb lesz, csak győzzük a tésztát utána főzni, ahogy fogy.

Ha olaszosan készítjük, válasszunk eredeti hozzávalókat, de ha nem megy, remek helyettesítőket lehet találni.

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
10 dkg pancetta (apróra vágva)
20 dkg csípős olasz kolbász
45 dkg darált sertés- és marha- és borjúhús
1 közepes sárgarépa, finomra vágva
1 zeller, szintén darabolva
1 közepes fej vöröshagyma, darabolva
1 pohár jó minőségű vörösbor
1 mérőpohár marhahúsleves (akár kockából)
2 doboz darabolt paradicsom (konzerv)
1 marék petrezselyem
Negyed teáskanál fahéj
Az ízesítéshez egy kis só, bors
Akár 1 kg penne
Reszelt Pecorino Romano sajt

Elkészítés:

Egy mély serpenyőbe, közepesen erős lángon, tegyük bele az olajat, a fokhagymát, a babérlevelet és a pancetta (vagy bacon) darabokat, pirítsuk egy percig. Adjuk hozzá a húsokat, és süssük, kevergessük öt percig.

Vágjuk fel a répát, a zellert és a hagymát, és ahogy vágjuk, adjuk a serpenyőben rotyogó húsokhoz. Főzzük együtt öt percig, majd adjuk hozzá a bort. Főzzük további 1 percig, majd öntsük hozzá a húslevest és adjuk hozzá a paradicsomot.

Majd miközben fő keverjük hozzá a petrezselymet, a fahéjat, majd ízesítsük a szószt, így a vége felé, sóval, borssal. Forraljuk össze, majd vegyük lejjebb a lángot és további 10-15 percig rotyogtassuk.

Aztán nyugodt szívvel melegítsük újra és újra.

Forrás: http://www.foodnetwork.co.uk

Édesapám sertéstarját sütött pár hete, amikor meglátogattam őket vidéken. Annyira jól esett a frissen sült, illatos hús, hogy hazatérve nekem is el kellett készítenem újra. Hogy a magyaros ízvilág megmaradjon, babos tésztát készítettem mellé.

Fotó: KockacZukor

Miután a szabis napomon a hivatalos ügyeimet elintéztem a belváros hivatalaiban, úgy róttam az utcákat, mint aki napok óta nem evett és ivott. Teljesen leszívtak a sorszámok és formanyomtatványok. Már szédelegtem, és kifejezetten feszült voltam. És ekkor pillantottam meg a falon a Cupákos feliratot, a megváltást!

Ha lehet mérgesnek lenni az időjárásra, akkor éppen az vagyok. Tegnap még sütött a nap, lehetett végre sétálni a több napig tartó eső után. Ibolyával és hóvirággal találkoztunk, néhány bokor és fa már rügyezik. Élveztük a gyenge, de simogató napot az arcunkon, noha még sálba bugyoláltuk magunkat. Ehhez képest mára ismét esik, és szürke a világ. Eszembe jut az egyik angliai kirándulásom, aminek minden napján szötyörgött valami nedves az égből. Két nap után úgy megszoktuk, hogy ki sem nyitottuk az esernyőinket, inkább meleg itallal és étellel ellensúlyoztuk a vizes napokat. Nos, ma is szívesen ettem volna ízes, forró levest, de arra addig kellett várnom, amíg haza nem értem. Imádom a hazai leveseinket!

Fotó: KockacZukor