Ismeritek az Ikea szakácskönyvét? Már jó néhány éve kiadták, de így karácsony előtt mindig a kezembe veszem, mert annyira jó nézegetni ezeket a food designer által megkomponált fotókat. A képeket elnézve annyira egyszerűnek tűnik a sütik elkészítése, hiszen egyik másik mindössze négy-öt hozzávalóból áll. Tavaly ajándékba is adtam valakinek, az egyik ismerősöm pedig poszter méretű nyomatokat készíttetett a könyv egyes oldalaiból, és kitette a konyhája falára. :)

A képen például vaníliás kiflit láthattok.

Ez itt a mézeskalács:

És így néz ki a fahéjas csiga. Guszta, ugye? :)

Noha régóta tudjuk, hogy nem csak az olasz eredetű száraztészta van a világon, még a Más Tészta is teljesen olasztészta-központú blog, ami nem véletlen: az olasz tésztakultúra olyan gasztronómiai és életszemléletet képvisel, ami az egész világon közérthető, szerethető és azonnal felismerhető, mégis végtelen szabadsággal variálható. Az olasz konyha alapvetően a szegénykonyhából - a cucina poverából – származó ételekkel hódította meg az emberiség hasát, míg a francia konyhaművészet éppen a másik végletben jeleskedett – királyi udvarok, és csúcséttermek kedvenc fogásait tette az asztalunkra. Nem véletlen hát, hogy az átlagember kevésbé ismeri a francia tészták világát. Michel Roux Tésztavarázs című könyve most ezt a lenyűgözően kifinomult kultúrát teszi elérhetővé az olvasói számára.

A rendelkezésre álló receptjeink nagy része kémiai és gasztronómiai eseménynek tételezi a főzést, és ezért kémiai, gasztronómiai utasításokat ad – „fedd le és forrald össze 5 perc alatt”, „a végén részelj rá szerecsendiót”, pedig a főzés legalább annyira kulturális és gazdasági tevékenység is, ami nem csak az ebédet elfogyasztó személy erőnlétét befolyásolja, hanem egy egész ökoszisztéma jövőjét. Ideje ezeket a szempontokat is tudatosítani.

Az olasz konyhát bizonyos fokig mindenki ismeri, vagy legalább ismerni véli – pizza, pasta, bazsalikom, paradicsom, mozzarella, stb… - miközben a valódi olasz kulináris szellemhez itthonról közel kerülni szinte lehetetlen. Illetve egy módja mégis van: olvasgassuk Locatelli Ízek Itáliája (Made in Italy) című remekművét.