A tojás egy olyan csoda, amivel szinte végtelen számú ételt tudunk készíteni, ami szinte nélkülözhetetlen alapanyaga a süteményeknek, és ami még hasznos, egészséges étel is. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem feltétlenül csak reggeli készíthető belőle, hanem akár egy gazdag főétel is, és nem csak tojássaláta köretként. Most egy olyan receptet hoztam, ami természetesen ízlés szerint bátran variálható.
Fotó: KockacZukor
Emlékszem a karalábéfőzelékre általános iskolás koromból; a menzán ez egy sózott, borsozott, liszttel sűrített egyszerű étel volt, aminek az egyetlen funkciója, hogy a gyerek hasa tele legyen, de az élvezeti értéke nem volt fontos. Azóta viszont már én főzök, és csak olyat, ami az egyszerűsége ellenére nem csak a hasat, de a lelket is simogatja. Videót is készítettem róla, tarts velem! :)
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Egy kis vidéki „nyaralásból” tértünk haza. Mindig nehéz a visszaállás a gondtalan, vidám napok után. Olyan sokat kellett itthon pakolászni és mosni, vasalni, hogy a konyhára és a vacsira csak kevés időm jutott. Ehhez képest a karalábés, répás szelet dicsérettel teljesített. ;-)
Fotó: KockacZukor
Összerezzen az ország, ha leesik pár centi hó, vagy súlyos mínuszokra vált a hőmérséklet. A tömegközlekedési eszközök leállnak, a villamoshálózat elromlik, nincs megoldva a sózás, jégtelenítés. Nem értem, hiszen az évszaknak megfelelő idő van. Igen, fel kell öltözni. Ez már csak így van télen... és igen, előre fel kell készülni az utak tisztítására, és minden szükségesre azért, hogy ne álljon meg az élet egy kis hidegtől. Miért meglepetés minden télen a TÉL? Én nem aggódom túl a hideget. Készítek egy illatos, forró levest, majd bevackolom magam a kedvenc plédem alá... ;-)
Fotó: KockacZukor
Vége a nyárnak. Ismét jön az ősz, majd a hidegek. De még egy darabig talán élvezhetjük a napsütést. Ennek a hiányától alakulnak ki leginkább elvonási tüneteim, egészen addig, amíg meglátom a hűvösebb évszakok szépségeit is. Olyan gyorsan eltelt ismét a nyár, a pihenés, a szabadság, szívesen tekerném most a filmet a következőig. Persze a pokrócos, forró teás, meleg leveses időszak is hozhat csodákat, talán inkább elengedem, ami menni akar, és nyitok a kopogtatónak...
Fotó: KockacZukor
Tegnap késő délután Budapestről vidékre indultam autóval a szüleimhez. Budapestről csak egyesben és kettesben araszolva jutottam el az autópályára. Minden fel volt túrva, hatalmas dugók, és ideges sofőrök. Közben besötétedett, hideg lett, és köd szállt az utakra. De olyan fehér köd, mint a tej. Éppen csak láttam a kocsi orrát. Az autópályán 70 km/h sebességgel mentek a gyorsan haladók, míg az óvatosak maximum 40-50-nel. Semmit, de semmit sem láttam. Konkrétan halálfélelmem volt, mert még az út felfestéseit sem lehetett látni. A két órás út, majdnem négy órásra nőtt így, és esküszöm keresztet vetettem, amikor hazaértem. Nagy szükségem volt az otthoni ízekre.
Fotó: KockacZukor
A minap vettünk két fej zsenge karalábét, és csíkokra vágva, három-négy féle mártogatóst készítve mellé, nyersen rágcsáltuk el őket az esti filmezés közben. Élveztük, ahogy roppan a fogunk alatt, azt, hogy zamatos és lédús. Eltelt pár nap, és a közértben ismét elkezdett velem szemezni egy példány. Nem tudtam ellenállni, és vásároltam belőle újra két kis fejet. De most leves készült belőle, cukorborsóval és fűszerekkel.
Fotó: KockacZukor
A Balatoni telek dzsungellé változott a tél alatt. Most, hogy kitavaszodott, elmentünk rendet rakni az udvarban és a házban. Azonnal megtámadtak az emlékek, és rögtön elkezdtem töltődni a végtelen madárcsicsergéstől, a zöldek illatától, és a bogarak zsongásától. Nem, még nincs nyár, még nincs dús zöld lomb a fákon, még fűteni kellett és zokniban járni. De a bicajozás közben már megpirult az arcunk, és az ebédet is a teraszon fogyaszthattuk. Végre! :D
Fotó: KockacZukor