Mert ez a marharész olyan omlós, és olyan finom, és szinte kanlazható, és azon kívül, hogy hosszabb ideig tart a főzése, egyszerű elkészíteni. :)

Fotó: KockacZukor

Nagyon régen jártam Pécsen, pedig a szüleim 40 percre laknak a várostól. A legutóbbi meglátogatásuk alkalmával édesanyám kitalálta, hogy sétáljunk egyet Sopianae belvárosában, hiszen olyan gyönyörű az idő. A nap hét ágra sütött, közben egyszer-egyszer finoman szitált az eső, szivárvány született. Bár a város lakosai valószínűleg nem örülnek neki, én imádtam a street art-ot, a nyilvános parkolók falára festett remekműveket, az ötletes szökőkútjaikat, a művész kávézókat. A fotóim őszi hangulatához gesztenyét és leveleket gyűjtöttünk, nevettünk is anyával, mert olyan volt, mint amikor környezetórára készültem a házi feladattal.

A gesztenyéről pedig eszembe is jutott egy gesztenyés-húsos tészta recept, amit a napokban olvastam. Hát elkészítettem. :-)

Fotó: KockacZukor

Mióta ismét rendszeresen edzek, figyelem azt is, hogy milyen húsokat eszek. Hogy az étrendem változatos legyen, utána néztem a fasírt készítésének is. Végtelen formája van a húsgombócoknak. Lehet készíteni rizzsel vagy zsemlemorzsával, vagy ezek nélkül. Keverhető hozzá mindenféle fűszer és zöldség. Én most parmezánt kevertem hozzá.

Bevallom, szőlőszem nagyságú golyócskákat most gyurmuszoltam először, és ez eltartott egy darabig, de a konyha nyitott ablaka mellett, a kellemes nyári szellőben betettem a kedvenc zenéimet, és  megtáncoltattam a gombócokat is. ;-)  

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

30 dkg Gyermelyi Vita Pasta spagetti

A húsgombócokhoz:

25 dkg darál marhahús

1 zúzott fokhagyma

1 nagy tojás

3 ek zsemlemorzsa

5 ek parmezán

só, bors

1 ek petrezselyem

½ ek oregánó

1 ek olívaolaj

A szószhoz:

4 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

400 g hámozott paradicsom (konzerv)

½ -1 ek cukor

só, bors

1 ek vaj

bazsalikom

Elkészítés:

A tésztát al dente állagúra kifőzzük.

A húsgombócok:

Egy nagy tálban összekeverjük a húsgombóc hozzávalóit, majd kis golyókat formálunk a masszából. Serpenyőben, olívaolajon kisütjük őket.

A szósz:

Vajon megpirítjuk a felvagdosott fokhagymákat. Erre ráöntjük és szétnyomkodjuk a hámozott paradicsomot. Fűszerezzük sóval, borssal, egy kevés cukorral, és beletépkedjük a friss bazsalikom leveleit.

Megtehetjük, hogy a tésztát, a szószt és a húsgombócokat összekeverjük, és így tálaljuk. De lehet fészket is csinálni a tésztában, amibe belemerjük a szószt, rátesszük a gombóckákat, majd megszórjuk parmezánnal.

Jó étvágyat!

Fotó: KockacZukor

Kalóriatartalom:

100 g sovány marhahús – 137 kcal

1 gerezd fokhagyma – 4 kcal

1 db tojás – 68 kcal

100 g zsemlemorzsa – 344 kcal

100 g parmezán – 392 kcal

100 g petrezselyem – 32 kcal

1 ek olívaolaj – 90 kcal

100 g hámozott paradicsom – 22 kcal

100 g bazsalikom – 23 kcal

Milyen különleges paradicsomos szószokat tudnátok még nekem ajánlani?

- KockacZukor -

Van egy barátom, aki sokat beszél, és mindig azzal henceg, hogy micsoda pastákat tud összedobni ihletből, de sosincs alkalma bebizonyítania, ezért felszólítottam, hogy írjon belőle levelet! Kósa Kolos pastarecept-levele következik.

Talán, ha nagyon keresünk, még találunk koktélparadicsomot a zöldségesnél, de hogy ceruzababot emberi áron, honnan lehet újítani, az az igazi kérdés.


A ceruzabab végeit lenyesem, 5 cm-es darabokra vágom és megmosom. A paradicsomokat kicsumázom, megmosom és negyedelem. A csípős paprikát apróra metélem.
2. Felteszem forrni a tésztavizet, 1 teáskanályni sót teszek bele.
Egy serpenyőben felhevítek 2 ek olajat. Ha már forró, beleteszem a leszárított, szobahőmérsékletű marhaszeletet és 1:20 percig sütöm. Megfordítom, a másik oldalát szintén 1:20 percig sütöm. A serpenyőt félrehúzom. Közben kifektetek egy alufóliát és lazán beketerem a húst. Félreteszem.
4. A felforrt sós vízbe beteszem a tésztát. A főzési idő lejárta előtt 5 perccel beleteszem a ceruzababot is. Vigyázzunk, ne főzzük túl, a bab maradjon roppanós.

A recept folytatása a Pasta e Basta blogon >>>

 

Nekem eddig ebben a receptben sikerült a legszebben kidomborítanom a koktélparadicsomot. Aki szereti a konkrét friss koktélparadicsomízt, annak ez nagyon fog ízleni.

Az utolsó klasszikus receptem. Pár éve Máltán jártunk és az derült ki, hogy az egész szigeten nem tudnak egy rendes ételt elkészíteni, csak a legbüdösebb, zsírosabb kikötői kajáldákban. Ennek a jellegzetes fajta büfének a legérdekesebb fogása egy ezüstpapírból hajtogatott tálkában érkező penne volt piros, húsos raguval, a tetején pedig zsíros, sült hájastésztával. A piros, húsos ragu maga volt a kultúrsokk: bolognai ragu arab fűszerekkel.

Hiába főzők már vagy tizenöt éve tésztát rendszeresen, az még sosem jutott eszembe, hogy köretként is használjam. Nekem a tészta mindig a jóság hordozója volt, ehető felület, amin a legkülönbözőbb ízek tudnak megülni, érvényesülni. Most azonban sosem látott tésztabőség köszöntött rám, és a vasárnap déli családi bélszín (nem hagyomány, tulajdonképpen most volt először) köretéül is a legokosabbnak tűnt valami tésztát előszedni.