Gasztrocsacsacsa ciacciával

Felejthetetlen élményt nyújt egy naplementés őszi estén az olasz szüreti csemege: szeptemberben a szőlős focaccia diktálja a ritmust a toszkán asztalokon!

ciaccia_grape_cake.jpg

Ez nem keksz, hanem "biscotti"

Na, ki kér egy finom kekszet a reggeli kávé mellé? Kókuszos, porhanyós, kellemesen édes. Mutatom mindjárt képen, hogy ne is legyen kérdés, te kérsz-e belőle. Kekszet úgyis ritkán sütünk szerintem, mert annyival kényelmesebb megvenni a boltban, hiszen millióféle áll a polcokon. De az alábbi keksz bizony nem is keksz, hanem "biscotti", ehhez mérten valami elképesztően különleges, kifinomult, kiváltságot sugalló, legalábbis én így érzem. :)

q.png

Hozzávalók:

  • 6 evőkanálnyi sótlan vaj, szobahőmérsékleten
  • 3/4 csésze kristálycukor
  • 2 tojás
  • 2 csésze liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1/2 csésze kókuszreszelék
  • 1 teáskanál kókusz aroma

Elkészítés: keverd krémesre a vajat a cukorral, majd add hozzá a tojásokat, keverd tovább. Jöhet a liszt, a sütőpor, kókuszreszelék és a kókusz aroma is. Szépen dolgozd össze kézzel, majd oszd két részre a tésztát. Formázz belőle két darab, kb 25x5 centis téglalapot, majd sütőpapíros tepsiben tedd be a forró sütőbe, és süsd kb 25 percig. Majd vedd ki, és hűtsd kb 5 percen át. A téglalapokat aztán óvatosan vágd fel kb két centis csíkokra, ezek lesznek a kekszecskék. Told vissza a sütőbe további 10 percre, és süsd készre. Légmentesen zárható dobozban két hétig is eláll, és igen, ahogy megkóstolod majd, érezi fogod a különbséget, hogy ez nem keksz, hanem "biscotti". :)

s_1.jpg

Forrás: http://www.shugarysweets.com

Top séfek karanténkedvencei I.: Amalfi-parti padlizsános kenyértorta

Milyen finomságokkal kényeztetik a legjobb olasz séfek magukat, családjukat az izolációban? Szakadjunk ki a jelenből Róma legfiatalabb Michelin-csillagos séfje rusztikus „kenyértortájával” és egy friss, tavaszias, gyerekbarát tésztával a vicenzai TreQuarti étterem vezetőjétől, aki kifejezetten azért alkotta meg a fogást, hogy otthon lévő kisfiát valami értelmessel, érdekessel kösse le. Izolációs gasztrosorozatunk első részében Domenico Stile gyermekkort idéző torta rusticája csal némi napfényt és dolce vitát Olvasóink konyhájába.

eggplant01.jpg

Karanténfelejtő tészta Boccaccióval és 7 szép hölggyel

Elvonulni a járvány elől egy csodás villába és múlatni az időt a lehető legvidámabban, míg lecseng a vész: nem, nem 2020-ban, hanem 1348-ban, a nagy pestisjárvány idején járunk. Történetünket toszkán ízekkel és egy rendhagyó „pasta-palacsintával” fűszerezzük, közben kiderül az is, hogyan született meg a világ egyik leghíresebb irodalmi műve a legpusztítóbb járvány idején, és hogy Európa első számú palacsintarajongói kinek köszönhetik kedvencüket. Gasztrokalandozzanak velünk, és készítsék el pár finom, egészséges hozzávalóból a fantasztikus firenzei „karanténfelejtő tésztát”!

crespelle_alla_fiorentina01.jpg

Gomorra pasta: böjti gasztro Nápolyban

A farsangnak rég búcsút intettünk, de ez nem jelenti azt, hogy húsvétig kulináris izgalmak nélkül tengessük napjaink. A Kultúrmetélt-rovat böjti gasztroepizódjában Nápolyba, a Vezúv, a Gomorra, Bud Spencer, Pulcinella, a canzone napoletana és a cucina povera (szegények konyhája) szülőföldjére látogatunk egy tökéletes „frittata di scammaro” kedvéért. Tartsanak velünk!

naples01.jpg

Könnyű kagylóebéd Siena főterén



Új blogot mutatunk be – legalábbis nekem új – Sajti Botond Húsosfazékját. A korrekt minőségközpontú szerkesztés mellett a Húsosfazék azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy elutazott Toszkánába és így pastákról is ír – feltűnően szakszerűen, ömlengés- és jópofimentesen. Ráadásul bloggerünk igazi tehetsége abban nyilvánul meg, hogy a táj és a tányér egységét milyen biztosan ragadja meg egy szimpla fotóban.
 

A strozzapreti



Az olaszok a legviccesebb neveket találják ki a tésztáiknak, és ezek közül is az egyik legkifejezőbb a strozzapreti, ami magyarul annyit tesz: „papfojtogató”.

Persze számos legenda létezik a szó eredetéről, hogy ezt a tésztát a papok annyira imádják, hogy szinte belefulladnak, vagy, hogy a tésztát jellegzetes mozdulattal összecsippentő asszonyok mozdulata a „papfojtogatás”, vagy éppen ezen asszonyok férjei kívánják, hogy „fulladjon meg a pap, akinek a feleségem a tésztát gyúrja, csak azért, mert egyházi birtokot bérelek”. Egy biztos: az elnevezés „az északiak antiklerikalizmusát tükrözi”.
A stozzappreti mindenekelőtt friss tészta, de van belőle száraz változat is, alakja nem uniform, hiszen minden szem egy kicsit más, és így szépen tükrözi a kézműves munkát – még száraz formájában is. A szó jelent még egyfajta ricottás-spenótos gombócot is, amit magában, vagy tortellinibe töltve is fogyasztanak. A legjobban a magyar copfocskára hasonlít, de annál sokkal lágyabb, kevésbé galuskaszerű, tulajdonképpen az egyik legfinomabb friss tészta. Ezt a paradicsomszósszal leöntött strozzapretit Genovában lőttem a Porta Soprana árnyékában, az Il Barbarossa nevű kávézó/bárban.
 

Pastificio Mazzi



Nemigen volt érkezésünk előre bármit leszervezni az olasz tanulmányi kirándulásunkból, ezért gyakran helyben kellett rögtönöznünk. Sirmionéban, a parkolóval szemben volt egy turistákra optimalizált bor-, olaj-, ecet- és tésztabolt, megnéztük a legcsinosabb tésztákon, hol készítik, megjegyeztük, és igyekeztünk megtalálni a térképen a címet. Ez persze nem sikerült, mert nem volt elég jó térképünk, de az egyik tészta hátára az volt ráírva, hogy Lugagnanóban készítik, és amikor hazafelé tartottunk, egyszerre csak jött egy tábla, a lugagnanói lefordulóval. Meg sem csikordultak a kerekek, ahogy gondolkodás nélkül lehajtottam a jelzett irányba.
 

A panificio



Észak-Olaszországban panificióból, azaz pékségből nincs hiány. Elvileg minden helyiségben van, persze nem ellenőriztem, de errefelé a falvak is olyanok, mintha városok lennének, helyes kávézókkal, boltocskákkal, műemlékkel, úgyhogy abszolút hihető.

Pasta Italiana



Annyi mindent mondtunk már a tésztáról ezeken az oldalakon, hogy végül muszáj volt elmenni Itáliába megnézni, hogy is néz ki a tészta valójában.

süti beállítások módosítása