Különleges, ünnepi kombó a sós és édes párosítása, a húst gyümölccsel tálalni. Ritkán készítem én is, de ha megfőztem, hamar elfogy a tányérokról. Kellemes ünnepekre készülődést kívánok!

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ

Gyerekkorom óta az egyik kedvenc ételem a rántott cukkini tartármártással. Anyukám mindig együtt ránt csirkecombot, gombát és cukkinit, és mi a mai napig degeszre esszük magunkat belőle. Édesapám kertjéből kaptam két friss cukkinit. Nem volt kedvem panírozni, és valamilyen szószos ételre vágytam. Finom tésztafeltét lett belőle. Elhoztam nektek is a receptet.

Fotó: KockacZukor

Nem volt dijoni mustárom, hát használtam, amit itthon találtam, és amibe a virslit is mártogatjuk. Disznóból karajom lapult még a mélyhűtőben, és éppenhogy volt még pár gerezd fokhagymám. Baconből egyszer olyan nagy adagot vettem, hogy a nagyobb részét lefagyasztottam, ezért tudtam, hogy ezzel is meg tudom bolondítani az ételt. Fincsi lett! Igazán „karanténkonyhás”. :)

Fotó: KockacZukor

Mivel a spenótnak kiváló a vastartalma, ezért ajánlják minden növésben lévő gyermeknek, várandós és szoptató anyukának, és mindenkinek, aki vérszegény. Sajnos a kinézete a kicsiknek nem olyan szimpatikus, ezért jók az olyan mesék, mint a Popeye, a tengerész, akit, mint a spenóttól erőssé, egészségessé vált embert példaként lehet említeni a piciknek. :-)

Fotó: KockacZukor

Egy egyszerű, de nagyszerű recept ez, könnyen beszerezhető hozzávalókkal. Gyorsan elkészíthető, de olyan ízkavalkádot rejt, ami után biztosan elégedetten töltöd majd az ebéd utáni sziesztát.

Fotó: KockacZukor

 Hozzávalók:

• 150 g Gyermelyi VitaPasta orsó
• 2 nagy csokor friss bazsalikom
• 2 gerezd fokhagyma
• 20 g fenyőmag
• 1 tk só
• 1 tk bors
• 3/4 bögre reszelt parmezán
• 1,5 dl tejszín
• 1 dl olívaolaj
• 3/4 bögre dió
• 15-18 szem koktélparadicsom
• 8-10 szem mini mozzarella
• 1 bögre reszelt sajt

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük.

A bazsalikomot, a fokhagymát, a fenyőmagot, a sót és borsot, a tejszínt, valamint a parmezánt és az olívaolajat egy konyhai robotgépben pürésítjük. 

A koktélparadicsomokat félbe vágjuk.

A még forró leszűrt tésztát és a bazsalikom pesztót összeforgatjuk. A félbevágott paradicsomokat hozzáadjuk, majd a mini mozzarella golyókat és a reszelt sajtot is.

Már tálalható is!

Jó étvágyat!

Inkább brokkolis masnit készítenél dió mártással? Nézd meg ennek a receptnek a videóját is, és készítsd el velünk!

-KockacZukor-

Egyik szombaton nagy vihar volt Budapesten. Én éppen repcsin ültem, amit az eső és szél miatt nem engedtek be a Budapest Airport-ra. Egy óra körözgetés után újabb háromnegyed órába telt letenni a pilótának a gépet. Olyan örömujjongást, és felebaráti-ölelgetősdit én még soha nem tapasztaltam, mint aznap éjszaka landolás után. Annyira megviselt ez a több órás aggódás, hogy még másnap se volt erőm kimozdulni a lakásból. Hát abból készítettem ebédet, amit itthon találtam. :-)

Fotó: KockacZukor

Igazi őszi tésztaétel ez. A napsütéses délelőtti játszóterezés után hazaérve, gyorsan elkészül, a gyerekek is imádni fogják, hiszen édes. A sütőtök és méz miatt vitamindús, a tészta tápláló, a dió pedig az étel textúráját is izgalmassá teszi, hiszen ropogni fog a szánkban a gusztusos és illatos falat.  

Fotó: KockacZukor

A karácsony hangulata ebben az évben még nem tudott megragadni. Talán túlságosan elfáradtam így év végére, és az ünnepet már csak a vizualizált pihenéssel tudom azonosítani. Az ajándékok beszerzése is inkább riaszt, semmiképpen nem szeretnék plázákba menni, sorban állni, tolongani. Így ezt is más úton szeretném megoldani. Csendre vágyom, lassúságra, családra. Simogató illatokra és ízekre, mint ez a gesztenyés csirkeragu. Imádom!

Fotó: KockacZukor

Egyik este kopogó szemekkel, fáradtan hazaérve nagyon-nagyon vágytam valami szószosra, amiben pancsolnak a tészták, mégis ízletes... és főleg gyorsan készül el. Felszakítottam hát a hűtőt és kamrát, és kipakoltam, ami a szemem elé került. Isteni vacsorát készítettem! Az édes paradicsomban csak úgy cuppogott a tészta, a parmezán és fokhagyma a fűszerekkel ízletessé tették. Illatozott a lakás, szerintem még a szomszédoknak is elkezdett korogni a gyomra. :)

Fotó: KockacZukor

Életemben először fogok az unokahugimra vigyázni több napon át. Sokat játszom vele, etetem, öltöztetem, ellátom, de ez egészen más, ha ott van mellettünk az anyukája vagy a nagymama vagy apa. Egészen más, ha több ember játszik vele, intézkedik körülötte, csinálja a dolgát. De most csak én leszek és a kiscsaj. Tesóm és a Nagyi hosszasan próbáltak felkészíteni, mire én biztosítottam őket, hogy a leányzó lelkileg és fizikailag is rendben lesz a 'szittelésem' napjai alatt. Mire Húgom és Anya felnevetve közölték, hogy nem a gyerekért aggódnak, hanem értem.. :D :D

Fotó: KockacZukor

Két hete jártam először a nyári Balatonon. Még nem volt szezon, még a vasút is fel volt túrva, de a kis üdülőfalu központja már tele volt emberekkel, elkezdett élni. A családom egy vödörnyi cseresznyével várt, és a piros gyümölcsnek már csak a látványa is boldoggá tett. Az első napon még nem merészkedtem be a Balatonba, de aztán a másodikon már olyan erős volt a víz iránti vágyam, hogy nem érdekelt, milyen hűvös is az a víz. Fájó szívvel hagytam ott a nyaralót... de csak azért, hogy hamarosan visszamehessek. :D

Fotó: KockacZukor

Ha az ember „új életet kezd” – akár költözés, akár szakítás, akár egyéb ok miatt – akkor az új élet minden napján olyan megoldandó kis és nagyobb feladatokkal találkozik, amiket eddig egészen máshogy oldott meg. Mivel a korábbi megoldásokat nem tudja többé alkalmazni, újakat kell találni. A friss élet birtokosa természetesen mindig feltalálja magát, és bár néha mérgelődik, előbb vagy utóbb belerázódik az újba. Rájön arra, hogy milyen erős, milyen talpraesett, és milyen vagány, és egyik reggel arra ébred, hogy végre a szépet is észreveszi. Én éppen ebben a finom ételben gyönyörködöm. Az íze, az illata, a látvány... csodás! :)

Fotók: KockacZukor

Nagyon szereti a család a tonhalat. Rendszeresen eszünk reggelire tonhalas, majonézes, citromos krémet pirítósra kenve. Nagyon szeretjük a paradicsomot is, és bár a lekvárok mellett a paradicsompürék is télire készültek, egyet mégis felbontottam, és tonhallal, chilivel, bazsalikommal és parmezánnal egy ízletes, tápláló ebédet készítettem. Mindig elfogy mind egy étkezéssel, soha nem marad belőle. :D

Fotó: KockacZukor

Reggel óta pakolászunk, hiszen másfél hét szabira indulunk vidékre. Nagyon sok türelemre van szükségem a párom lassúságához. Mire minden kütyüt elpakol, minden biciklit felszerel, mindent kilogikáz, és az autóba szerkeszt... Ehhez képest én, aki már reggel nyolckor reggelit készítettem, másfél óra alatt mindent összeraktam. De mindent! A ruhától az elektromos eszközökig, a konyhai cuccokat és az élelmiszert, a gyógyszert, a sebtapaszt, a  mosószert, esőre és kánikulára is ami csak kellhet. Közben úgy hatszor szóltam rá, hogy kezdje már el a pakolást. Aztán én már az ajtóban, indulásra készen álltam, ő pedig még alsógatyában nézett rám, hogy jaaaa, már indulni kéne? Minden reményem feladtam... Közöltem, hogy összeütök egy irtó gyors ebédet, amíg vakarózik; addigra legyen mindennel kész. :)

Fotó: KockacZukor

Az óceánjáró zongorista legendája című darabot néztük meg Ágnes barátnőmmel a múlt szombaton. A klub, ahol a darabot játszották, annyira lepukkant volt, hogy komoly aggályaink merültek fel - a színházterembe lépés előtt - a maradásunk kapcsán.  Amikor viszont beléptünk a helyiségbe, az apró, kör alakú tér, a három sorba rendezett nagy forgófotelek, és a fejünk feletti kupola szokatlansága megfogott minket. A darabnak mindössze két szereplője volt, és az egyik szereplő alig szólalt meg. A furcsa, nem mindennapi élményhalmaz maradandó nyomot hagyott bennünk. A következő recept is ilyen ambivalens. Az áfonya izgalmas, de nem megszokott lila színt kölcsönöz a tésztának, az íze pedig igazán remek.

Fotó: KockacZukor

Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)

Fotó: KockacZukor