Egy pillanatra kétségbe estem, amikor megláttam a közértben a húspultot, ahol húsáru szinte semmi nem volt, amikor odaértem. Amikor viszont megpillantottam a csirkenyakat és csirkeszívet, átjárt a boldogság, mert tudtam, hogy ez már bőven elég egy szuper illatos húsleveshez és egy isteni szívraguhoz.
Kóstoljátok meg Ti is!

Fotó: KockacZukor

Az utóbbi két hetem úgy telt, hogy az azt megelőző rendszeres edzések kimaradtak, egyszerűen nem volt két órányi szabadidőm sem elmenni a terembe. Múlt vasárnap már dühös lettem magamra, és a kevés időre, de sok teendőmre, hogy annyira belehúztam szombaton a munkavégzésbe, hogy vasárnapra biztosan el tudjak menni súlyokat emelgetni. Persze a szombati napomba a főzés már nem fért bele, így az edzés után farkaséhesen kellett elkészítenem ezt a csodafinom ebédet. Alig vártam, hogy kész legyen. 

Fotó: KockacZukor

A karácsony hangulata ebben az évben még nem tudott megragadni. Talán túlságosan elfáradtam így év végére, és az ünnepet már csak a vizualizált pihenéssel tudom azonosítani. Az ajándékok beszerzése is inkább riaszt, semmiképpen nem szeretnék plázákba menni, sorban állni, tolongani. Így ezt is más úton szeretném megoldani. Csendre vágyom, lassúságra, családra. Simogató illatokra és ízekre, mint ez a gesztenyés csirkeragu. Imádom!

Fotó: KockacZukor

Könyökfájás? Miért venném komolyan? Nevetséges. Még rá is edzettem. Hiba volt. Hiba volt nem komolyan venni, és hiba volt tovább terhelni. Mára annyira fáj, hogy elaludni is csak fájdalomcsillapítóval tudok, és a hajam se sikerül copfba fogni, de még a pohár tartása is nehezemre esik. Csonthártyagyulladás. Pihentetni kell. Na, de hogy pihentessem a jobb kezem, ha jobb kezes vagyok, és mindenhez szükség van rá? Még jó, hogy tegnap már főztem egy finom pulykaragut..

Fotó: KockacZukor

Egy barátom keresett meg nemrég egy fotózás miatt. Azóta már el is kezdtük, sőt be is fejezzük nemsokára a közös projektet. Munka közben persze beszélgetünk, mesélünk egymásnak történésekről, élményekről. Legutóbb éppen egy színházi előadást dicsért nekem. Olyan lelkesen mesélt, hogy felkeltette az érdeklődésemet a Belvárosi Színház repertoárja iránt. Színházra vágyom, egy finom vacsorával előtte! :-)

Fotók: KockacZukor

A kapor gyógy- és fűszernövény, ami tartalmaz A-vitamint, B1-, B2-, B3-, B6-, E-vitamint, riboflavint valamint folsavat, pektint, kalciumot, vasat, rezet, magnéziumot, káliumot, foszfort, cinket és igen nagy mennyiségű rostot. Kiváló gyomorerősítő, de vizelethajtóként is számon tartjuk, illetve nyugtató és antibakteriális hatása is van. Miután a kolleganőm a kertjéből leszedett több csokornyi kaporral lepett meg, nem állhattam meg egyetlen kapros étel készítésénél. A tejszínes, kapros csirkemellcsíkok után egy levest készítettem.

Fotó: KockacZukor

Sok-sok évvel ezelőtt Veronában jártam, ahol Ludovico Einaudi koncertjét hirdető plakátok lógtak a falakon. Éppen akkor ott, az óváros arénájában adott koncertet. Miután a szerzeményeit is megismertem, már csak Veronába vágytam vissza, vagy bárhova, ahol koncertet ad. Sajnos Magyarországon nem járt még, egészen mostanáig, ugyanis szeptemberben végre Budapesten is fellép. :-) Boldogság! :-)

Fotó: KockacZukor

Egy olyan edzőhöz mentünk spinning órára, akinek a bemutatkozása még az edzőterem weboldalán se volt feltüntetve. Ettől függetlenül lelkesen jelentkeztünk be a hétvégi, délelőtti edzésre. Gondoltuk, utána a wellness részlegben majd kipihenjük magunkat. Nos. Én két napja olyan izomlázban szenvedek a kemény órától, hogy ilyet talán még nem is éltem meg, pedig bringázom, spinningelek rendszeresen. Mintha két szikla lenne a lábaim helyén, amiket hajlítani sem bírok. Tetőztem az izomfájdalmat azzal, hogy másnap egy kemény túrát is végigcsináltam. Büszke vagyok magamra, de most már szívesen elengedném ezt a lázat, és sportolnék újra... Azt nem mondhatom, hogy jó izomláz ellen a következő leves, de finomnak mindenképpen finom. :)

Fotó: KockacZukor

Állítólag ez az esztendő a változások éve lesz. Alig léptük át az új év küszöbét, már most sok mindentől megváltam, sok mindent tettem rendbe. Csodálkozom magamon, hogy az emberi kapcsolataimban is milyen könnyen és határozottan válok meg a lehúzó, bántó vagy jelentéktelen kapcsolatoktól, őrzöm és ápolom azt, ami értékes, és szórom ki, ami már nem kell, nehézkes, sok vagy felesleges. Érzem, hogy már nincs erőm játszani, sokkal értékesebbek a pillanatok, az órák és napok, semhogy az energiáimat olyanra és olyanokra pazaroljam, ami és akik nem érdemlik. Lehet, hogy ez kegyetlenül hangzik, pedig csak a szeretetről, önmagam megbecsüléséről van szó.

Fotó: KockacZukor

Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.

Fotó: KockacZukor