Madal, a vegán étterem

Az Országházat mindig csodálattal szemlélem. Tekintélyt parancsoló, méltóságteljes épület, a magyar zászlóval, amit békésen simogat a szellő. Ma sok kis fényképezőgépét kattogtató emberke vette körül, bringások tekertek el mellettem, a villamos kényelmesen csúszott el előttem, idilli volt.

2_37.jpg

Gyönyörű napsütéses őszi nap volt ma. A Madal ablakain átcsillogott a napfény, és ahogy beléptem, máris az az üzenet fogadott, hogy „love, and you will be loved”. Mosolyogtam.

1_37.jpg

Mini Buddha

Találkát beszéltem meg egy barátommal a városközpontba a tűzijáték vasárnapjára. Mindezt úgy, hogy a stresszes és lótifuti hétköznapok során teljesen kiesett, hogy nemzeti ünnepnap lesz, és a főváros hangosabban lüktet majd, mint egyébként.

Szombaton egész éjszaka esett. Még reggel is. Ki se akartam kelni az ágyból. Végre friss volt a levegő, imádom hallgatni az eső kopogását, érezni a vizes föld szagát. Hálás voltam a kényelmes ágyért, a vasárnapért, az esőért, az életemért. Egészen addig ebben az emelkedett állapotban tudtam maradni, amíg beértem a Deák térre. Csak akkor jöttem rá, miért is ez nagy tömeg, lökdösődés, turisták, nyüzsgés.

Szürke arccal fogadtam a barátomat. Csak azon kattogott a fejem, hogy hova meneküljünk. A gyomrom korgott, nem tudtam két egész összefüggő lépést tenni. A hozzám legközelebbi lépcsőre fel is ugrottam, és a Buddha Miniben találtam magam.

1_35.jpg

Pasta Bar

A hétvégén olyan igazán őszies ősz volt. Kicsit hűvös, mégis simogató, napsütéses, zöld, bordó és barna színű, napszemüveges, sálas, kesztyűs, friss és tiszta. Meg is beszéltem a barátnőmmel egy szombati talit, sétát, dumcsit, ebédet és mozit.

2_29.jpg

2spaghi

Novemberi tavasz. Kellemes, imádom. Remélem, ez nem azzal jár azért, hogy márciusban viszont hóviharok jönnek. Szombat, Gozsdu udvar, antik vásár. Imádom végignézni a kínálatot, szeretem a régit, az újat és a mást. Barátnős nap, ebéd, bor, olasz kávé, brüsszeli macaron a Paul-ból, és mozi.

1_20.jpg

süti beállítások módosítása