Egy kis vidéki „nyaralásból” tértünk haza. Mindig nehéz a visszaállás a gondtalan, vidám napok után. Olyan sokat kellett itthon pakolászni és mosni, vasalni, hogy a konyhára és a vacsira csak kevés időm jutott. Ehhez képest a karalábés, répás szelet dicsérettel teljesített. ;-)
Fotó: KockacZukor
A pogácsákról és lepényekről a nagyszüleim jutnak az eszembe. Mindig illatozott az egész ház valamitől. Nagymamám a kis termete ellenére fantasztikus erővel és ügyesen gyúrt tésztát, és olyan jól ízesített, hogy rendszeresen neki kellett álljon újabb adag készítésének. Lepényeket is sokat sütött az unokáinak. Én most egy cukkinis, burgonyás ropogós receptet hoztam nektek.
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Kisfiam életének legelső piknikjén voltunk. Lelkesen markolászta a kövér zöld fűszálakat, szappanbuborékokat fújtunk neki, napoztunk kicsit, pihentünk a hatalmas fák alatt. A piknik nem is piknik valami finomság nélkül, ami a kisfiam számára répával ízesített kukorica pufi volt, nekünk pedig zöld palacsinta sós töltelékkel. Olyan jó volt elővenni a dobozból, és felfalni mindet a szabad ég alatt. :-)
Fotó: KockacZukor
Próbáltam olyan desszertet készíteni Nektek, aminek a hozzávalói, ha nem is találhatóak meg mindig a kamrában, de a legközelebbi közértben is biztos beszerezhetőek. Mivel a meleg megállíthatatlanul közeledik, egy savanykás gyümölccsel, a meggyel dolgoztam.
Fotó: KockacZukor
Már második alkalommal történik meg velem pár hónapon belül, hogy nem indul el a kocsim. Először kijöttek egy autószerelő műhelyből, és töltöttek az aksimon. Azt mondták, hogy ha ez még egyszer megtörténik, akkor vehetek újat.. Hát ennek is eljött az ideje. Mérges voltam. Nagyon mérges. Ilyenkor irány a konyha feszültséget levezetni. A tűzhely mellett, békésen kavargatva az éppen készülő finomságot, mindig megnyugszom. Nem volt ez most sem másként. A bosszúságom elszállt, mire a frissen sülő étel illatát megéreztem.
Fotók: KockacZukor
Nem eszem túl sűrűn lasagnet, mert nekem soha nem elég szószos, amit készítenek. Találtam azonban egy német receptet, ami az én ízlésemnek megfelelően gondolta újra az eredeti hús-besamel-szósz-tészta kombinációt, úgy, hogy a darált hús és paradicsom szósz a hangsúlyos, amíg a lasagne mennyisége csekélyebb marad. Imádom!
Fotók: KockacZukor
Imádom a pirított toast kenyér illatát, imádom megkenni vajjal, majd szendvicset készíteni, rajta ennek a tepsis tojásnak egy szeletével. Imádom a lassú és lusta, ráérős szombat vagy vasárnap reggeleket.
Fotó: KockacZukor
Vasárnap reggel nem tudtam aludni a melegtől, és már hajnalban felkeltem. Mivel a kávé elszürcsölése után is még mindig nagyon korán volt, úgy gondoltam, összeírom, mivel kell feltölteni a hűtőt és kamrát, és be is ültem a kocsiba elmenni vásárolni. Annyira üresek voltak az utak és a közért is, hogy attól kezdve úgy éreztem, a legjobb döntés volt hajnalban kelni. Ezentúl rendszeresítem a vasárnap reggeli vásárlást.
Fotók: KockacZukor
Ha már május elején nyár van, akkor mi lesz majd júliusban és augusztusban? Már most úgy érzi a szervezetem, hogy nyaralnia kéne! Imádom a napot és a meleget... no, és persze az évszaknak megfelelő könnyű, de tápláló ételeket. :)
Fotó: KockacZukor
Nagyon aggódtam amiatt, hogy vajon húsvétkor milyen idő lesz... esik-e majd a hó, és még mindig nyolc réteg ruciban és csizmában járunk-kelünk, vagy megérkezik, és marad is a tavasz, napsütéssel és madárcsicsergéssel. Hogy a húsvétot a családdal tudjuk-e kint a szabadban, a kertben tölteni, vagy bent ragadunk a négy fal között. Úgy tűnik ebben az évben a tél átadta a helyét a melegnek, ami nyújtózik, nyújtózkodik, és próbálgatja az erejét már. :-)
Fotók: KockacZukor
Sok évvel ezelőtt már jártam hangmeditáción, hangfürdőn. Nagyon jó emlékek maradtak meg bennem róla. Meghirdettek egy közelemben lévő jógateremben is nemrég egy ilyen foglalkozást, és annyira megörültem, hogy pár percen belül már jelentkeztem is rá. Az egy órás meditációt gong és hangtálak által kibocsátott rezgésekben töltöttük. Annyira lelazított, hogy aztán komoly koncentrációt igényelt haza autókázni, mert időbe telt visszatérni a fizikai síkunkra. :D
Fotó: KockacZukor
Múlt hét vasárnap járt nálam egy fotós barátom, aki egy vizsgamunkájához kért segítséget ételfotózás témában. Hozott sós és édes "ételmodelleket", és én próbáltam rávezetni arra, hogy mi is áll jól ezeknek a modelleknek a képi világ, a kivágás, a fények, a kellékek szempontjából. Annyira lelkes lett, hogy úgy búcsúzott: ezt tanítanom kéne, és hogy ő erre valószínűleg rá fog kattanni. Igazat kellett adnom neki. A foodstyling és fotózás szerelemmé válhat. ;-)
Fotók: KockacZukor
Amikor a hó végre leesik, a lakótelep összes gyereke kiözönlik a szabadba. Az utca másik oldalán lévő dombon szánkóznak, hógolyóznak, hóembert építenek. Én is emlékszem a nagy havazásokra a gyerekkoromból. A Prikk-lejtőn csúsztunk és másztunk, jégcsapokat szopogattunk, és amíg teljesen ki nem hűltünk, haza se mentünk.
A telek fehérek voltak, és napsütésesek.
Fotó: KockacZukor
Ugyan a mozgás és edzés hozott magával nagyon sok egyéb pozitívumot is – mint például a cigi elhagyását –, azért az édességre, desszertre néha szükség van, és meg is engedem magamnak. A kedvenceim közé tartozik a sajttorta, de sokszor van úgy, hogy nincs időm komolyabb munkába kezdeni a konyhában. Erre a helyzetre egy nagyon jó megoldás a következő recept, ami egyszerű, gyorsan elkészíthető, és ízeiben olyan, mintha egy sajttortát ennék. Állagában pedig puha, könnyed, szellős. Klassz kis süti. :D
Fotó: KockacZukor
Nagyon sokáig nem szerettem a gyümölcslevest. Se hidegen, se melegen.. Egészen addig, amíg otthon, egyedül, magamnak elkészítettem ezt az almalevest. Melegen jobban szeretem enni. A levest el lehet készíteni cukormentesen édesítőszerrel, és laktózmentesen a megfelelő tejszínnel és tejföllel is. A leves nem csak finom, de az alma és a fűszerek ünnepi illatokat varázsolnak a konyhába, lakásba. Kicsik, nagyok kedvence. :-)
Fotók: KockacZukor
Nálam töltött egy hétvégét a húgom és a négyéves kislánya. Mivel vidéken élnek, a pici még nem tapasztalta a BKV buszokat, a metrót, a sok embert, így minden apróságra rácsodálkozott: honnan jön a hang a buszon, miért mondják be, hogy becsukódik az ajtó, a metrónak miért van ablaka, ha nincs is kilátás, az aluljáróba miért szállt be a galamb – vajon az anyukáját keresi-e? Ahogy mondani szokták.. „megzabáltuk” volna a kis Manót. :-) De inkább összeütöttünk valami gyorsat és finomat. :-)
Fotók: KockacZukor