Spenót és parmezán. Csúcsszuper kombó, és ha még golyócskában is van kisütve, mártogatható is egy fokhagymás szószba, hmmm... akarom!  :D Mert nem csak a húsgolyók lehetnek ínycsiklandóak, finomak, különlegesek. Kóstold meg ezt a húsmentes alternatívát. :)

Fotó: KockacZukor

Fokhagymás zsemlemorzsa ropogós... annyira szép már a hangzása is ennek a három szónak. Hát még az íze így, hogy megkoronáztam, és élvezetesebbé tettem vele egy hétköznapi sajtos tésztát. Krémesen lágy, és olyan jó itt-ott ráharapni a pirult, ízes zsemlemorzsára. Szomszédasszonyom ajánlásával; üzenem neki innen is: tényleg finom lett. Érdemes lefújni a port a régi klasszikusokról, és kísérletezni velük. :)

Fotó: KockacZukor

Tavaly nyáron Badacsonyban járva egy utcai árus bácsitól vásároltam egy fügefa csemetét. A füge, amit kaptunk kóstolóba, mézédes volt és puha, ízletes. Akkor én úgy döntöttem, nekem lesz fügefám, bár kertem az nincs. Kicsit kétkedve néztek rám a velem kirándulók, és bevallom, én is féltem, hogy nem éli majd túl a telet az erkélyen. És láss csodát. A kis fa a tavasszal elkezdett rügyezni, már öt levelet ki is hajtott, és növekszik. Igazi büszkeségem a szépség. Milyen apró dolgok is örömet tudnak szerezni az embernek! :D Mint ezek az pici, édes almás golyók! ;-)

Fotó: KockacZukor

Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)

Fotó: KockacZukor

Előkerestem a párologtatót és az illóolajokat. Reggelente és este már forró teát főzök. Kötött zoknik melegítik a lábaimat, és kellemes, puha fények adják az esték alaphangulatát. Eső kopog az ablakokon, és puha plédekbe burkolózva filmezünk. Almát vásárolunk, ládányit, a télre készülve, és levélkupacokat rugdosok munkába menet. Mézet keresek a közértek polcain, és multivitaminnal erősítjük a szervezetünket. Az ablakokat már nem tárjuk, inkább behúzódunk. Sötétben indulunk munkába és sötétben érkezünk haza. A vacsik pedig illatossá teszik a lakást...

Fotó: KockacZukor

A hétvégén találkozom pár barátnőmmel, és közös főzőcskézést tartunk. Három receptet is elkészítünk az ultraegészséges élet jegyében, közben borozgatunk és csicsergünk. Az egyik étel hozzávalója a kelbimbó is, amit a hét elején már meg is vásároltam. Sajnos nem „élte túl” a munkás napokat, mert az egyik este előkaptam, és elkészítettem ezt a ropogós, ízletes, különleges tésztát. Így most mehetek ismét a közértbe, és vásárolhatok újra. :D De cseppet sem bántam meg! :D

Fotó: KockacZukor

Még Olaszországból hoztam egy nagyon csinos csomag tésztát, kis recés zöld tappancsokból áll, nem uniform darabok, tehát mindegyik más, ami azt sugallja, hogy kézi munkával készült: ez a Foglie d'ulivo agli spinaci, azaz spenótos olívalevél - és tényleg úgy is néz ki, mint az oaljfa levelei. Tegnap nekiláttam, hogy elkészítsem annak rendje és módja szerint.