A panificio



Észak-Olaszországban panificióból, azaz pékségből nincs hiány. Elvileg minden helyiségben van, persze nem ellenőriztem, de errefelé a falvak is olyanok, mintha városok lennének, helyes kávézókkal, boltocskákkal, műemlékkel, úgyhogy abszolút hihető.




Ez az intézmény nem csak kenyeret, zsemlét, péksüteményt szolgáltat, hanem pasta fresca all’uovót, azaz tojással készült friss tésztát, amit a háziasszony, vagy vendéglátóhely itt is megvehet, ha nincs érkezése magának gyúrni. Ha minden jól megy, az olasz nem eszik előző napi friss tésztát, noha amúgy eláll pár hétig, jól becsomagolva pár hónapig.



Hiába általános jelenség a panificio, a legtöbb helyen, ahol jártunk, nem tudtuk megnézni magát az akciót, vagy azért, mert azt mondták, nem engedhetnek be minket, vagy – ami a legjellemzőbb volt – éppen nem dolgoztak a konyhában, hiszen a tésztát tipikusan hajnalban gyúrják – nekünk meg nem akarózott hajnalban kelnünk.



Aztán Párma sétálóutcáján, egy igen látványos, szép turistáknak kiglancolt élelmiszerboltban, ahol minden regionális különlegességet árultak – főleg sonkát, parmezánt – végül beengedtek.