Kotányi gombás pestoporos gyufametélt



Minden valamirevaló gasztroblogger bokánrúgna, ha elárulnám neki, hogy zacskós tésztaszószhoz nyúlok. A gasztronómiai tudatosság alapköve a természetes anyagokhoz való ragaszkodás és a nagyiparitól való óvakodás. Akkor jöhetnek a rúgások.


Az olaszok meg a fejükhöz kapnának, ha azt látnák, hogy magyar típusú tésztával készítek olasz pastát, de azon meg tulajdonképpen én is csodálkozom, hogy miért próbálok meg levestésztából pastát rittyenteni. Egyszóval minden elképzelhető hibát elkövettem, de nem véletlenül: kísérlet volt, alámerülés.

Tulajdonképpen a Kotányi pestóit már régen is próbáltam és úgy emlékeztem, hogy nem rosszak. Végül is ez nem más, mint száraz pesto – olaj otthon is van, miért kellene a pestóval együtt megvenni? Ebben a zacsiban van 30 gramm kisebb-nagyobb darabokra őrölt zöldség. Konkrétan tinórű, shiitake, csiperke és vargánya, valamint vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, paszternák, rozmaring, petrezselyem, feketebors, kakukkfű. Viszont nincs benne se tartósítószer, se állagjavító, se ízfokozó – csak sima só. Mondjuk ettől még nem lesz egy világszám, de tény, hogy nincs az az íze az embernek, hogy valami élelmiszeripari kémcsőzombit eszik, végül is ezeket a dolgokat te is összeöntehetted volna.
Igaz, csak jobb minőségben, hiszen ezek itt nyilván a lehető leggyengébb minőségű porított összetevők – nyilván nem a legszebb hagymát, vargányát fogják picire ledarálni, kiszárítani. Úgyhogy, én azt mondom, nem halálos bűn néha-néha ilyet bevetni – gyakori nyilván nem lesz, mert azért annyira nem jó, de nincs is az az ehetetlen Knorr-féle szuper-só íze, amitől pl. a zacskós gombalevesek teljesen ehetetlenek.

Azért, ha az ember már ott áll a serpenyő felett – ezt a port három evőkanál olajba kell beleszórni, majd némi főzővízzel leönteni és ráemelni a kész tésztát – akkor nem állja meg, hogy ne reszeljen rá egy kis parmezánt, vagy a gombás esetében, ami elég jót tesz, az egy löttyintés főzőtejszín - én ezúttal csak egy kis paradicsomot, némi olívát tettem rá.

A gyufametélt viszont nehéz eset. Ezt a nyolctojásos zömök, sűrű tésztát a magyar konyha mindenekelőtt levesek laktató betétjeként találta fel, de én levest még életemben nem csináltam (kis túlzással), ezért folyton az izgat, hogy lehetne ezt az energiabombát valami rendes pastába átültetni. Fel is mentem a gyermelyi.hu-ra, hogy ellenőrizzem készítenek-e belőle mást is, és azt láttam, hogy bizony vannak a gyufametéltre nem leveses receptek is, pl. padlizsános sült tészta és bazsalikomos metélt.

A pestóhoz azonban sajnos sehogy sem illik. Nagyon más íze van, mint az olasz típusú tésztáknak, nem lehet al dentére főzni, vagy rágós marad, vagy omlós puha lesz – az utóbbi a helyes megoldás. Tehát első kísérletem ezügyben sikertelen, de nem adom fel: legközelebb eperlevél-tésztát fogok főzni, és kitalálok hozzá valamit, ami se nem édesség, se nem leves.