Nemzetközi tejszínes curry-s jalapenós tengeri hal

 

Az eső tehet erről az ételről. A halazás eldöntött tény volt, de Vomberg receptjét mégsem tudtam elkészíteni, mert ahhoz ki kellett volna menni az esőbe zellerért. Így inkább feltaláltam valami újat.

 

Volt egy pár fűszer a konyhában, amit már egy ideje szeretnék használni, de valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Szépen egymás mellé rakosgatok mindenfélét, amihez kedvem van, és egy izgalmas szósz képe rajzolódik ki a fejemben.

Hozzávalók:
Két hagyma
Kis gyömbér
Három gerezd fokhagyma
Egy fél édespaprika
Három savanyított jalapeno-paprika a konzervből
30 dkg hal
1,5 dcl tejszín
paradicsompüré
citromhéj
Tandoori-keverék
Curry-levél
Kaffir-lime levél
Só, bors

 

Apróra felvágom a hagymát, a paprikát, a gyömbért, és némi töröttbors és koriander társaságában vajon megfonnyasztom. Miután összeszottyadt, félretolom, és mellette megsütöm a kiolvadt tengeri halat. Ha kicsit pirítani szeretnénk, ami nem rossz gondolat, akkor teljesen ki kell olvasztani, én inkább a tengeri ízekre mentem, ezért félig fagyottan tettem bele, amitől sok jó tengeri lé olvadt ki belőle. Rányomom a fokhagymákat. A pirulást úgy értem el, hogy egy pár percre leöntöttem róla a levet, és egy kis vajat dobtam hozzá, és akkor szét is tördeltem a halat a serpenyőben. Amikor megpirult, visszaöntöttem rá a levet, rászórtam egy tucat szecsuáni bors-utánzatot (piros golyók – nem olyan csípősek, és hamar megpuhulnak), a karikákra vágott jalapenót, egy kávékanálnyi tandoori fűszerkeveréket (elismerem, hogy ez teljesen légbőlkapott fűzserezési gondolat, legalábbis kulturálisan nehéz volna alátámasztani, a tandooriban mégis van valami üde citromosság a mély indiai fűszerek mellett, ami indokolja a választást az ízek terén), egy pár összemorzsolt curry-levelet, és egy pár kaffir-lime levelet. A curry-levelet össze lehet morzsoölni, mert az nagyjából megpirul, a kaffir-lime levél azonban olyan akár a babérlevél, egyben kell hagyni, hogy a végén könnyebb legyen kivenni. Továbbá szórtam bele kockára vágott friss citromhéjat (keveset), és vagy négy nagy merőkanálnyi főzővizet. Összeforraltam, majd beleöntöttem kb. 2 deci tejszínt, és 2 deci sűrű paradicsompürét. Aztán beleszedtem a fészektésztát és együtt főztem őket egy pár percig, ha túl sűrű volna, egy kis liszttel besűrítem.

Az az igazság, hogy főzés közben meg voltam győződve róla, hogy a világ legjobb szósza lesz. Persze nem lett az, de azért rossz sem lett. A csípőssége valóságos műalkotás volt: a kétféle bors, a gyömbér, a jalapeno csodálatos finomsággal építette fel ezt a nem brutális, de markáns csípőt. Valószínűleg hozzátett a zseniális curry-levél, ami egyfajta édeskés keserűséget kölcsönöz az ételeknek, és a csípősségét is kirajzolja. A lime-levél nem okozott különösebb örömöket, és az egész teljesen felülírta a hal ízét, de legalább finom volt. A túlzás kedvéért korianderlevéllel díszítettem. A korianderlevél íze tökéletesen illett az egészhez, de nem tudok olyan módszert, amivel ez az íz hosszú távon, egy főzés alatt megmaradna.