Medvehagymás biospagetti



Egy biobolt kirakatában láttam meg ezt a zacskó zöld tésztát, és megragadott a spagetti-szálak egészen esendő ormótlansága, ami valahogy szépen elmondja az egész koncepció kézműves jellegét.


Ez a medvehagymás tészta nagy találmány, és talán magyar. Az olaszok spenóttal festik, mi medvehagymával. Jól hangzik, de nem tudom, hogy igaz-e. >>>

Mindenesetre igyekeztem olyan szószt köríteni hozzá, ami nem írja felül a medvehagyma ízét. Ezért csak ízfokozókat és emulgeálót használtam hozzá. Mielőtt nagyon megijednénk, elárulom, hogy nem nátrium-glutamátos xantángumiszószt készítettem: az ízfokozóm a vajon megfuttatott hagyma, némi fokhagyma, chili és bors volt, emulgeálószernek pedig az otthon található olcsó, semmilyen sajtot vágtam bele. Miután összeolvadt, legalább egy deci, de talán több tejszínt is öntöttem rá. Majd jó lucskosan a szószra szedtem az al dentére főtt tönköly-spagettit, és jól összekevertem, plusz belekevertem egy diónyi vajat.
A fenti mondatból csak az nem igaz, hogy al dentére főtt, mert elég trükkös a főzési ideje, rá van írva, hogy 12-13 perc, de 10 percnél még zavaróan kemény volt, 12-nél pedig enyhén túlfőtt, bizonyos szálak hosszában szétnyíltak, és az egybenmaradtak is úgy festettek, mint a kövér giliszták.
Ezzel együtt nagyon finom kis étel lett. Kiderült, hogy a medvehagyma sem olyan nagyon konkrét íz, inkább az is csak afféle ízfokozó, bár az biztos, hogy elég érdekes irányba viszi az ízeket. Valami igen pikáns, spenótos, karalábés, fermentált, fűszeres fokhagymás irányba, mely mélyről jövő izgalmat kölcsönöz az ízeknek – pláne az én íz-szegény sajtszószomnak.
A bio-tönköly medvehagymás tésztákat egy közepes méretű isaszegi tésztagyár készíti, ezek a tészták 2007-ben magkapták a Kíváló Magyar Élelmiszer védjegy viselési jogát. Úgy tűnik, nem érdemtelenül.