Spaghetti all'astice



Most kiderült, hogy a lányok is tudnak durvulni. Renitől megszoktuk a szuper-esztétikus feminimn műalkotásokat, most ugyanebben a stílusban gyilkolásra adta a fejét. Sikítozós homár-poszt.


HA VALAKINEK NINCS HOZZÁ IDEGZETE, AKKOR NE NÉZZE AZ ALÁBBI KÉPEKET ÉS NE OLVASSA EL A BEJEGYZÉST!

Nem, nem sznobériából vettünk élő homárt. Egészen egyszerűen Dani kiment a metroba... ő bizony, mint legféltettebb titkaimat tudó ember, kiválasztott egy példányt a rengeteg homár közül és itthon bizony meg kellett főzni. Tény, hogy régi vágyam volt, mindig ácsingózva néztem a nagy akváriumban a gyönyörű rákokat... Több helyen is utánanéztünk, hogy miként kell "tárolni" az élő homárt, olvastunk mindenféle okosságot, aztán nagy levegőt véve eldöntöttük, melyik alternatívát választjuk. Takarjuk le sós vizes ronggyal és tegyük a hűtőbe... csomagoljuk újságpapírba, tegyük hűtőbe... fektessük jégágyra... tegyük sós vízbe... Egy gyors guglizás után kiderítettük, hogy hány százalékos sótartalma van az Atlanti-óceánnak, majd kikevertünk 35 l vizet 87 dkg tiszta tengeri sóval, beleöntöttük a 100 literes akváriumunkba, beizzítottuk a levegőztetőt és beleengedtük éjszakára a homárt.
Folytatás és recept az Élet Napos Oldalán >>>