Mandulás-fetás pappardelle



Besüt a verőfény a konyhába, a pulton egymás felé kacsint a friss zöld újhagyma és a bolgár siren sajt.


Eredetileg azért vettem ezeket, hogy megegyem vacsorára, de a várakozásaimmal ellentétben a bolgár siren sajtnak nagyon agresszív feta-íze volt, és az újhagyma sem volt az a zsenge álom, úgyhogy büntetésül szószt csinálok belőlük.

Viszonylag koncepciótlanul indulok neki, annyi az ötletem, hogy kevés olajban és vajban mandulát pirítok. Aztán rászórom az apróra vágott újhagyma fehérebbik felét, a zöldjét díszítésre tartogatom. A mandulás hagymára koriandert, borsot török, majd három csíkokra vágott fokhagymát dobok rá. Természetesen semmit sem égetek oda, amikor ez fenyegetni kezd, rálocsolom a híg főzőtejszínt, összeforralom, és már merem is rá a csodás al dente pappardellét. Ezzel a tésztával persze nem nehéz – Pastificio Riscossa: 8 tojásos száraz pappardelle Bariból (Match-ben kb 600 ft 0,5Kg). A végén rásöpröm a hagyma apróra vágott zöldjét, és dobok rá egy darab vajat, némi hawaii fekete sót és hagyom összeérni fedő alatt pár percig.

Első harapásra olyan íze van, mintha túróscsuszát ennék ropogós szalonnával, a mandula ropog, a feta pedig sósan csíp. Amúgy meg nemcsak szép, de finom is – olyan gyorsan tűnt el a tányérról, hogy alig volt esélyem kóstolgatni.


Hozzávalók:
10-15 mandula apróra vágva
3 szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg feta
tejszín
bors, olaj, só,
300 g pappardelle