Krakkó = pirog



Itthon eléggé sokat siránkozunk a magyar konyháról, ezért ha külföldön járunk, automatikusan várjuk a revelációkat. Krakkóban már az első este kiderült, hogy nem olyan könnyű jót enni.


Persze elég bután is futottunk neki, Különféle szervezési okokból első este mindössze másfél óránk volt a belvárosban sétálni, enni, ezért a posztócsarnok árnyékában, a főtéren próbáltunk bekapni valamit. A bódéból vásárolt pirog egyáltalán nem volt szimpi, de éhesek voltunk, és mesterséges bizakodással figyeltük, ahogy a pultoskislány kiemeli a pirult pirogokat a langyos olajból, ahol ki tudja, mióta ázott, a hülye vásárlóra várva. Hát mit mondjak, nem is volt finom.

De tudtuk, hogy van ennél jobb pirog is. Másnap meg is találtuk a főtérről kivezető Slawkowska utcán azt a barátságosan egyszerű, szerényen hívogató vendéglátóegységet, amiből kinéztük, hogy jó pirogot árulnak. Később ajánlották is a helyiek.

A pirog egész Kelet-Európában divatos tésztaétel, ami keletlen tésztából készül. A „pir” ószláv gyök ünnepet jelent, a tésztabatyú eredetileg ünnepi eledel volt. A lengyel pirog tipikusan kicsi rojtos szélű és félkör alakú, és legalább hat darab érkezik egy tányéron. Az alapfajták a káposztás-húsos, a húsos, és a túrós, amit „orosz” pirognak hívnak. A másnapi ebédünk - a jó pirogosnál - nem tocsogott a langyos zsírban, viszont nyakon volt öntve némi szalonnazsírban pirult hagymával, ami igen ízessé tette. A pirog alapesetben puha és főtt, de lehet kérni sütve is, ami szintén finom.



Édességnek is eszik, gyümölccsel töltve, de ezt nem mertük kipróbálni.

Érdekes, hogy a lengyel pirog kinézetre mennyire hasonlít valami óriás raviolihoz. Pláne annak tükrében, hogy a lengyel lélek mennyire hasonlít az olaszhoz (lásd: katolicizmus, szentek, kolostorok). A híres lengyel savanyú levesekbe (céklaleves, borscs) viszont a pirognak egy kicsinyített változatát teszik, ami már ízében sem különbözik sokban a raviolitól. Általában gombával vagy hússal töltik.