Keleti marhahátszín zöld fűszeres tagliatellével.

Van egy barátom, aki sokat beszél, és mindig azzal henceg, hogy micsoda pastákat tud összedobni ihletből, de sosincs alkalma bebizonyítania, ezért felszólítottam, hogy írjon belőle levelet! Kósa Kolos pastarecept-levele következik.


Az ügy. Mivel megígértem neked, és azért mert imádok főzni, és rendszeresen űzöm ezt igazán nyugtató és felemelő kreatív tevékenységet. Úgy döntöttem, hogy debütálásként egy fúziós tésztát készítek. A receptet egyszer már megcsináltam, de akkor kacsából készítettem, most pedig érlelt hátszínből kreáltam. A recept saját recept, Ázsia, India inspirált, no meg a jó öreg Olaszország. A vásárlást hamar elintéztem a Vásárcsarnokban, ahol meglepődve konstatáltam hogy az aluljáró szinten a kedvenc fűszerüzletem bezárt, illetve mint később kiderült, csak elköltözött. Az új üzletben hosszasan időztem, mert nagyon megnőtt, és még több élelmiszer, fűszer lett a világ minden tájáról. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert semmit nem találtam a szokott helyén. A lényeg, hogy imádom ezt a boltot, és a legszívesebben hazavinnék mindent innen. A cekkerekkel hazaérkezve lepakoltam és nekiálltam a főzésnek.

Felszeleteltem a húst, a zöldségeket, mozsárban összetörtem a fűszereket. Elővettem a vokkot, beleöntöttem az olajat és elfordítottam a kapcsolót. És ekkor olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam: nem gyulladt meg. A kedves gázművek a teljes környéken fővezetéket cserél, és a szomszédasszony elmondása szerint jó ideig nem lesz gáz. Egy pillanatra megrémültem, hogyan lesz ebből illatos kurkumás római köményes marhahúsos tagliatelle, hiszen ehhez nagy láng, hőmérséklet igényeltetik. Káromkodtam egyet, majd egy gyors bocsánatkérést is utána küldtem, hiszen erről senki nem tehet.



Leültem és elkezdem gondolkozni hiszen foodstylistként megoldottam már egy pár hasonló helyzetet. Végül a következőképpen készült el a tésztám, egyszerűnek nem mondanám, de más megoldást nem találtam ki. Nem ajánlom, hogy más is így csinálja, kivéve persze ha nincsen gáz. A 30-as éveiben járó korosztály tisztában van azzal, hogy mi az az NDK melegszendvics-sütő, nekem ebből van egy "exkluzív" nagyméretű darabom. Bekapcsoltam, felhajtottam a tetejét és közvetlenül a fűtőszálra helyeztem a vokkomat, és 5 percen belül már sistergett az olaj. A mozsárban összetört római kömény, gyömbér fokhagyma egész fekete bors, só fűszerkeveréket elkeverem az olajjal majd ebben megforgatom a fél centis darabokra vágott húst. A marinált hússzeleteket berakom vokkba. Máris előtolul a fűszerek pazar illata, és ebben a hűvös októberi hónapban, egy pillanatra ázsiai nyár költözik a konyhámba. A húst háromnegyedesre sütöm, ekkor bedobálom mellé a felkarikázott póréhagymát, és a színes kaliforniai paprika csíkokat. Fűszerezem kurkumával, felöntöm zsíros tejszínnel (ha autentikusabbat szeretnénk, akkor itt kókusztejet használunk) és megvárom, míg a tejszín buggyan egyet, majd elzárom a gázt - ha lenne: jelen esetben a sütőt. A másik dolog a tészta, a tésztát gáz nélkül szintén nehézkes megfőzni. Megvárhattam volna, míg elkészül a ragu, hogy a tésztát ugyanott főzzem utána, de az éhség ennél kreatívabbá tett, amúgy sem szeretek hosszan pepecselni, ezért azt találtam ki, hogy a tűzhely alsó részében, az elektromos üzemű sütőben készítem el - erre mondaná Besenyő Pistabácsi, hogy NÓÓÓRMÁLIS?

Így nagyjából minden egyszerre lett kész. A lecsorgatott széles metéltet frissen vágott koriander, petrezselyem, fokhagyma, lime-lé, olívaolaj  keverékben megforgattam, és így tálalom az elkészült ragu mellé. Aki nem riad meg tőle, az a tésztára reszelhet egy kis parmezánt - nem fogja elrontani. Én így tettem! A másik, amit én sajnos nem fogyaszthatok, az a chili - ez javasolt!

 

Ragu

1/2 kg marhahátszín(érlelt)
3 db trikolor californiai paprika
1 szál póréhagyma
gyömbér ízlés szerint
1 tk kurkuma
3 fej fokhagyma.
római kömény ízlés szerint
bors

olívaolaj

tészta

500 g tagliatelle
1 csokor koriander
1 csokor petrezselyem
1 kis gerezd fokhagyma
1/4 lime

bors
olívaolaj