Mikronómia

Mennyire jó lenne már egy olyan hely, ami bent van a belvárosban, valami klasszicista palota zegzugosan leválasztott aljában, lenne benne jó kávé és Veuve Clicquot, valamint mindennap egyfajta innovatív, lehengerlő pasta, kávéstúl ezerért. Egy pillanatra azt hittem, megtaláltam.
 


Megbízható ajánlásra mentem el az Olasz Intézet kávézójába, amit fura módon Hybrid Art Cafénak neveznek. A helyszín tökéletes, a belső egyszerre szerény és lehengerlő. Két kis asztal után akkora főlépcső kezdődik, hogy az egész országgyűlés levonulhatna rajta (amúgy azt hiszem, rövid ideig parlamentként szolgált az épület), olyan arányokkal, hogy a mesébe illő ívvel kanyarodó lépcsőforduló vége már alig látszik a rövidülés szabályai szerint, és csak annyit látni, hogy ez grandiózus közlekedő egy aprócska galériában végződik.

A pult mögött kifejezetten kedves személyzet sürgölődik, a kislány azonnal megmutatja az aznapra elkészített alaptésztájukat – pesztós rakott fusilli – nem jövök tőle lázba, de látom rajta, hogy nem repes a gondolattól, hogy külön pastát készítsen nekem. Örömtelenül készített pastára meg nem vágyom, így tesztelem az adottat. És igen, kérek elé paradicsomlevest is, és igen, melegen, mert hideg van.  Elsőre ugyan nem sikerült totálisan felmelegíteni, de ez nem változtatott azon, hogy nagyon finom volt, harsanó, friss, aromás, izgalmas, hidegen persze még jobb lett volna. A tetején pikáns sajt odareszelve.

A pasta már nem volt ilyen jó. Nem is volt ilyen csinos. A ropogós sajtkéreg alatt lapuló pesztós fusilli unalmas volt és nyögvenyelős, amíg adódott hozzá rukkola vagy pardicsom, addig elment, a maradékot már erőszakolni kellett. Az egyetlen érdekes gondolat a tetejére csorgatott mézes balzsamecet volt, az is inkább szokatlanságával hívta fel magára a figyelmet, nem valami titokban megtalált harmóniával. A paradicsomleves és az értelmes tekintetek miatt azt gondolom, hogy nem reménytelen ez a konyha, de pont tegnap két alaphibába is belefutottak. A ropogós sajtkéreg csak frissen jó – mikrózva csak rágós sajtkéregnek számít. A pesztó és a tészta csakis frissen összekeverve működik. A lerakott pasta már első sütés közben is beszívja a bazsalikomos olajos szószt, aztán még áll, majd mikrózzák, így tényleg kellemetlen, nyögvenyelős ragacsos, zsíros dologgá válik. Ilyet többet nem szeretnék enni. Ha egy kávézó menüjére pastát illesztünk, akkor válasszunk olyan olasz friss tésztát, ami csomagolva egy hétig jó, ez kb 2 perc alatt megfő, és legyen hozzá mindennap más friss szósz. Azt aztán lehet mikrózni.