Luca-napi boszorkánykonyha

Nők, vágyak, mák, meggy, búza, tojás… Ettől a Luca-napi ínyencségtől a férfi nemhogy el, hanem inkább fejvesztve hozzánk menekül.
A Lucia név a „lux” (fény) szóból ered, mely december 13-ától karácsony estig az ősi pentagrammából kiinduló sugárral világítja meg a nők kettős arcát: a bölcs asszonyt és a vágytól fűtött boszorkányt. A fényben a mártír szicíliai Szent Lucia alakja az ősasszonnyal együtt lobog, aki ellen védekezésül Luca-napi székre álltak december 26-án este a fiatal férfiak a templomban, így próbálva felfedezni a dús női hajkoronákban rejlő szarvakat, villanó tekinteteket. Ráismerve a boszorkányokra, a népi szokás szerint elmenekültek a templomból, út közben pedig – védekezésül a boszorkáktól vagy saját vágyaiktól – mákszemeket szórtak el…
Pentagram07.jpg
 
A 16. századi Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napjára esett a téli napforduló, ez volt az év legrövidebb napja, a világosság kapuja, melyet az ókorban a napistenek születéseként ünnepeltek. A mártírhalált halt szicíliai Szent Lucia – aki a hagyomány szerint pogány vőlegénye helyett Jézust választotta jegyeséül és ezért válogatott kínzások közepette kellett meghalnia –, házassághozó szent, akinek emlékére az eladósorban lévő itáliai lányok Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült, a következő évben a lány férjhez ment. Hazánkban Szent Lucia emléke együtt él a Luca-napkor a földből megszülető, termékenységet hozó ősasszonnyal, akinek jelenlétét a nők december 13-án a házimunka felfüggesztésével, Luca-napi búza csíráztatásával, „kotyolással” ünneplik. Ez utóbbi alkalmával a kisfiúk egy érettebb legény vezetésével – aki a menetet vezető „Luca-asszonynak” öltözik be – körbejárnak a házakban, jó termést, sok tojást, áldást kívánva. 
 
Hagyjuk, hogy Lucia és Luca-asszony a fény születésekor egyesüljön bennünk és közös erővel készítsék el ezt a vágykeltő ínyencséget: jó szívvel és odaadással (ahogy Lucia teszi), és egy kis ősi női praktikával (ahogy Luca-asszonytól tanultuk).
 
Pálinkás mákos metélt meggyel, narancshéjjal és vörösáfonyával
 
Hozzávalók:
 
- Személyenként 6-8 dkg Gyermelyi 8 tojásos szélesmetélt
- Darált mák (cukrozatlan)
- Aszalt meggy
- Aszalt vörösáfonya
- Maréknyi szmirnai mazsola („sultana”: nagyszemű, világos színű mazsola)
- Kandírozott narancshéjkarikák
- Fél dl kiváló minőségű meggypálinka
- Méz
- Leheletnyi finomra őrölt cayenne-i bors (chilipaprika)
 
Elkészítés:
 
1. Az aszalt meggyet, a vörösáfonyát és a mazsolát egy éjjelre vörös gyümölcsteába áztatjuk. Másnap lecsöpögtetjük, egy díszes, mély tálba helyezzük. A darált mákot, a meggypálinkát és a mézet (ízlés szerint) szintén a tálba öntjük, fakanállal kikeverjük, közben kóstoljuk, de ne édesítsük túl.
 
2. Időközben főzzük ki a tojásos tésztát „al dente”, amikor kész, csöpögtessük le, öntsük a tálba és lágyan keverjük össze a mákos-gyümölcsös-pálinkás masszával.
 
3. A kandírozott narancshéjak egy részét vágjuk kis darabokra, szórjuk meg kevés chilipaprikával és forgassuk össze, hogy mindenhol érje őket a vágykeltő vörös por.
 
4. Végül forgassuk bele a tésztába a chilis narancshéjat – vigyázzunk, hogy ne legyen túl sok, ugyanis nem lerohanni akarjuk vágyaink Luca-napi tárgyát, csak az érzékeit megborzolni kissé.
 
5. A maradék narancshéjkarikával a kompozíció tetejét díszíthetjük. 
 
Boszorkányos ízélményeket!