A tortellini legendája

A tortellini némi túlzással a modenai családok szent eledele. Az mindenesetre biztos, hogy egy-egy családi recept hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, és generációk adják át egymásnak.

Tortellini.jpg

A tortellini eredete igencsak érdekes és egészen az 1600-as évek elejére nyúlik vissza. Ekkor a századforduló neves modenai születésű költője, Alessandro Tassoni talán leghíresebb művében, a leginkább talán komikus hőskölteményként meghatározható Az elrabolt vederben (1622) leír egy jelenetet Vénusz, Bacchus és Mars szereplésével.

A három isten egy egy favödör Modena és Bologna között kirobbant háborúból tér meg. Útközben megállnak egy Corona nevű fogadónál.

Másnap reggel Bacchus és Mars útnak indulva, hátra hagyva Vénuszt, aki ébredéskor rettenetesen megrémül és segítségért csenget. A fogadós a segítségére siet, ám annyira mély benyomást tesz rá a meztelen istennő érzéki teste, hogy visszasiet a konyhába, ahol éppen tésztát gyúr.

A fogadós hirtelen ötlettől vezérelve letép a tésztából egy darabot, négyzet alakúra hajtja, megtölti és az ujja köré tekeri és elnevezi Vénusz köldökének.

Érdekes módon gyakorlatilag szóról szóra ugyanez a történet létezik egy olyan változatban is, ahol Lucrezia Borgia száll meg egy kisvárosi fogadóban egy éjszakára. A fogadós nem bírja megállni, hogy be ne lessen a kulcslyukon, de csak a köldökét látja, ám az is annyira felkavarja és megihleti, hogy még aznap éjszaka megalkotja a tortellinit.

Ennyit a legendákról, a sokkal prózaibb és gyakorlatiasabb valóság alighanem az volt, hogy megakadályozzák: a tészta tölteléke főzés közben lassan a húslevesbe szivárogjon.

A tortellini elkészítése természetesen gyorsan rituálévá vált, már pár nappal a főzés előtt nekiálltak. A ház asszonya ekkor barátokat, ismerősöket hívott meg, így a tortellini készítése igazi társadalmi eseménnyé vált.