A yoshoku

Hogy mi az a yoshoku és főleg miként került egy tésztás oldalra? A név tulajdonképpen a nyugati ételek, köztük az olasz tészták japán újragondolását jelentik – ebbe a világba pillantunk be ma.

yoshoku.jpg

Ha japán étel, akkor sushi (legyen maki vagy nigiri), esetleg miso leves, vagy valami finom rizses összeállítás – de a klasszikus olasz tészta valahogy ritkán jut az ember eszébe. Pedig...

A yoshoku nem más, mint a „nyugati étel" összefoglaló neve japánul, azaz a nyugati (európai és amerikai) kultúrában megszokott, nekünk ismerős ízek japán importja és újragondolása a helyi ízlésnek megfelelően. Ma már a mainstream japán gasztronómiai kultúra része, rengeteg menő étteremmel, magazinokkal, és tévés főzőműsorokkal.

Japánon kívül a yoshoku alig-alig ismert, kivéve talán olyan volt japán gyarmatokon, mint Dél-Korea és Tajvan, ahol a nyugati konyhát a hódító japánok ismertették meg.

A yoshoku hódító útja

A II. világháborút követően a vesztes japánok a gazdasági kapcsolatok szorosabbá válásával egyre közelebb kerültek a nyugati kultúrához. A gasztronómia terén a nagy fordulat a 70-es években következett be, amikor egy Fudzsita Den nevű üzletember révén megjelent az országban a McDonald's.

A reklámkampány azt állította, hogy a nyugati ételt fogyasztva a japánok is magasak és vonzóak lesznek, mint az amerikaiak. „A japánok a sok rizs miatt gyenge felépítésűek. Ezt változtatjuk meg a hamburgerrel. Ha a japánok ezer évig hamburgert esznek, még szőkék is lehetnek" – érvelt anno Fudzsita Den.

A yoshoku értelemszerűen egy nagyon tág kategória, hiszen a lényege az, hogy valamilyen nyugati étel elkészítésekor az egyik fontos összetevőt, vagy éppen az elkészítés módját (nem ritkán drasztikusan) megváltoztatják.

Nápolyi spagetti kicsit másképp

Vegyük például egy hozzánk leginkább közel álló példát, a tésztát. A spagettit például nem azonnal, frissen tálalják, hanem kicsit hagyják hűlni, majd újramelegítik, és némi zöldséggel kisütik (a stir fry módszerrel).

A nápolyi spagetti például olyannyira egyeduralkodóvá vált Japánban a maga kategóriájában, hogy még pár évtizeddel ezelőtt is szinte az egyetlen közismert európai eredetű tésztaétel volt, a ketchupot pedig a mai napig egy olasz szósznak tekintik.

Tehát egészen a japán gazdaság 70-es, 80-as évekbeli drámai felfutásáig a yoshoku testesítette meg a nyugati gasztronómiát a helyieknek, lévén az eredeti (esetünkben olasz) hozzávalók túlságosan drágák. Így aztán nem csoda, hogy mielőtt a pasta vagy az al dente kifejezések elterjedtek volna a japánok között, a nápolyi spagetti vagy a húsos spagetti jelentette a tésztát.

A gazdasági fellendülés hozta a változást

Aztán a 80-as években a jen olyannyira megerősödött, hogy Japán már szinte bármit bárhonnan képes volt elfogadható áron importálni, és hamarosan megjelentek az eredeti olasz, francia és amerikai éttermek.

Ettől függetlenül a yoshoku továbbra is a japán gasztronómia fontos része maradt és jól megfér az immár autentikus nyugati ételkultúra mellett.