A bento látszatra egy jópofa ételhordó doboz, melyről lehetetlen levenni a szemünket, főleg, miután kinyitottuk és elénk tárul a sokszor szó szerint mesés belső. A Japánban hagyományosan vasútállomásokon árult, útravaló falatokat rejtő dobozoknak ma tömegek hódolnak világszerte, különböző trendek határozzák meg az ebédre szánt harapnivaló színkompozícióját és elrendezését, melyet bento-versenyeken zsűriznek. Lényeg a lényeg, a bento a végtelen konyhai kreativitás terepe mindenkinek, aki utál ételt kidobni: biztosak lehetünk benne, hogy a bentóban újjászülető maradékok nem válnak a szemetes martalékává, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek alkotunk.
Hagyományos japán bento
A bento a 16. századi Japánban született, amikor egy magas rangú katonai vezető, Oda Nobunaga egyszemélyes adagokra porciózott étellel kínálta a kastélya körül összegyűlt tömeget. Akkor a bento-doboz még igen egyszerű, rizst, kölest és más helyi összetevőket rejtett. A bento történetének fordulópontja a 17. században következett be, amikor divatossá vált a makunouchik, a japán színházi előadások szüneteiben szezámmal megszórt, színpompás zöldségeket rejtő bentókból csemegézni.
Bento-választék a kyotói vasútállomáson
Ettől kezdve bontakozik ki a bento művészete, mely a mai Japánban a zöldségek és más összetevők tökéletes vizuális és íz-harmóniáját fejezi ki. A bentóban hagyományosan mindig van sárga összetevő, ami általában tojás, vörös, ami az éhséget és az érzékeket ébreszti fel, zöld, ami a természet jelképe, barna, ami a főtt étel szimbóluma, és fehér, ami a legtöbbször természetesen főtt rizs. A regionalitás fontossága is megmaradt: Japán 5000 vasútállomása például mind saját tervezésű bento-dobozban (vagy obento-dobozban) kínálja a szemet gyönyörködtető harapnivalókat utasainak, naponta mintegy 12 millió adagot. Még ennél is több bento készül reggelente vagy már előző nap este, nem csak a japán, hanem számtalan konyhában világszerte: a különböző klasszikus, kortárs, emeletes, széthúzható, trendi női táskába vagy férfias laptop-tartóba tervezett, csak gyerekekre vagy csak felnőttekre szabott dobozok komplett ételbe alkotott üzeneteket rejtenek a manga-figuráktól az állatkás jeleneteken át az extrém vagy szexi kompozíciókig.
Bento a népszerű japán képregény, a „manga” stílusában
A különböző (táj)képeket megjelenítő bento az egyik vezető trend Japánban
„Spa-bento”
Bentóban születik újjá a spagetti...
...és a kagylótészta
Szexi bento
Bento és kaiseki: a japán konyha alfája és omegája
Európai konyhanyelvre lefordítva ez olyan, mintha a számegyenes egyik pontján az utcai gyros, egy másik, igen távoli értéken pedig a szarvasgombás Elysée-leves>> helyezkedne el. Japánban a „kaiseki” képviseli a gasztronómia csúcsát, központja a varázslatos régi főváros, Kyoto. A kaiseki-fogásokhoz kizárólag az egyes évszakokban a földből legelőször kibújt bio zöldségek használhatóak, de ez még nem minden: a kaiseki az „itt és most” művészete ízre és érzékekre hangolva, maga a harapható Zen. A fogások és kompozíciók egyszeriek és megismételhetetlenek, emlékeztetve a pillanat múlandóságára és arra, hogy egyetlen esélyünk van, hogy kiélvezzük a benne rejlő örömöt. A kaiseki-séfek hatalmas tudását, melyben tradíció és újítás keveredik nap mint nap, a japán társadalom nagy becsben tartja.
Kaiseki-kompozíció
A bento-dobozokba alkotott ebédek és a kaiseki-csúcskompozíciók valójában nagyon is közel állnak egymáshoz: mindkettőt a tökéletesre való törekvés hatja át, annak tisztelete, hogy mások számára készítünk valamit, ami az evés által a lényükké válik. Ez megjelenik az összetevők gondos megválogatásában, az ízek megalkotásában, a vizuális kompozícióban. Nem kell japánnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, aki egy ilyen dobozt nyit ki ebédidőben, annak sokkal többet fog ez jelenteni félórás szünetnél a nap közepén…
Örök körforgás kaiseki-módra>>