Ramen BANG

fire-ramen-kyoto.jpg

„Pakolj el! Maradj ülve! Ne sikíts, ne balhézz!” – záporoznak az A4-esekre nyomtatott utasítások egy kyotói ramen-bárban a megrendült gasztroturistra, aki kétségbeesetten próbál lépést tartani a séf kezében repkedő lapokkal egy merőkanál leves és a felcsapó lángok között. Minden óvintézkedés ellenére Travel Channelt megszégyenítően teljes az extázis: a helyi etikett szerint becopfolt hajú, lesterilizált hölgy folyamatosan és lelkesen reagál, bár a delejes ramen-show legalitásával kapcsolatban akadnak kételyei. A végén pedig – elragadtatását kifejezendő – a távolkeleti asztali etikett szerint hangosan szürcsölve keretezi a kalandot: az élmény by all means „megérte a terrort…”

Nem véletlenül, a ramen, mely Kínából érkezett homályos „pár száz éve” (ennél mélyebbre ne menjünk, mert érkezésének időpontját és nevét illetően legalább 4-5 variáció létezik, és itt most nem kívánjuk a kínai és a japán nyelv 17-18. századi kölcsönhatásait feszegetni), Japánban nemzeti comfrort fooddá, „az intelligens távol-keleti gyorsétellé” nemesült, napjainkban pedig a bentóval>> és a kaisekivel együtt sütkérezik a világsikerben, megjegyezzük, a három fogalom a japán gasztropalettán azért elég távol áll egymástól.

tori ramen_keisuke takeda chef.jpg

Első osztályú csirkés ramenek a tokiói Ramen Keisuke Tori King-ben>> (a tori jelentése: csirke), ahol a tulaj, Keisuke Takeda séf, nem mellékesen tokiói ramenbajnok alkotásait kóstolhatják a szerencsések. Az alapleves, mely csirkeaprólékból, zöldségekből és tengeri hínárból áll, 8 órán át fő, ezalatt minden összetevő teljesen kiadja lényegét, majd tálaláskor kiegészül a tésztával és pár, láthatóan magas fehérjetartalmú összetevővel.

Az egyszerű, (japán mércével) olcsó hozzávalókból ezerféleképp készített (belépnek Japán különböző régiói és persze a szigetek: Hokkaido-Honshu-Shikoku-Kyushu, regionalitás, stb.) nép gyermeke-ramen időhiányos japánok, kimerült turisták, szimplán függők tömegének endorfinszintjét vágja rendbe ebédidőben (tészta-szénhidrát-mosoly: az igazság az, hogy a japán tészták ebből a szempontból is exkluzívak, ld. lent), látja el energiával (a hosszú órákon át főtt, csontokkal teli alapléből kioldódó ásványi anyagokból) és vitaminokkal (a toppingot alkotó, nyers vagy majdnem nyers zöldségekből, algákból, csírákból, gombákból, tenger gyümölcseiből) az ország 80.000 ramen-bárjában, melyek természetesen „véres küzdelemben” állnak egymással, hogy egy guszta klisével éljünk.

A ramen-bárok küzdelmébe nemrég beszállt egy vakmerő amerikai szamuráj, aki (follow your dreams) arra vetemedett, hogy minden előzetes ismeret és túllihegett kifinomultság nélkül pár éve ramen-bárt nyitott Tokióban, a japán média nem kis örömére: már készültek Nagy Fehér látványos hullására és az ezzel együtt szárnyaló nézettségre, fordult azonban a kocka, örömmámorba mentünk át – ahogy a videóban is elhangzik, „meghódította a tokióiak szívét, akik valami zsíros amerikanizált rettenetre készültek, de könnyed, finom, forró rament kaptak” –, sőt, Fehér saját kézműves tésztáival és egyedi ramen-interpretációival (200 adag ramen/nap) befőzte magát Tokió 10 legjobb ramen-bárja közé, ugyanis a házit a japánok is jobban bírják, mint a gyorséttermi műanyagot: 

És amit nem lehet überelni: a japánok, akik a teljesítményoptimalizálást és a time-managementet is talán az anyatejjel szívják magukba, megalkották és Nagaya városában munkába állították azt a két ramen-robotot, akik 1 perc 40 mp alatt dobják össze a helyi rameneket, ahogy a videóban is elhangzik, kifogástalanul, a nyilatkozónak egyeltalán nem hiányzik a „humán együttható” a tányérból. Hogy mégis rendelkeznek a robotok emberi vonással (és a tervezők IQ-val) az mutatja, hogy bizonyos időközönként a ramen-készítés fogásainak kifigurázásával szórakoztatják a vendégeket.

Kis japán tésztaszótár: a ramenhez (melynek jelentése: tésztás étel, tésztás leves) használhatunk soba, udon vagy shirataki-tésztát, ahogy a videókban is láthattuk, ezek kiváló minőségű, nem elázó, fehérjében is gazdag tészták, olykor ugrálnak is rajtuk, miközben gyúrják. A soba-tészta (melyből a legjobbakat Naganóban készítik), részben vagy egészben teljes kiőrlésű hajdinalisztből készül, extra ünnepi változata a már általunk is említett zöld teás soba>>, melyben a prémium minőségű soba egyesül a legjobb japán zöld teával. Az udon a sobához hasonlóan kemény állagú, de búzalisztből készül, a shirataki pedig, mely mind közül a legvékonyabb, egy igazi fitnessbajnok: egy egzotikus távolkeleti növényből, a „konjakból” (kígyópálma, elephant yam) készül, de vannak tofuból készített variációi is, gluténmentes, kalória- és szénhidráttatalma kirívóan alacsony, tápanyagban és rostban viszont igen gazdag.

Ramen-leves házilag>> 

Budapesti ramen-bárok:

Momotaro ramen>> 

Yummy noodles>>