Olasz tészta szlovén módra

Július második fele a nyári szabadságolások csúcsa, aki csak teheti, útnak indul, hogy kipihenje az egész évi fáradalmakat (előre is). Hogy ez miként kerül egy tésztablogra? Nos, arra gondoltunk, megnézzük, a magyarok kedvelt nyaralóhelyein mire számíthat az, aki hozzánk hasonlóan imádja a tésztaételeket.

kikötő.jpg

Sorozatunk első részében egy szomszédos országba látogatunk, aminek gyönyörű tengerpartja van, csodás kisvárosokkal, Jugoszlávia része volt – és nem Horvátország (természetesen kalandozásaink során majd oda is eljutunk, türelem).

Irány tehát Szlovénia, azon belül is Piran, ami tulajdonképpen majdnem annyira olasz, mint szlovén, így nem csoda, hogy fantasztikus tésztaételeket lehet enni. Őszintén szólva pizzából kevés helyet tudnánk mondani, ahol jobbat ettünk volna, mint ott.

Piran (olaszul Pirano) és környéke (például Portorož, avagy Portorose) az Adrián fekszik, körülbelül 10 kilométerre Kopertől és olyannyira olasz, hogy a közigazgatás is kétnyelvű, az utcatáblák is kétnyelvűek, úgyhogy nem túl nagy meglepetés, hogy a gasztronómiára is erősen hatott az olasz konyha.

Piran.jpg

Piran - hangulatosabb hely nem nagyon kell

Egy kis történelem

Bő száz évvel ezelőtt egyébként Piran volt az egyik legvirágzóbb város az Osztrák-Magyar Monarchiában, 12 ezer lakosával a régió egyik legjelentősebb települése volt.

Inkább olasz város volt, mint szlovén, mást ne mondjunk, az 1900-as népszámlálás adatai szerint összesen 9 szlovén és egy (azaz 1) horvát lakosa volt, a többiek olasznak vallották magukat.

A II. világháború után egészen 1954-ig a trieszti Szabad terület része volt, majd Jugoszláviához került, végül 1991-től a független Szlovénia része.

A szlovén konyha

A szlovén konyha – az ország földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően – hihetetlenül változatos, attól függően változnak az ételek is, hogy a hegyekben, a tengerparton, az olasz határ mellett, vagy éppen a balkáni régióhoz közelebb járunk, és akkor még nem is beszéltünk a településtípusokról. Jellemző, hogy egy etnológus még 2006-ban 23 gasztronómiai régióra osztotta fel az országot.

Ráadásul a szlovén konyha izgalmasan ötvözi az itáliai, az osztrák, a német és a francia konyha elemeit.

Trattoria.jpgAkár egy egyszerű utcai trattoriába is betérhetünk

Pizzát szinte bárhol

Őszintén szólva, amikor jó pár éve először ott jártunk (mert visszatérő vendégek vagyunk) nem végeztük el előre a házi feladatot, úgyhogy a fentiekről nem sok előzetes ismeretünk volt.

Amikor először beültünk egy étterembe, pizzát rendeltünk és olyan ízorgiában volt részünk, mintha csak Olaszországban lennénk. Aztán egy másik étteremben ugyanez történt, és akkor már tudtuk, hogy jó helyen járunk.

A tészta tökéletes volt, feltétnek pedig a magunk részéről erősen ajánljuk az értelemszerűen helyben fogott tengeri herkentyűket. Egyébként, ha már itt tartunk, nehéz megállni, hogy ne halat, halat és halat (esetleg tintahalat) egyen az ember, de ha ezt kombinálni lehet a pizzával, akkor annak nálunk nyert ügye van.

pizza.jpg

Egyetlen dologra érdemes vigyázni, ez pedig az árazás, ami tud kellemetlen lenni. Sajnos, az éttermek egy jelentős részében elég vastagon fog a ceruza (avagy a pénztárgép), de egy tengerparti vendéglátóhelyen ez sajnos a világ legtöbb pontján így van.

...és a tészták

Természetesen Piran környékén a tésztára is igazak a pizzával kapcsolatban fentebb leírtak, nagyon erős az olasz hatás és igazán pechesnek kell lennünk ahhoz, hogy rosszat fogjunk ki. (Azért a magunk részéről a nagyon nyilvánvalóan turistafogó éttermeket már csak az árak miatt is megpróbálnánk elkerülni, de még ott sem ettünk rosszat, amikor mégis betévedtünk.)

A žlikrofi

Nem vennénk a lelkünkre, ha anélkül fejeznénk be egy ilyen posztot, hogy nem említenénk meg az egyik szlovén tésztakülönlegességet, az adriai žlikrofit. (Fogalmazzunk úgy, hogy könnyebb megenni, mint a nevét kiejteni...)

A žlikrofi tulajdonképpen a tortellini egy kisebb változata, amit tört krumplival, hagymával és baconszalonnával töltenek meg. Annyira ehhez a környékhez kapcsolódik, hogy az ország más részein elég nehéz hozzájutni.

Ez volt az első olyan szlovén étel, ami Európai Uniós védelemben részesült, még 2010-ben (a szlovén földművelésügyi minisztérium már 2002-ben védelem alá helyezte).

Az itáliai kapcsolatot némileg gyengíti, hogy a žlikrofit a 19. században egy német bányászcsalád vitte magával a régióba (németül egy hasonló ételt schlichtkrapfennek neveznek).

žlikrofi.jpg

A žlikrofihoz összekeverjük a tört krumplit, hagymát, bacont, fűszerezzük, majd a tésztába töltjük, amit a tortellinihez hasonló, de inkább kalapformájú tésztába töltünk és megfőzzük.

Az étel különlegességét igazán a hozzá fogyasztott különböző szószok adják, ezek jó része húsos. Lehet birka, vagy akár nyúl is, de még egy átlagos étteremben is választhatunk körülbelül fél tucat változat közül, jobb helyeken pedig akár 10-12 féle szósszal is elkápráztathatnak minket. (Érdekes, hogy édes változat is van, darált dióval.)

Szlovénia talán nem olyan népszerű a magyarok körében, mint Horvátország, aminek elsősorban a rövid tengerpart és a horvátnál húzósabb árak lehetnek az okai, mi azonban csak ajánlani tudjuk – tésztakedvelőknek különösen.