Őszi tésztaszósz

Így őszre megérnek a csonthéjasok, amiket különösen jó dolog, ha saját kezűleg tudunk gyűjtögetni. Legyen az akár dió, mogyoró, mandula. Persze megpucolni már fele ennyire nem vicces, főleg, ha az ember keze a dió héjától szinte fekete lesz. Persze egy diós szószhoz nem előfeltétel, hogy saját magunk szedjük a hozzávalót.

diós peszto.jpg

Keverjünk össze 150 g diót néhány evőkanál olívaolajjal, szórjunk bele parmezánt és egy-egy csipet paprikát, szerecsendiót, egy fokhagymagerezdet összenyomva és egy kis citromlevet. Majd az egészet pépesítsük, tulajdonképpen egy diós pestot készítünk. 

A 400 g valamilyen rövid tésztához, 4 evőkanál diós pesto, 5 evőkanál olívaolaj, 2 paradicsom (héj- és magmentesen), 2 evőkanál reszelt parmezán, zsálya, rozmaring (ezek lehetnek akár friss levelek felaprítva), só és bors kell.

Amíg a tészta fő, egy nagy serpenyőbe tegyük bele a diókrémet 3 evőkanál olajjal. 1 perccel az előtt, hogy a tészta készre fő, szűrjük le, tegyünk félre egy kis főzővizet, aztán a tésztát keverjük a diókrémbe, ha nagyon ragad, tegyünk hozzá egy kicsit a vízből. Vágjuk fel a paradicsomot és adjuk a tésztához a parmezánnal és a fűszernövényekkel. Jól forgassuk össze és már kész is van.

A pesto egy másik változatában készülhet bazsalikommal és vajjal is. A tésztaszósz pedig egy tejszínes indítással, ehhez adagolva a pestot. Néhány napig eláll a hűtőben, úgyhogy, ha ízlett készíthetünk még egy adagot, vagy fagyasszuk le, és akkor egy hónapon belül újra készíthetünk egy igazi őszies tésztát.