A nyomtatott ételeké a jövő?

A húsfeldolgozás túl nagy energiát emészt fel, a kialakulóban lévő fehérjehiányt viszont valahogy pótolni kell. Lehet, hogy a pokolra küldött műételek oldják meg a jövő proteinproblémáját?

foodpr02.jpg3D-s pizzanyomtató (Forrás>>) 

Az ember számára a fehérje alapvető szükséglet, de a népességnövekedés és a víz jövőbeli eloszlásának kérdése (a klímaváltozás miatt a szárazabb helyeken még kevesebb lesz, a csapadékos helyeken még több) miatt szinte biztos, hogy a létfontosságú proteint hamarosan nem tudjuk élő húsból fedezni. A húsfeldolgozás az állattartástól kezdve a különböző beszabályozott mechanizmusokon keresztül addig, amíg a fehérje sült hús formájában az asztalunkra kerül, rengeteg pénzt és energiát (víz, takarmány, áram, szállítási költségek) emészt fel.

Pár adat különböző termékek előállításának vízszükségletéről (Forrás>>):

- 1 kg búza: 1300 liter

- 1 kg rizs: 3400 liter

- 1 kg tojás: 3300 liter

- 1 db 300 grammos pamutpóló: 2500 liter

- 1 kg marhahús: 15000 liter

Mik a lehetőségek? Glen Zorpette, az IEEE Spectrum szerkesztője szerint lehet, hogy  mégis a pokolra küldött, „többszörösen feldolgozott élelmiszerekben” rejlik a megoldás. Persze, nem azokban az ételekben, melyeket a különböző egészségfórumokon előszeretettel taposunk a sárba – jogosan, mert tele vannak finomított cukorral, sóval, adalékokkal, transzzsírral, üres, tápanyagmentes kalóriákkal: mint tudjuk, fogyasztásuk hosszú távon súlyos szív- és érrendszeri, mozgásszervi megbetegedésekhez, hormonális zavarokhoz, elhízáshoz, akár az egészség összeomlásához is vezethet, ráadásul még fizetünk is érte, mivel mégis mi tesszük őket a kosárba.

Zorpette szerint a feldolgozott étel nem maga az ördög, nézőpontváltással: az egészségtudomány, a genetika és a technológia ötvözésével akár a protein-kérdés megoldása is lehet. Véleménye szerint így lehetséges lenne a szervezet számára olyan mesterséges fehérjék előállítása, melyek tökéletesen alkalmazkodnak a személyes energiaszükséglethez, korhoz, genetikához: minderre vonatkozó adatokat persze már a születés pillanatában és az élet folyamán különböző (akár testen hordható) műszerekkel mérnék. E mérések, adatok, görbék alapján pedig a jövő otthonában egy ételnyomtató akár ki is nyomtathatná számunkra az optimális tápanyagtartalmú „valamit” pontosan akkor, amikor az energiabevitel aktuálissá válik…

De valójában mi jönne ki a nyomtatóból? Zorpette a növényi eredetű fehérjepótlókban, ezen belül a mesterségesen előállított, „magas nedvességtartalmú fehérjepótlókban” (HMMA) rejlő lehetőségeket emeli ki: mivel nincs ilyen ízemlékünk, ez utóbbit jelenleg semmihez sem tudjuk hasonlítani, viszont szerinte a jövő generációi simán tudnának alkalmazkodni hozzá, ha eleve vagy részben ilyen fehérjéken nőnének fel.

HMMA.jpgÍgy néz ki a HMMA (Forrás>>)  

Technokratának tűnik vagy nem, a megoldás keresése égető és mindenkit érintő kérdés. És hogy mit együnk addig, amíg a HMMA-k ott nem bugyborékolnak a tányérunkon? Például több figyelmet fordíthatnánk azokra a természetes növényi fehérjeforrásokra, melyek általában a boltok legmagányosabb polcain árválkodnak. Fontos a hús, de nem nélkülözhetetlen, túlfogyasztása pedig kifejezetten káros lehet: a felhalmozódó savak megterhelik a szervezetet, az ízületeket. Őseink sem jutottak naponta húshoz, a ropogós sült vasárnapi fogás volt, hétközben tápláló, fehérjében gazdag gabonaféléket, hüvelyeseket, magvakat fogyasztottak: lencse, bab, borsó, köles, árpa, tönköly- és durumbúza, hajdina, zab, csicseriborsó, stb. Remek fehérjeforrás a tofu (szójababtúró) is, a szójabab egyébként is az egyik leggazdagabbnak tartott növényi fehérje, de szoros befutó a lencse, a gomba, a spenót, a brokkoli, a kelfélék és az avokádó is, nem beszélve az olajos magvakról: dió, tökmag, mandula, mogyoró. Persze a tojásról, a zsírszegény rikottáról (savósajt) és a kemény, szinte laktózmentes sajtokról sem kell megfeledkeznünk (parmezán, ementáli, camembert, gorgonzola, stb. típusú sajtok, valamint a juh- és kecskesajtok, melyeket eleve jobban tolerál az emberi szervezet), viszont e tekintetben megint előkerül az előállításra fordított energia költsége és hosszú távú hatása, de elsősorban az állattartás módja.

És az újdonságok?

Pár, fehérjében gazdag tápanyag került előtérbe az utóbbi időben:

- Spirulina alga: erős klorofilltartalmú, fehérjében, ásványokban, vitaminokban gazdag növényi energiaforrás, sajnos nálunk nem honos, csak táplálékkiegészítőként lehet kapni

- Tejsavó-koncentrátum (whey protein): állati eredetű, de könnyű, jól emészthető fehérje, amit zöldségturmixokba, „smoothie-kba” keverve fogyaszthatunk, intenzív mozgás mellett elősegíti az izmok épülését, jól beilleszthető egy hústól függetlenedő táplálkozási rendszerbe.

Forrás>> 

Gyógyszer & étel között: új utak a táplálkozásban>>

Kétmillió éve a konyhában: a gasztronómia evolúciója>>

Húsmentes fehérjebajnokok>>