Eper: romantika & palántamaffia

Rubinvörös esszencia, tele élettel, izgalommal: extra gasztroélmény nemcsak a salátástálban, de pohárban, kehelyben, fatálban, kis- és nagytányéron, gyertya- és csillagfénynél, vagy akár teljes sötétségben is... Házi eperecetet készítünk, közben visszatekintünk azokra az időkre, amikor az eper a reneszánsz „palántamaffia” egyik fő küzdőtere volt.

Sp08_ep01.jpg

Így tavasszal, a friss eper ízében elmerülve hajlamosak vagyunk megfeledkezni egészségre gyakorolt kiváló hatásairól. Pedig vannak: már a görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották, derűsen nyugtázva, hogy az élvezet ezen a ponton találkozik imádott, és a hadviselés mellett legtöbbet elemzett témájukkal, a dietetikával. Röviden: 1 bögre jó minőségű eper fedezi a napi C-vitaminszükségletet, gazdag folsavban, ami a várandósság alatt különösen fontos, mangánban, káliumban és persze rostokban.

Az epernek a hagyományos kínai orvoslásban a száraz köhögés, a torokgyulladás és az étvágytalanság ellenszereként, valamint az alkoholos állapotból való felépülés, a méregtelenítés elősegítőjeként szintén biztos helye van. A görögök és a rómaiak gyulladáscsökkentőként használták, emellett allergiás tünetek, vesebetegségek és vesekő ellen, valamint az idegek megnyugtatására, depresszió ellen is hatásosnak tartották – ezek a hagyományok folytatódtak a 14. századtól fellendülő európai eperőrületben is, amikor az eper a gyógyászatban és a palántázásban ádázul versengő szerzetesrendek egyik fő küzdőterévé vált.

A gazdag Észak-Itáliában a reneszánsz hajnalától kezdve egyfajta gyógynövény és „palántamaffia” működött: mivel akkoriban elsősorban a gyógynövények ismerete, ültetése, feldolgozása és célszerű használata volt a gyógyulás – sokszor élet vagy halál – záloga, így a téma első számú szakértői, a különböző szerzetesrendek mindent bevetettek, hogy lekörözzék egymást. Olyan volt ez, mint az andalúziai mórok hatására lassan Európában is felvirágzó orvostudomány: mivel a boncolás tiltott volt, ámde az ember tudásvágya megállíthatatlan, a híres egyetemek – pl. a bolognai – e célra felbérelt „szakértőkkel” (elnézést érzékenyebb Olvasóinktól) lopattak hullákat, hogy aztán az egyetem ma is világhírű bonctermében a korabeli profok, szigorúan zárt ajtók mögött, tanítványaik koszorújában vizsgálhassák őket...

John_William_Waterhouse_The_Lady_of_Shalott_1888.jpgJohn William Waterhouse: Shalott kisasszonya (1888)  

Az eper, mint a nyár hírnöke egyben a termékenység, a szépség, az újjászületés szimbóluma: a legszélesebb körben talán a romantika időszakában hódított, amikor az érzékien pirosló gyümölcs nem hiányozhatott egyetlen, a korral lépést tartó úrihölgy asztaláról sem. Annál is inkább, mert a kor hölgyeinek napközben a romantikus szépségideált követve légiesen, misztikusan égő, távolba vesző tekintettel illett közlekedni, egy divatos ebéd pedig eperből, spárgából, osztrigából és pezsgőből állt. Megjegyezzük, a karikás, fátyolos tekintetet és a folyamatosan „égő” lelkiállapotot a hölgyek pszichedelikus hatású növények alkoholos kivonatával segítették elő, amit napközben sűrűn kortyolgattak… Lehetséges, hogy így született a kor egyik leghíresebb, romantikusan hátborzongató, egyben igen jelentős emberi-társadalmi kérdéseket feszegető regénye, egy tehetséges, öntörvényű hölgy tollából>>...

Házi eperecet

Mennyiség: 3 bögre

Eláll: hűtőben 1 hónapig

Felhasználás: salátaöntetekbe, sajtokhoz, fagylalthoz, szódába, pezsgőbe, nyári koktélokba…

Hozzávalók: fél kg eper, megtisztítva, negyedekbe vágva / 2 pohár fehérborecet / 1 pohár rizsborecet / fél pohár nádcukor

Elkészítés:

Egy nagy tálban keverjük össze a hozzávalókat, majd lefedve egy éjszakára tegyük hűtőbe. Másnap távolítsuk el belőle az epret, a levet pedig szűrjük át egy konyharuhán (vagy akár kávéfilteren) egy csatos üvegbe.

Sp08_ep14.jpg(Kép: Pinterest) 

Még több ínyenc romantika>>

Ízélmények hölgyeknek, uraknak>>

Bologna: íz, kultúra, varázslat>>

Perzsia: gyümölcsös rózsazselé a Paradicsomból...>>