Pastastory

7 érdekesség a tészta színes történelméből. Még nekünk is lehetett újat mondani...

Pst02.jpg

1. A világ legrégebbi, négyezer éves tészta-leletét 2002-ben, az északnyugat-kínai Haidongban találták egy régészeti telepen. Az ős-kölestészta egy szépen megmunkált vörösagyag-tálból bukkant elő a sziklába vájt épületek egyikéből. A területet, mely a Sárga folyó mellett fekszik és „kínai Pompeiként” is emlegetik, négyezer éve pusztító földrengés, majd árvíz sújtotta, mely ellen a lakosságnak esélye sem volt védekezni. Ekkor borította be a vidékre zúduló agyag a tésztát rejtő tálat. A kölest e vidéken később felváltotta a búza: a híres csinghaji „la mian”-tésztákat máig az évszázadok során kialakult, látványos, akrobatikus technikával készítik a tésztaséfek az utcai „noodle shopoktól” kezdve a legelegánsabb éttermekig...

2. A paradicsomot először a spanyol felfedező, Cortez hozta be Európába Mexikóból, 1519-ben. Azonban még 200 évnek kellett eltelnie, hogy a tészta is megbarátkozzon vele, és kialakuljon a klasszikus paradicsomszósz-tészta páros.

3. A zseniális tervezőmérnököt, Giorgetto Giugiarót 1999-ben „az évszázad tervezőjének” választották, a Ferrarik, Maseratik, Alfa Romeók, BMW-k, Bugattik és Lamborghinik designerének tésztafronton azonban nem sikerült maradandót alkotnia. 1983-ban egy olasz tésztamanufaktúra, a Barilla-csoporthoz tartozó Voiello akarta megtörni a hagyományos pasták egyeduralmát, a modern tészta megtervezésére pedig Giugiarót kérték fel. Bár a végeredmény minden kritériumnak megfelelt, a „Marille” mégsem tudott befutni, az olaszok nem fogadták el...

4. Az első amerikai száraztészta-üzemet a francia származású Antoine Zerega nyitotta meg 1848-ban, Brooklynban. Az üzemet egyetlen, az alagsorban hajtott ló tartotta működésben, a tészta pedig a tetőn felállított szárítókon száradt.

Pst03.jpg(Képek: Pinterest)

5. A tészta legsikeresebb tányéron kívüli szereplése Dolce & Gabbana 2012-es tavaszi kollekciója volt, amikor a tervezők olasz gyökereikhez visszanyúlva ékszerekbe, kiegészítőkbe öntötték a „pasta italianát” és mindazt, ami vele együtt jár: a paradicsomot, fokhagymát, paprikát, padlizsánt.

6. Azt, hogy Marco Polo mutatta volna be a tésztát Európának, már előző bejegyzésünkben cáfoltuk, jóval előtte tésztáztak már a punok, a görögök, a rómaiak és az arabok is – utóbbiaknak köszönhetjük a száraztésztát. Nemrég azonban az etruszkok is beugrottak az állandóan fortyogó történelmi tésztafazékba: egy Rómától 30 mérföldre talált, i.e. 400-as évekből származó (valamivel az etruszkok fénykora után, de kb. 200 évvel a római hódítás előtt) féldombormű tésztakészítéshez való eszközöket: sodrófát, liszttartót és tésztavágót ábrázol, ugyanolyat, mint amivel ma a raviolit vágják. Nem meglepő: az etruszkok kb. 900 évig (az i.e. 1. évezredben) fennálló társadalma ünnepelte az életet, a művészeteket, az ízeket, de nekik köszönheti a Római Birodalom és az utána következő korok a vízvezetékrendszereket, a boltíveket, a városi építészet struktúráját, a „római” számrendszert és a természet jeleiből való olvasás tudományát is.

7. Amerikában minden kétséget kizáróan a makaróni- és parmezánrajongó Thomas Jefferson hatására terjedt el a tészta. Jefferson tanulmányozta a korabeli szakácskönyveket és rendszeresen rendelt különböző észak-itáliai finomságokat az Óhazából: makarónit ládaszámra, hatalmas kerék parmezánokat, valamint tésztakészítő gépet is. 

Makaróni, avagy mi köze az örök körforgásnak a színházhoz és a pingvinekhez?>>

Laska: Selyemúton a vadszamár-levestől a lebbencsig>>

Lasagne: luxus & megtisztulás>>