Testvérek édes-krémes tésztája

Indiában minden évben „Rakhi Purnima” ünnepén erősítik meg a lány- és fiútestvérek egymás iránti szeretetüket, elkötelezettségüket. Az ünnep szimbóluma mi más lehetne, mint a lány által a fiútestvér csuklójára kötött fonál, az asztalon pedig egy illatos-fűszeres tésztakülönlegesség, ami nyáron, jéghidegen valódi égi manna?

sev kheer7.jpg

A Rakhi Purnima (vagy Raksha Bandhan) egy bensőséges hindu ünnep, melynek egyetemességét jelzi, hogy a szikhek és a dzsáinok is tartják, és persze nemcsak India határain belül. Fontos családi esemény, amikor a távol élő testvérek is igyekeznek összejönni: a lányok sokszor már hetekkel az esemény előtt készülnek, hogy megvegyék vagy saját kezűleg megfonják a testvéri szeretet szimbólumát, a szent „rakhit”: egy színes fonalakból font karkötőt, amit az ünnep során bátyjuk csuklójára kötnek.

A rakhi lehet sima, de sokszor díszítik amulettek, apró díszek, ill. különleges alkalmakkor a lányok elegáns, drága karkötőkkel, karórákkal kedveskednek testvérüknek. De a fiúk is vásárolnak: a lánytestvéreknek szánt ajándékok skálája szintén a szeretet apró szimbólumaitól az egészen extra ruhákig, ékszerekig terjed. A drága ajándékokkal kapcsolatban nem kell feltétlenül a talmiságra és arra asszociálnunk, hogy valamilyen hiányt kompenzál ilyenkor a testvér: a hindu kultúrában a „drágaság”, mint emberi érték, a szeretet mércéje közvetlenül fejeződik ki az ünnepekben és az ünnep fizikai megtestesülésében, a materiális – drága, különleges, csillogó, sokszor arany – ajándékokban, ünnepi ruhákban, díszletekben, édes finomságokban. Mindez egyet jelent: drága, édes vagy nekem.

rakhi8.jpg(Fotó: Mohammad Arif )

hindu történelemben a Rakhi persze nem szorult szűk családi keretek közé – már amennyire egy indiai családot „szűknek” lehet nevezni –, tágabb értelemben a közösség, az egész társadalom férfi- és nőtagjai közötti elkötelezettséget, gondoskodást volt hivatott jelképezni, de sokszor az egyes birodalmak közötti békét, testvériességet is: a Rajput uralkodói ház nőtagjai például rendszeresen küldtek rakhit a környező országok vezetőinek, Nagy Sándort pedig állítólag azért nem sebesítette meg halálosan Puru (vagy Porus), egy Rajput király India meghódításakor i.e. 326-ban, mert a csata előtt Nagy Sándor felesége, Roxana (Roshanak) egy rakhit küldött neki, amit Puru a hagyomány szerint felkötött a csuklójára. A harc hevében, a halálos nyílvessző kilövése előtt pedig ráesett a tekintete és ez eltérítette gyilkos szándékától…

raksha_bandhan.jpg

Ma, amikor az afro-amerikai Kwanzaa-hoz hasonlóan a Rakhi ünnepe is egyre népszerűbbé válik - a következő, 2014. augusztus 10-re eső Rakhira már rengetegen készülnek világszerte - , a hagyományos indiai forgatókönyv szerint az ünnep reggelén a fiú- és lánytestvérek szépen kiöltözve találkoznak az egész család jelenlétében: az esemény kezdetét egy lámpa vagy gyertya meggyújtása jelzi, mely az összetartozást, a tűzhely ősi melegét, egyben a tűz jelen lévő, isteni energiáját szimbolizálja.

A lánytestvér ezután bátyja csuklójára köti a rakhit és imát mond egészségéért, boldogságáért, miközben sokszor egy gyertyákkal teli tálcával köröz bátyja arca körül. Az ima lehet saját költemény, egy a számos, jól ismert Rakhi-vers közül vagy ima a Vishnu Puranából, amit Yasoda mond, miközben Krishna csuklójára köt egy Raksha Bandhan-amulettet. Az ima végeztével a lánytestvér „tilakot”, szent jelent fest bátyja homlokára, aki szintén köszönti húgát/nővérét, és megesküszik, hogy élete végéig védelmezni fogja és gondoskodik róla. Ezután következnek a családi jókívánságok és a közös falatozás az ünnepi asztalnál, ahol a szeretet újra megerősített, édes kötelékét nem más, mint egy vermicelliből készült finomság, a „seviyan kheer” (más néven: vermicelli kheer) szimbolizálja.

Testvérek édes-krémes tésztája

(Az alábbi egy tradicionális verzió, de a recept tökéletesen kivitelezhető nálunk is beszerezhető alapanyagokból, kreatív helyettesítőkkel, ahol szükséges.)

1. A tisztított vajat, a gheet serpenyőben melegítsük fel, dobjunk bele kardamom-magvakat és pár szem szegfűszeget. Pirítsuk a fűszereket addig, amíg megduzzadnak és a ghee illatozni kezd.

2. Ekkor tegyünk hozzá pár marék vékony vermicelli-tésztát (vagy 4 tojásos cérnametéltet), és közepes lángon pirítsuk aranybarnára.

3. Öntsünk a tészta mennyiségétől függően fél-3/4 liter tejet a serpenyőbe és forraljuk fel.

4. Miután felforrt, rögtön vegyük alacsonyra a lángot, adjuk hozzá a cukrot (barna nádcukrot javaslunk), ízlés szerint őrölt fahéjat vagy fahéjrudat, vaníliarúd kikapart belsejét és olykor megkeverve, hagyjuk csendesen bugyogni kb. még 5-7 percig, amíg a vermicelli megfő és a tej kicsit besűrűsödik. A végeredmény kívánt sűrűségét a tej és a vermicelli arányának változtatásával tudjuk kikísérletezni.

5. Végül szórjunk bele kb. 1 marék, előzőleg sütőben megpirított, durvára tört mandulát vagy pisztáciát.

Tálalhatjuk forrón, langyosan, nyáron akár jéghidegre hűtve: mindenhogy isteni finom!

Megj.: a seviyan kheerhez mindenképp minőségi, tojásos tésztát használjunk.

A béke berber kenyere>>

A béke svájci levese>>

Vérengzőből vega>>