Az építő tojás

Bár gyengénk a friss tojás, ezúttal nem a tányéron, hanem építészeti remekművek formájában mutatjuk be, mire inspirál manapság a megújulás örök szimbóluma. Akár lakhatunk is úszó tojás-lakásban.

Dali_House_Port lligat.jpg

Az ember történetét tojásművek hosszú sora kövezi ki, a körforgás és az újjászületés tökéletes formába zárt megtestesülése végtelen inspirációt jelent számunkra. A képzőművészetben az idők kezdetétől, a festészetben évszázadok óta  zajlik a folyamat, míg az építészetben talán Salvador Dalí volt az, aki a 20. szd. második felében megnyitotta a kaput a tojás-konstrukciók számára. Mára oda jutottunk, hogy a tojás nemcsak szimbolikájával, hanem funkcionálisan is megjelent közvetlen környezetünkben: akár lakhatunk is benne.

Salvador Dalí_Figueres.jpgSalvador Dalí saját tervezésű „életmúzeuma” (Teatro Museo) a katalóniai Figueresben, itt nyugszik a festő az újjászületés hatalmas tojásai között. „Azt akarom, hogy ez a tér egyetlen épülettömb legyen, labirintus, nagyszerű szürrealista tárgy. Színház-múzeum, ahonnan a látogató egy teátrális álom képeinek átható élményével távozik.” - nyilatkozta a több évtizeden át készült műről. (Ezennel ajánljuk Olvasóink figyelmébe a most folyó „Dada és szürrealizmus” kiállítást is a Várban>> ). Fenti, nyitó képünkön pedig Dalí nem kevésbé tojásközpontú Port Lligat-i (szintén Katalónia) házának részlete látható, ahol feleségével és múzsájával, Galával élt.

Dalí egyszer azt is mondta, a tükörtojás képét – ami számára a tojás számos más megtestesülési formájával egyetemben igen jelentős szimbolikával bírt –, bármikor fel tudja idézni, ha erősen megnyomja becsukott szemét. Hasonlóan szoros kapcsolatban áll a tükörtojással a holland Henk Hofstra is, bizonyíték erre 2008-ban létrehozott térművészeti projektje, az „Art Eggcident”, melynek keretében a számára túl unalmasnak és szürkének tűnő Leeuwarden belvárosát borította tojásba:

Giant eggs_Leeuwarden.jpg

Úgy tűnik, Hollandiában nagy a befogadókészség a tojásra: a Holland Gazdasági, Mezőgazdasági és Innovációs Minisztérium által is támogatott „Wij krijgen Kippen” (Begyűjtjük a csirkéket) akciócsoport Amszterdamban küzd a hagyományos energiaforrások zöld energiával való helyettesítéséért. Többek között ezzel a bolygó tojással, ami a város minden olyan pontján megáll pihenni és kontaktálni az emberekkel, ahol megújuló bioenergiát használnak:

Wij-krijgen-Kippen-we pick up chickens_Amsterdam.jpg

A térművészet kategóriájába tartoznak a bajorországi Nils Udo alkotásai is, aki az 1960-as években hagyta ott a műtermet és vonult ki a természetbe. Bár ezek az alkotások még nem funkcionálisak, szemléletükben már csak egy lépés választja őket a 21. szd-i „lakható tojásoktól”:

Nils Udo_Bavaria.jpg

Mielőtt beköltöznénk a tojásba, említsük meg a világ szeme elől némileg rejtett izlandi szupertojásokat, melyek a sziget egy, még a szokásosnál is kihaltabb partját (Djúpivogur) díszítik nagy mennyiségben, tökéletes egységben az izlandi tájjal. Alkotójuk az 1942-es születésű Sigurður Guðmundsson, a térművet szemlélve pedig számunkra kirajzolódik egy egészen konkrét párhuzam Dalíval és az ő Teatro Museójával…:

Icelandeggs2.jpg

Bár még nem lakás céljából készült, természetközeliség és funkció megkapóan egyesül Stephen Turner 2013-as munkájában, a rendkívül népszerű „Exbury tojásban”. Az árapály-ingadozás figyelembevételével megépített, úszó tojást az alkotó „a jövő számára” tervezte, alátámasztandó, hogy a létezés lehetséges egy újszerűnek ható formában (nem új, mivel az ember hosszú évezredekig a természettel egységben élt), mely visszahozza a megszakadt harmóniát a mindennapokba, visszabillent minket a természet mozgásaival (pl. árapály) közös ritmusba, ezáltal újból átélhetjük a létezés örök ciklikusságát. A tojás elkészültekor a művész időszakos alkotói tereként szolgált:

exbury egg1.jpg

Úgy tűnik, a tojás diadalmenetét a kortárs, természetközeliséget mind formailag, mind energetikailag hangsúlyozó építészetben semmi sem állíthatja meg. Az alábbi két tojáskapszula első körben egyfajta lakáshoz csatolható kiegészítő elemnek készült, megoldásként a hely- vagy pénzhiányra, ill. a nehezen beszerezhető építési engedélyekre, de közben az alkotók rájöttek, hogy a tojásterek funkcionálisan remekül bővíthetőek, sőt, akár független lakótérként is használhatóak.

A belga dmvA tervezőidoda tojáskapszulája (blob VB3) irodaként, vendégszobaként vagy kerti házként is használható, van benne konyha, fürdőszoba, számos tárolófülke, a tojás „orra” pedig automatikusan nyitható, előtérré alakítható:

blob01.jpg blob04.jpg

A pekingi végzős építész, Dai Haifei 2010-ben még nem tudott megengedni magának egy saját lakást, összehozott hát egy mini-tojásgarzont zsákokból, bambuszvesszőből és fából, mindössze 964 dollárból. A világhírű tojásbunker jelenleg az irodája előtt parkol:

egg-house6.jpg

egg-house5.jpg

egg-house3.jpg

Úgy tűnik, Peking a kortárs tojásépítészet egyik bázisa: a mini-tojásgarzon nagyon nagytestvére, a 2008-as Olimpiára épült grandiózus tojáskomplexum (mely jelenleg az Előadóművészetek Nemzeti Centrumaként működik) legalább annyira emblematikus, mint a Dai Haifei által életre hívott kistestvér:

Giant Egg_Beijing.jpg

2013-ban egy arany „tojásbár” is csatlakozott a pekingi tojáscsapathoz. A későig nyitva tartó ételbár fúziós szecsuáni konyhát kínál (tervek: Ballistic Architecture Machine, USA):

Beijing_BAM_Restaurant.jpg

És ha már a közösségi tereknél vagyunk, ne hagyjuk ki a hipermodern irodaként működő mumbai „kibertojást” sem: az épület biztosítja saját energiaellátását, egyben minimalizálja a külső energiaforrásokat, a tetőn napelemek és szélturbinák szolgáltatják az energiát, a hűtést pedig a magaslati szintre emelt kert látja el. A megatojás 30 méteres belmagasságával komplex térélményt nyújt a dolgozóknak, akiknek – mivel az épület több pontján található elektromos mérőeszközökkel, vérnyomásmérőkkel felszerelt pihenőszoba –, bármikor lehetősége nyílik stressz és egészség-monitoringra, valamint, a maximális teljesítmény érdekében (melynek ugyebár feltétele a jó közérzet) akár az általuk legkedvesebbnek vagy leginspiratívabbnak tartott „virtuális kilátást” is beállíthatják irodáikban, annak függvényében, hogy épp milyen látványban szeretnének gyönyörködni napközben (tervező: James Law Cybertecture International):

Mumbai Cyber Egg.jpg

Visszakanyarodva a személyes életterekhez, a jövő komplex, energiahatékony és mindenféle kompromisszumtól mentes tojáslakásával zárunk: már nem időszakos kiegészítő elemként, hanem valódi lakótér céljából születettek meg az eredetileg hajótervező Henry Ward által 2013-ban megálmodott és hatalmas sikert aratott „úszó tojáslakások” tervei:

Egg-boat-houses001_Henry Ward.jpg

 (Képek: Pinterest)

Építő tésztadesign>>

Hol vannak a design-tojástartók?

Látvány a tányéron>>