Tésztafőzés, szicíliai „keresztanya-módra”

Hősnőnk egy baráti esküvőn szeretett bele a vőlegény háromszáz unokatestvérének egyikébe, majd pillanatok alatt felszámolta londoni életét: felmondott, eladott lakást, kocsit, megvált felbecsülhetetlen értékű, „hetvenes évek diszkóslágerei”-gyűjteményétől és Szicíliába költözött. Azóta van, hogy harminc embernek készít vacsorát, tűsarkúban jár piacra, és egy igazi szicíliai keresztanya instrukciói alapján professzorrá képezte magát pastafőzésből. Szigorúan „al dente”.

grandmother_cooking_ed.jpg

Veronica Di Grigoli így ír magáról: „Angol üzletasszony lennék, író és háziasszony (vagy valami olyasmi), aki beleszeretett egy szicíliai ügyvédbe. Szicília északi részén élünk egy halászfaluban, ahol rajtunk kívül kb. 200-an laknak. Hogy milyen? Elképesztő. 30 emberre főzök tésztát, úgy vezetek, mint a kölykök a dodzsemben… imádom!”

Élményeit, kulturális kalandjait blogján osztja meg a nagyvilággal, rendkívül élvezetes stílusban. Feltűnik mindenki, akinek valaha bármi köze volt a kívülállók számára szinte kiismerhetetlen szigethez: karthágóiak, görögök, zsidók, normannok és arabok (akiknek Európa a száraztészta feltalálását köszönheti), afrikai, arab és európai kultúrák összegabalyodásából született ünnepek, felejthetetlen ízek, fűszerhalmok, bombasztikus marcipánszobrok, észak-afrikai jegyeket hordozó majolikák (a hetvenes évek diszkóslágerei helyett most ezeket gyűjti), édes borok, utcai karneválok és építészeti titkok a kevésbé látogatott részeken, de a véres belsőségektől csúszós piacokról, a szicíliai stílusú parkolásról, turistacsapdákról, maffiáról és a szerinte „prűdnek” épp nem nevezhető nőgyógyászati vizsgálatokról is képet kaphatunk. Na és persze a tésztafőzésről, amiben Veronica legalább annyira elmerült, mint a majolikagyűjtésben és Archimédészben – az emberiség egyik legnagyobb matematikusa, egyben szürakuzai lakos i.e. 282-től i.e. 212-ig itt (Eureka!) ébredt rá arra a fizikai alapelvre, melyet ma „Arkhimédész törvényeként” ismerünk, emellett jegyez még számos találmányt (pl. archimédészi csavar), matematikai, kémiai, csillagászati felfedezést is.

03.jpg

Ezt a Szicílián kedvelt kirakóst Stomachionnak, azaz „hasfájásnak” hívják. 2500 éves, ha valaki kipróbálja, hamar rájön, honnan kapta nevét. A cikkekből egy négyzetet kell kirakni, közben bármelyiket meg lehet fordítani, forgatni. Eláruljuk: 17152 megoldás létezik… A szicíliai gyerekek egyik kedvenc programja, hogy a „Tecno Parco Archimede-ben” izzadnak a megoldások felett, szüleikkel egyetemben. (Kép: Pinterest)

Shopping heels.jpg

A tésztafőzés előtt még nézzünk egy kicsit körül a piacon. A megfelelő viselet a napi bevásárláshoz a tízcentis, table-dance-es magassarkú, ami egész jól fest egy klasszikus fonott kosárral. Így tudjuk ugyanis legjobban elkerülni azt, hogy elcsússzunk a járdát összefüggő, csúszós rétegben beborító állati belsőségeken, melyek egyrészt maguktól potyognak össze-vissza a standokról, másrészt az árusok dobálják egymásra, viccből. Ezen belsőségek egyébként a hagyományos szicíliai konyha bázisát képezik: az utcán mindenfelé sülnek a meghatározhatatlan eredetű, nyársra tűzött húscafatok, melyek nélkül semmilyen ünnep nem képzelhető el, sőt, napjainkban, a „slow food, slow life”-mozgalom fénykorában igen előkelő helyre, „tradicionális szicíliai gasztrocsemegévé” léptek elő.

Palermo-market.jpgPalermói piac

Elsőre furcsán hangzik, de a belsőségfogyasztás hagyománya Szicília ókori zsidó lakosságától ered, akik a görögökkel együtt érkeztek a szigetre az i.e. 8. századtól, hogy részesüljenek Siracusa, Catania, Messina pezsgő életéből. A zsidó lakosság jól szituált volt és sok mindent nem fogyasztott, amit a görögök igen, pl. belsőségeket. Amikor hús került az asztalra, a vágásnál ezeket a számukra tiltott részeket az odagyűlt nem zsidóknak adták, akik minden fenntartás nélkül ették – ez vált aztán a 21. századi Szicília legnépszerűbb utcai eledelévé „stigghiola” néven.

pani ca meusa02.jpgKészül a pani ca meusa: szicíliai hamburger, belsőségekkel.

Hősnőnk a tésztafőzés művészetét saját bevallása szerint anyósának köszönheti. Nászajándékba a féltve őrzött, 35 személyes családi étkészletet kapta, anyósa kicsit szabadkozott is, hogy „pár darab az idők során eltört”… Pár darab? A készlet hétféle különböző méretű tányért tartalmaz (mindent szorozzunk be 35-tel), akkora levesestálakkal kiegészítve, mint egy fürdőkád, ehhez csatlakoznak az ovális, félasztalnyi tálalótálak – ahogy írja, akkorák, hogy akár Silvio Berlusconit is felkínálhatnák rajtuk, nyársra tűzve –, plusz egy „önjáró” szószos tál, ami, amikor viszik, úgy néz ki, mintha végtagjai nőttek volna… Szóval ez volt a londoni gyorskajákon szocializálódott szerző első lépése a „rendes” szicíliai családi vacsorák felé, aminek természetesen elengedhetetlen része a pasta tökéletes és minden szicíliai igényt kielégítő elkészítése. Ehhez pedig az alábbi instrukciókat kapta anyósától, a tésztafőzés „keresztanyjától”:

1. Nagyobb lábasra van szükség, mint gondolnád. Tésztát nem lehet úgy főzni, mint zöldséget. Hely kell ahhoz, hogy úszkálni tudjon, mint hal a vízben.

2. Jól sózd meg a vizet. Ha nincs eléggé megsózva, a pasta édes és kásás lesz. Az meg bűn.

3. SOHA ne tegyél olajat a vízbe. Ezt a nevetséges ötletet csakis egy tisztességtelen olívaolaj-kereskedő találhatta ki.

4. A tésztát akkor dobd a vízbe, amikor úgy forr, mint az Etna.

5. A vízbedobás után rögtön keverd meg, és még legalább háromszor az első percben. Majd lágyan, szeretettel keverd át percenként egyszer, a rövid főzési idő alatt, hogy semmiképp ne ragadjon össze. Mert az szintén bűn.

6. Az idő lejárta előtt 1 perccel kapj ki egy szálat a lábasból és harapd szét középen. A közepén egy kicsit ellen kell állnia a fogadnak. Ekkor „al dente”. Ha nincs meg ez az ellenállás, a pasta szétfőtt: fel ne tálald egy olasznak, főleg egy szicíliainak! Még azt hinné, meg akarod ölni. (Ez komoly, a helyiek a szétfőtt pastát „ragasztónak” hívják és meg vannak győződve róla, hogy bélrákot okoz).

7. Ha sikerült tökéletesen megfőzni, szűrd le és rögtön egyesítsd a szósszal. Ha elkéstél a szósszal, önts a tésztára egy kis olívaolajat, keverd meg, ez megakadályozza, hogy várakozás közben kulimásszá váljon. Aztán szedd össze magad, végezz a szósszal és gyorsan keverd őket össze.

8. Az igazi pastát azonnal, forrón kell megenni. Ez a szokás, az asztalnál senki nem várja meg, hogy mindnekinek szedjél. Szokj hozzá…

Úgy tűnik, Veronicának végül sikerült minden tudást magába szívnia:

01.jpg

Családi vacsora "a la Siciliana" 

02.jpgSikerfogás: parmezánba faragott olívás-citromos spagetti (képek>>)

Történelmi gasztrocsemegék Szicíliáról: Szent Ágota keblei>>