A zöld színei: vérengzőből vega

A történelem egyik leglátványosabb metamorfózisát valószínűleg Asóka, a híres indiai király produkálta: 180 fokos fordulattal vált állatvédővé, vegává, a tolerancia és az erőszakmentesség (ahimsa) hirdetőjévé. Persze, volt mellette pár kivételes nő is, akik elősegítették a folyamatot.

Ash_Wheel2.jpg

Asókát H. G. Wells angol író (a science fiction atyja) így jellemzi: „…az uralkodók, királyok, őfelségék tízezrei között neve fénylik, csaknem egymagában, akár egy csillag…” (H. G. Wells: The Outline of History). Maga a név egyébként „fájdalom nélkülit” jelent és ez elég sokat elárul egy olyan királyról, aki karrierje hajnalán – a fennmaradt történetek szerint – féktelenül és élvezettel gyilkolt: állítólag, hogy hatalomra kerüljön, megölte 99 testvérét és 500 miniszterét, háremhölgyeit élve égette el, ha nem tettek kedvére és létrehozta a történelem „leggyönyörűbb”,  a Paradicsom Pokla névre hallgató kínzókamráját, melyből senki nem kerülhetett ki élve. Ez utóbbi az „Ashokavadana” (Asóka tetteit összefoglaló szövegek az i.e. 2. szd-ból) szerint egy luxuspalota volt, melyet Asóka a Maúrja Birodalom fővárosában, Pátaliputrában építtetett (ma: Patna városa India északkeleti részén, nem túl messze Varanasitól). A palota dús kertekkel, csodás faragásokkal, csobogó szökőkutakkal és minden luxussal fel volt szerelve, a vendégek csupán azt nem sejtették, hogy mélyében egy ugyanilyen könyörtelen precizitással megépített kínzókamra rejlik. Állítólag Asóka úgy egyezett meg kínzómesterével, hogy aki meghívást nyer e „csodás” földi pokolba, az soha ne juthasson vissza a földi létbe…

Ashoka_Empire.jpgAsóka birodalma (i.e. 269-232)

Persze, sokak szerint a történetet buddhista szerzetesek színezték így ki, hogy még látványosabb legyen Asóka megtérése – szerintük a buddhizmushoz, de mondhatjuk, inkább egy egyetemes világvalláshoz, világtörvényhez, amit Asóka felfedezett, és igen úgy néz ki, a „big boom” valójában belső indíttatásból, személyes élmények hatására következett be nála  aztán pedig megfelelő csatornára talált a buddhizmusban és annak tanaiban. Természetesen volt a környéken egy-két meghatározó nő is, akik elősegítették Asóka változását: elsősorban Vidisha Devi, Asóka első felesége, akiről nem sok szó szokott esni, pedig a nagy király egyik fő építménye, a Sanchi városában lévő világhírű sztúpa (buddhista ereklyetartó szentély, meditációs hely) építését állítólag személyesen ő felügyelte, később pedig, a király életében már bekövetkezett drámai fordulat után Vidishától Asóka egyetlen lánya, Sanghamitta (vagy: Sanghamittra) vette át a stafétabotot, buddhista szerzetesnőként terjesztve az erőszakmentesség és tolerancia tanait apja kérésére kiküldetésben, Srí Lankán.

Pilgrims_Sacred_Bodhi_Tree.jpgZarándokok a szent Bodhi fánál a Srí Lanka-i Anuradhapurában. A történet szerint a fügefa egyik ágát, mely alatt Buddha megvilágosodott (Bodh Ghayában, Északkelet-India "Bihar" tartományában), Asóka lánya, Sanghamitta vitte Srí Lankára i.e. 288-ban, ahol azóta is él és virul, egyben ez az egyik legszentebb buddhista zarándokhely. A fa jelképe jellegzetes, szív alakú levele, nevét pedig Buddha fügefája után magáról a megvilágosodás állapotáról (bodh) kapta.

És hogy hogyan lett a „Paradicsom Poklának” építőjéből emberbarát, állatvédő és a szomszédos birodalmakba dharma-követeket – sokszor saját gyermekeit – küldözgető uralkodó, aki egyetlen véráramba: a tolerancia és megértés folyamába akarta bekapcsolni a világ összes általa ismert részét, meggyőződésből, mert hitte, hogy ez az egyetlen járható út? A fordulat az Ashokavadana szerint a Kalinga Birodalom lerohanásakor történt, Asóka uralkodásának 8. évében. A különleges, demokratikus-köztársasági berendezkedésű Kalinga Birodalom a mai India északkeleti részén terült el, erre vetett szemet Asóka, és 2 év alatt (kb. i.e. 265-263) meg is szerezte magának. A háborúban mintegy 100.000-en haltak meg és 150.000 embert hurcoltak el: a birodalom voltaképp megszűnt létezni. Asóka híres monológja a történet szerint akkor hangzott el, amikor végigsétált a vérben ázó csatatéren:

„Mit tettem? Ha ez győzelem, akkor a vereség mi? Győzelem ez vagy vereség? Igazság vagy igazságtalanság? Vitézség vagy veszteség? Hősi tett-e ártatlan nőket, gyermekeket ölni? Miért tettem? Birodalmam felvirágoztatásáért vagy hogy letörjem egy másik birodalom virágát? Valakinek férje, egy másiknak apja, a harmadiknak gyermeke, a negyediknek meg sem született sarja halt itt… Mik ezek a csonkok, emberi maradványok? Győzelmet vagy vereséget írnak? A keselyűk, varjak, sasok vajon halál és gonosz hírnökei-e?” 

A látottak hatására Asóka megtért és további életét az emberek és állatok szolgálatába állította, birodalma működését pedig az egyetemes ahimsának (erőszakmentességnek) rendelte alá, valamint – egyes források szerint – vega is lett. Az ahimsa szó szerint „kár”, „ártalom”, „sérülés”-mentességet jelent: tettekben, gondolatokban, szavakban, minden élőlény irányában. A 20. szd. leghíresebb indiai vezetője, Mahatma Gandhi (1869-1948) is az ahimsát tekintette fő alapelvének és ez az erőszakmentesség nyilvánul meg, sokak számára kívülről nézve elég radikális formában a dzsáinistáknál is, akik gumós zöldséget sem esznek, mert a gyökér kihúzásával megölnék a növényt, tollseprűvel söprik maguk előtt az utcát, nehogy rálépjenek akár egy apró bogárra is, és azért takarják el maszkkal vagy valamilyen textíliával orrukat és szájukat, hogy a lehető legkevesebb mikroorganizmus vesztét okozzák a levegővétellel...

Ashoka_Rock_Edict_at_Junagadh.jpgKőbe vésett Asóka-rendeletek Junagadh-ban (Gujarat, India)

Visszatérve Asókára, a nagy fordulat után még 31 évig uralkodott, felvirágoztatva birodalmát – többek között neki köszönhető, hogy oly nagy becsben tartják az állatokat Indiában és hogy itt működnek a világ legrégebbi állatkórházai. Rendeleteit, melyek kb. úgy hangzanak, mint az 1945-ben megalakult ENSZ „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” (csak állatokra is kiterjesztve), rengeteg oszlopra, kőre, barlangba vésette fel birodalma határain innen és túl, jelenleg 33 rendelet található meg, közülük idézünk:

„Birodalmamban semmilyen élőlény ne ölessék meg és ne áldoztassék fel.” 

„A vallások közötti kapcsolat jó. Mindenki forduljon figyelemmel a másik vallás tanításai felé és tanulmányozza azokat.”

„26 évvel megkoronázásom után váljanak védetté papagájok, mejnók, vörösfejű ludak, vadkacsák… denevérek, hangyák, halak, teknősök, mókusok, szarvasok, bivalyok, bölények, vad- és házigalambok, valamint minden nem ehető, nem hasznos négylábú. Váljanak védetté a gidáikat nevelő, tejet adó kecskék és juhok, és gidáik is, hat hónapos korukig. A kakasokat ne heréljék ki, az életet rejtő magvakat ne égessék el, és ne égettessenek fel pusztító céllal az erdők sem. Az egyik állatot a másikkal ne etessék meg.”

(Megj.: Asóka nem tiltotta a húsevést, mint ahogy az a buddhizmusban sem tilos, bár sok buddhista vegetáriánus. A buddhizmus tanításai szerint olyan állat húsát viszont nem szabad megenni, amelyiknél látjuk, halljuk vagy esetleg gyanítjuk, hogy kifejezetten a kedvünkért lett levágva. Az ilyen húst egy buddhistának vissza kell utasítania.)

„A boldogság elérése ebben a világban vagy a következőben nehéz a Dhamma iránti szeretet, önvizsgálat, tisztelet, lelkesedés és a gonosz félelme nélkül.”

„Kiásattam a kutakat, megépítettem a pihenőket, vízzel hűsítő helyeket létesítettem állatok és emberek számára. De ezek csupán apró eredményeim. Ilyeneket elődeim is létesítettek, hogy felvidítsák az embereket. Én viszont azért építettem őket, hogy gyakorolják a Dhammát.”

Great_Sanchi_Stupa.JPGAz Asóka és első felesége, Vidisha Devi által építtetett buddhista sztúpa Sanchiban (Észak-India)

 Lion Capital of Ashoka.jpg

Asóka oroszlános oszlopfője jelenleg a sarnathi múzeumban látható

Asóka rendeletei mellett mintegy 84000 buddhista szentélyt (sztúpát) és számos, 12-15 méter magas oszlopot is emelt, a fennmaradtak közül a leghíresebb az „oroszlános oszlopfő”, mely eredetileg Sarnath városában (a buddhizmus központja Északkelet-Indiában, Varanasi mellett), a szintén általa építtetett, hatalmas buddhista sztúpánál volt elhelyezve – az oszlop máig eredeti helyén áll, csupán a híres, 4 ázsiai oroszlánnal díszített oszlopfő került a sarnathi múzeumba. Lényeg, hogy ez az oszlopfő a maga szimbolikájával (győztes oroszlánok, lótusz, a Dharma 24 küllős kereke, melyet „Asóka kerekének” is hívnak) szolgáltatott inspirációt az 1950-ben megalakult Indiai Köztársaság címeréhez, valamint bankjegyeken, bélyegeken is sokszor megjelenik: sok mindenre lehet asszociálni vele kapcsolatban, de talán idézzük magát az oszlopfő megrendelőjét: „az egyetlen győzelem, amit érdemes elérni, önmagunk legyőzése”.

emblem_India.jpg

 

Az Indiai Köztársaság címere 1950-től (Képek: Pinterest, Wikipedia)

„A zöld színei” c. sorozatunk következő részében megismerkedünk a legextrább vegákkal: a dzsáinistákkal és a raszta „ital food”-hívőkkel.

"A zöld színei" 1. rész: a Lény>>

"A zöld színei" 3. rész: Itality, a raszta lélek gasztronómiája>>

Kétmillió éve a konyhában: a gasztronómia evolúciója>>