Suliebéd indiai módra: mikronutriensekkel

Megoldások alultápláltságra, figyelemhiányra, kaszton kívüli szerelemre egy ezerháromszáz-milliós országból. 

01.jpg

A kontinensnyi ország lakossága megállíthatatlanul nő, bármily brutális módszerekkel akarják is e növekedést időről időre megállítani – pl. nők tömeges sterilizálásával pár dollárért –, az embertömeg egyre nagyobb kihívást jelent a világ „legnépesebb demokráciája” számára: táplálni, iskolázni kell, kétélű tánc ez: a tömeg, ha képes feljönni egy stabil középszintre és legalább nyomokban kiirtani magából a kasztrendszer és a férfiközpontúság mérgezett tüskéit, akkor lehet egy szellemileg fejlett, vezető technológiákkal, start-upokkal fűszerezett társadalom, befektetők álma egyúttal – amennyiben e befektetők képesek Indiához idomulni és nemcsak megszédülni a minden földi jóra éhes, leendő fogyasztók tömegétől.

Ne legyenek illúzióink: Indiában egy utcában lakik fekete és fehér, a lét minden formájának legmagasabb szintű tisztelete, a legtisztább erőszakmentességre való törekvés (ahimsa) a kasztrendszert áthágók puritán levadászásával és megölésével, a leghaladóbb orvosi technológiák a legbrutálisabb higiéniai állapotokkal, az emberi lét legmélyéig érő tudás a legüresebb tudatlansággal. Bár tilos, és elvileg ilyesmi már nem létezik, az ország egyes részein a halott férj máglyájára  állítólag még mindig odakötözik a fiatal feleséget, hogy együtt haljon vele (a család tudtával és beleegyezésével, mert ez az ősi hindu szokás), egyébként is, a férj halálának valószínű úgyis ő az oka, mert haszontalan volt és nem ápolta rendesen – ha pedig nem vetik máglyára, nagy eséllyel „érinthetetlenként” fogja tengetni életét a falu szélén, a közösségből kirekesztve, és természetesen soha senki nem fogja elvenni. Mint tudjuk, a megfelelő társadalmi minták hiánya és a durván patriarchális szemlélet az utóbbi években többször borzasztó aktusokba torkollt: nők bántalmazása, csoportos megerőszakolása, felakasztása, ami ellen egyébként India „normális” egésze: többmillió ember egyként tüntetett megoldásért. A kiirthatatlannak látszó kaszt-szemlélettel való szembeszegülés egyúttal olyan kivételes dolgokat is produkál az indiai társadalomban, mint az állandó életveszélyben működő „szerelemkommandók”: azon szervezetek, akik azokat a fiatalokat védik és fogadják be, akik szerelemből, kaszttól függetlenül akarnak házasodni, ezért családjaik üldözik őket, sokszor gyilkossági szándékkal. Ezek a családok is jellemzően lányaikat akarják elpusztítani, mert „lemoshatatlan szégyent hoztak apjuk fejére”.

India-Love-Commando.jpglovecommandos.org

A táplálkozáshoz kissé közelebb evezve meg kell említenünk, hogy India gasztronómiája egyeltalán nem egységes: persze, sokan vegák, de a vegetáriánizmus különböző árnyalatait képviselik – ld. „A zöld színei” c. sorozatunkat a Kultúrmetélt-rovatban –, van, akik mindenféle zöldséget esznek: hagymát, gumós zöldségeket, lencsét, csicseriborsót, magvakat, stb. (logikus, mivel e változatos mixből tudják fedezni fehérje- és ásványi anyag-szügségletüket hús nélkül), de vannak olyanok is, pl. a dzsáinisták, akik minden életforma univerzális védelme, a legapróbb organizmusokra is kiterjedő bántalmazás-mentesség nevében pl. nem esznek olyan zöldségeket, melyek kihúzásával megölnék magát a növényt (gumós zöldségek, répafélék). Aztán ott vannak az északi területek, ahol hagyományosan esznek húst – ezeken a területeken ugyanis „harcosok teremnek”, mint a fejlett, szorgalmas, intelligens társadalomban élő szikhek, akik húsevők, de vendégeiknek természetesen vegetáriánus ételeket is felszolgálnak –, vagy említhetnénk a világ egyik legkifinomultabb konyháját, a mogult, mely az indiai és a perzsa konyha ötvözete, Észak-India gasztronómiai gyöngyszeme. Aki egyszer kóstolt igazi, tandoori-kemencében készült mogul (mughlai) ételt és kenyeret, az valószínű soha nem fog tudni elszakadni tőle (Budapesten a 7. kerületi Shalimarban tehetjük ezt meg).

mughlai.jpgIndia és Perzsia fakanállal írt békeszerződése: a mogul konyha egyik remeke, a krémes "murgh korma", csirkével. (Képek: Pinterest)

Annyit azonban leszögezhetünk, hogy az indiai konyha, akár vega, akár húsos, annyira magas szintű, hogy érdemes nemcsak az ízekre, hanem a technikára (fűszerezés, hőkezelés) is odafigyelni és tanulni, akár ezzel az illatos-fűszeres vöröslencsével>>, mely kétféle hőkezelési eljárással készül: egy lassabbal, a főzéshez, és egy gyorssal, a fűszerkrém elkészítéséhez. A fűszerek pedig természetesen nemcsak az íz miatt fontosak: hő hatására felszabaduló enzimjeik emészthetővé, jól feldolgozhatóvá teszik a hüvelyesekből, borsófélékből készült ételeket vagy a világszerte népszerű húsos kompozíciókat (curry-k színes világa: annak ellenére, hogy a „curry” máig a volt gyarmattartó, Anglia kedvenc étele, az indiaiak szerint a ködös szigetországban rotyogó interpretációknak az égvilágon semmi köze az eredetihez).

Mindemellett az élelmezés hatalmas gond Indiában, az iskoláztatással egyetemben: sok elmaradott területen élő kisgyerek, mivel nem jut ennivalóhoz vagy tápanyagok tekintetében nem kielégítő az, amit kap, nem jár iskolába, mert már reggel elájul a gyengeségtől és így képtelenség koncentrálni. A BBC „Food Technoligies” sorozatából írt összefoglalónkban már írtunk azokról az extra-tápanyagdús snackekről, melyeket egy belfasti laborban fejlesztettek ki és indiai gyerekeken tesztelnek pozitív eredménnyel: egy maréknyi a szuperegészséges ropogtatnivalóból fedezi a teljes napi vitamin- és ásványi anyag-szügségletet, így valós megoldást jelent táplálékhiányos területeken  vagy válság súlytotta övezetekben élőknek.

„Ha már egyszer, akkor jót”, avagy hogyan tették vonzóvá az iskolát Bangalore-ban?

Bangalore a 6,5 milliós dél-indiai állam, Karnátaka székhelye. Az államban igen nagy gondot jelent a szegénység, az alultápláltság, a gyermekéhezés és ennélfogva az, hogy sok kisgyerek meg sem jelenik az iskolákban. Indiában is tudják azonban, hogy a jövő záloga az oktatás: a BBC kimutatása szerint a Föld jelenlegi 7,3 milliárd lakosának 20%-a túlsúlyos, 12,5%-a alultáplált, az alultápláltság „költsége” pedig a világ éves költségvetésének 5%-a. A világon bekövetkező gyermekelhalálozás több mint 1/3-át okozza alultápláltság, azonban, ha a világ elmaradott részein élő mintegy 47 millió alultáplált gyermek szülei alapfokú oktatásban részesülnének, akkor 4%-al, ha megszereznék a középfokú végzettséget, akkor viszont 26%-al csökkenne ez a szám: logikus, hogy minél magasabb szintű az iskolázottság, annál rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a szülők a munkaviszonyok, munkalehetőségek változásához. Természetesen a most beiskolázatlan gyerekekből is egyszer szülők lesznek majd, így a probléma generációról generációra duzzad tovább (grafikon előző bejegyzésünkben: Gyógyszer és étel között: új utak a táplálkozásban>>). 

bangalore-1.jpgA Bangalore Kongresszusi Központ egyik építési terve, melyben a régió fő iparágát, a selyemszövést álmodták újra. Ugye, nem könnyű összehozni a gyermekéhezéssel és a beiskolázási problémákkal? 

Bangalore-ban a 14 éve működő „Akshara Alapítvány” azt tűzte ki célul, hogy ha csak naponta egyetlen ételt tudnak biztosítani az általános iskolás korú gyerekeknek – akik számára a legtöbb esetben ez az egyetlen napi étkezés: az ebéd –, az legyen száz százalékos: tele ásvánnyal, vitaminnal, a kellő mennyiségű fehérjével és minőségi szénhidráttal, hogy ne csak az éhséget csillapítsa pár órára, hanem lehetővé tegye, hogy a gyerekek képesek legyenek koncentrálni is a tanulásra és hogy egyeltalán megjelenjenek az iskolában. Az Akshara központi konyhájából 150.000 gyerekre főznek nap mint nap, a „ha már egyszer, akkor jót”-koncepció pedig meghozta gyümölcsét: a gyerekek erősebbek, ellenállóbbak lettek, nagyobb számban jelennek meg az iskolákban, van kedvük tanulni és képesek figyelni, aktívan részt venni, ami egy idő múlva sikerélményt is jelent számukra. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a minőségi ebédet a készítők a gyerekek számára optimális mennyiségű mikronutrienssel turbózzák. Felismerték ugyanis, hogy a mikronutrienseket képező ásványok és vitaminok folyamatosan, napi szinten, de kis mennyiségben szükségesek a gyerekek számára: ha nem kapják meg őket vagy nem folyamatosan, ill. nem kielégítő mennyiségben, akkor beáll a figyelemzavar, a koncentráció fennntartására való képtelenség. Mint a konyhát vezető úr mondja (ld. a BBC felvételét): amennyiben a gyerekek kognitív funkciói nem működnek megfelelően, ha ezeket nem próbálják minden eszközzel „életben tartani”, sőt, táplálni, a gyerekek egyszerűen képtelenek fenntartani a figyelmet az iskolában – magyarul, fizikailag ott vannak, de szellemileg nem marad meg semmi abból, amit ott hallanak –, egy idő múlva pedig óhatatlanul kiesnek az oktatásból, ami súlyos humán erőforrás-veszteség az ország számára.

Az optimális napi mikronutriens-adagot ezek szerint hasonló logikával juttatják „be” a gyerekekbe, mint az előző bejegyzésünkben említett szuper-snacket: a finom ételt közvetítő csatornaként használva, a mikornutrienseket a napi ebédbe csomagolva. Az Akshara eredményeire felfigyelt a karnátakai kormány is és a működéstől számított 3. évtől beszállt a projekt finanszírozásába, ami lehetővé tette, hogy egyre nagyobb területekre jusson el a „mikronutrienses turbó-ebéd”. Természetesen a hosszú távú cél az alultápláltság és a gyermekéhezés teljes felszámolása Indiában. 

A zöld színei: vérengzőből vega>>

Itality: a raszta lélek gasztronómiája>>

Nyolc láb, egy cipő: a hangulat mégis töretlen... (kép: Pinterest)

children.jpg

Kétmillió éve a konyhában>>

Főzz, ne háborúzz!>>

Testvérek ünnepe, édes-krémes tésztával>>