Rasta pasta: a legkisebb fiú meséje karibi módra

Egy jamaikai kisfiú fűszerkertet gyomlál szülőfalujában, Kingstontól nem messze. Majd Londonba veti a sors, ő pedig a reggae ízére hangolja a várost: megszületik a „Reggae Reggae” márka, ami patinás olasz szószokat söpör le a legpuccosabb brit szupermarketek polcairól. Bemutatjuk, hogyan készül a pasta à la rasta és hogy hogyan tanítja a brit gyerekeket az életre egy börtönt is megjárt jamaikai. Coo yah!

levi roots5.jpg

Put some music in your food for me…

„Zenével fűszerezd az ételed”: Levi Roots, a Londonban gasztrokarriert befutó jamaikai saját szerzeménye – termékeinek szlogenje – mindenki fülében ott lüktet, aki valaha járt a Morrison’s-nál, a Notting Hill-i multikulti karnevál Rasta’raunt színpadán vagy látta a BBC2 Dragon’s Den (A sárkány barlangja) c. befektetési valóságshow-ját. Ez utóbbiról Levi Roots-nak halvány gőze sem volt, hogy mi fán terem, azt meg végképp nem gondolta, hogy a műsorban való részvétel hozza majd el számára az áttörést: 50.000 font tőkét, a „Reggae Reggae” brand sikerét, valamint a „Nagy-Britannia 10 legsikeresebb fekete vállalkozójának” járó elismerést.

A nagymamája szárnyai alatt nevelkedő, ízek, fűszerek iránt már korán érzékenységet mutató kisfiú 1958-ban született Jamaikán, hatgyermekes családban. Szülei egy jobb élet reményében a világ túlsó felére, Londonba költöztek, ahol évről évre gürcölték össze a pénzt, amivel szép sorban minden gyermeküket maguk után hozatták és angol iskolába íratták. Levi volt az utolsó a sorban, ma már viszont (utolsókból lesznek az elsők) ő Nagy-Britannia első számú karibi ízmestere, a reggae-szakács, akinek szószai és öntetei nagymúltú olasz nehézfiúkat söpörnek le a Morrison’s vagy a Sainsbury’s polcairól. Harminc éve főz, zenél (leginkább a kettőt együtt), szakácskönyveket ír, főzőiskolát vezet és időről időre karibi hangulatba fullasztja a szomszédságot idős angol nénitől pakisztáni éjjel-nappalison (és népes családján) át jamaikai neighborhoodig.

Persze, a kezdet és a beteljesülés között korántsem volt nyílegyenes az út. Mint egy interjúban meséli, a családból utolsóként hátramaradt Levi Roots Jamaikában nem járt iskolába, nagymamája szűkös költségvetéséből erre nem futotta. A fűszerek nyelvére és főzni viszont megtanította, nem is akárhogyan: „Nem volt pénz, mégis remek ételeket ettünk. Friss gyümölcsöt, zöldséget, fűszereket, mindent, ami a kertben megtermett. Amikor Londonba jöttem, a nevem se tudtam leírni és azzal próbáltam menőzni, bevágódni az angol iskolában, hogy hogyan tudok sörnyitó nélkül kinyitni egy üveget, meg ilyenek. Otthon viszont a konyha volt a Paradicsom. Anyám, apám iszonyú sokat melózott, nem értek rá főzni. Én meg sorban megfőztem mindent, amit nagyanyámtól tanultam: otthoni, karibi dolgokat, kecskehúsos curry-t, pácolt jamaikai csirkét, gombócot, leveseket…”

Ilyen háttérrel és váltásokkal szinte logikus, hogy a börtön sem marad ki: Levi kétszer is megjárta a cellákat, azonban főzés iránti szenvedélye, a Reggae Reggae Sauce-ba vetett hit, a BBC műsora és egy hirtelen sugallatot kapott befektető, Peter Jones hatására 2007-ben véglegesen hátrahagyta a múltat. Pár évvel később, 2013-ban pedig már nemcsak a „Reggae Reggae-szószos multimilliomosként”, hanem oktatóként is szerepel saját, „School of Life” (Az Élet Iskolája) elnevezésű projektjében, melynek keretében fiatalokat tanít főzni és arra, hogy mindegy, honnan jöttél és mit hagysz magad mögött, ha tudsz váltani, kitartasz és hiszel magadban, gyökeresen megváltoztathatod az életed. Hozzátéve, hogy azért nem árt, ha felkarolnak és van pár mentor, aki hisz benned: ilyen volt Levi Roots számára a nagymamája, egy börtönőr, a befektető Peter Jones, a reggae és Jah, a Jóisten. A School of Life most, 2014-ben aktívan részt vesz a brit kormány által is támogatott javaslat kidolgozásában, miszerint legyenek kötelező főzőórák 7-14 éves gyerekek számára a hivatalos tantervben.

School of Life.png

reggaeschool2.JPGSchool of Life: az élet iskolája, fakanállal és reggae-vel. (Képek: leviroots.com

„Túl fűszeres, túl fekete, és túl feketének is néz ki…”

Minden kezdet nehéz és mint említettük, Levi esetében sem volt ez másképp. Gasztrokarrierjét Brixtonban, London egy déli, multikulti negyedében kezdte (itt sem mindenki beszél angolul). Reggae-improvizációk közepette alkotta meg szűk házi kifőzdéjében első karibi szószát, a Reggae Reggae Sauce-t, melyet kezdetleges kivitelezésű palackokba töltve, hátizsákból terjesztett 7 gyermeke segítségével. Elkapkodták, mint a cukrot: a szósz az afrikai, karibi, indiai és közel-keleti ízlelőbimbókra egyaránt varázslatosan hatott. Levi fárdhatatlanul tökéletesítette a terméket és nem tett le azon elképzeléséről, hogy a „Reggae Reggae” nagy jövő előtt áll. Szerinte ugyanis az Angliában kapható szószok és öntetek, bármily drágák és puccosak is, mind hóttunalmasak: a paradicsom löttyedt paradicsomízű, a csípős chili meg fantáziátlanul csípős, de semmi más. Az ő „Reggae Reggae-je” viszont összetett, harmonikus, bársonyos és szexi: épp annyira csípős-savanykás-édes-fűszeres, amennyire a világ legtökéletesebb szószának lennie kell.

levi roots3.jpgLevi Roots, utcai akcióban 

Sajnos 16 éven át csak Levi és a brixtoniak látták ezt így, a „puccos” londoni élelmiszerüzletek managerei, akiket Levi kissé darabosan megkörnyékezett, rendre elutasították, azzal, hogy a Reggae Reggae „túl fűszeres, túl fekete és túl feketének is néz ki…”

Ő azonban egy pillanatra sem bizonytalanodott el, a termékbővítéshez szükséges tőke hiányában a család és a szomszédság kedvére alkotott: reggae-főzőperformanszokkal lépett fel a Notting Hill-i karneválon és igyekezett szósszal tömött hátizsákjával London minden ismertebb utcai piacán jelen lenni.

Fekete igazság, sárkánytőke

2007-ben aztán történt valami, aminek a jelentőségét az adott pillanatban Levi nem is fogta fel: a World Food Market-en (Világpiac) pörgött épp a szószokkal, amikor kiszúrta egy BBC-s producer a Dragon’s Den c. valóságshow-ból és meghívta a műsorba. Levi nem igazán értette, miről is van szó, ezért hazatérve meginterjúvolta 7 gyermekét és a család többi tagját, hogy tudják-e, mi a franc az a „Dragon’s Den”? Erre mindenki egyszerre kezdett el süvölteni, végül a család 2 táborra szakadt: az egyik azt hajtogatta, hogy el ne menjen abba a sznob műsorba, mert ízekre szedik, egy jamaikai bevándorlónak ugyanis semmi esélye, hogy betörjön a finnyás brit piacra, főleg házilag kotyvasztott, „túl fűszeres, túl fekete” szószokkal, a másik tábor viszont égre emelt ujjal bizonygatta, hogy igenis, Levi vegye fel a kesztyűt és menjen el a show-ba, mert eljött a fekete igazság ideje.

Levi aludt rá egyet, majd másnap jelentkezett a Dragon’s Denbe és bevonult a sárkányok brit barlangjába. A műsor arról szól, hogy a (szerintük) extra szuper termékkel rendelkező, ámde totálisan ismeretlen és tőkehiányos kisvállalkozók lehetőséget kapnak arra, hogy 3 percben bemutassák terméküket pár multimilliomos befektetőnek, és ha sikerül őket meggyőzni, komoly tőkét: 50.000 fontot nyernek az induláshoz 20% piaci részesedés fejében.

Az utcai főzőshow-kon edződött Levi ismét jamaikai gyökereihez visszanyúlva alkotta meg sorsdöntő fellépését az ötfős befektetői zsűri előtt, az eredmény némi éneklés, meghatódás, kóstolás, számokkal való dobálózás, átváltási értékek és megtérülési ráták feletti izzadás után: a meghatottság ellenére 5 sárkányból 3 kapásból elutasította a „Reggae Reggae Sauce” piacra segítését, egy, magát kockázatkedvelőnek tituláló sárkány viszont (Peter Jones), láthatóan arra a bizonyos hatodik érzékre hallgatva  hirtelen felajánlotta Levinak a tőke felét, azaz 25.000 fontot, 20% piaci részesedés fejében. Mire az utolsó, kevésbé emocionális, ám sárkány-kollégája döntésén némileg megütközött (értsd: nem értem, miért nyomod bele a pénzt, de nem akarok kimaradni belőle) befektető kijelentette, hogy ő is beszállna  ugyanennyivel, ugyanilyen paraméterekkel, vagyis a 2 sárkány ajánlata összesen: 50.000 font indulási tőke a „Reggae Reggae Sauce” számára a brit élelmiszerpiacra való betöréshez, 40% piaci részesedés fejében. Ezzel Levi vagy beénekli a szószt a britek szívébe, gyomrába és bevásárlókosarába, vagy lehúzhatja a rolót és kotyvaszthat élete végéig Brixtonban.

r-r sauce22.jpgLevi Roots és a jólelkű "sárkány", aki sugallatot kapott (kép>>)

Némi gondolkodás után Levi elfogadta a piaci rész tekintetében kőkemény ajánlatot, mondván „az életben álmodozunk és nem kaphatunk meg mindent maradéktalanul, el kell hát fogadni azt, amit a sors az adott pillanatban nyújt”. Jobban nem is dönthetett volna: azóta az egyre bővülő Reggae Reggae-termékcsoport minden elképzelhető módon meghódította  briteket, Levi szakácskönyvei, CD-i, ételkarneváljai, „itality-je” pedig olyan pluszt jelentenek, amitől vásárlói soha nem szűnnek meg rajongani érte, angol lady-től pakisztáni éjjel-nappalison (és népes családján) át egészen a királyi családi beszállítókig.

rasta pasta2.jpg

A Reggae Reggae-termékcsoport 2011-ben bevezetett újdonsága a „Rasta Pasta” szósz, ami szélsebesen levert a polcokról pár régóta porosodó olasz tésztaöntetet. A szósz alapja a napon aszalt paradicsom, az ananász, a guava és számos, karibi konyhában használt fűszernövény. Pastafőzés reggae-ritmusra>>

Hogy mit jelent az „itality”: élet és étel mindent átszövő kapcsolata a raszták számára, kiderül a Kultúrmetélt következő bejegyzéséből.

Amit a karibi raszták is a tainó indiánoktól örököltek: barbacoa, alias "barbecue">>

Karibi hangulatban: Melaszt a kólás csirke sírjára!>>

Ötlet & technológia: így vált népszerűvé az iskola a 6 milliós indiai Bangalore-ban>>

A történelem leglátványosabb metamorfózisa: vérengzőből vega>>